Az Ukrajnából elmenekülteket és az otthon maradt rászorulókat segélyező tevékenységükről beszélgettek a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Romániai Máltai Szeretetszolgálat, a Gondviselés Segélyszervezet, a Phoneo Egyesület, valamint a Kárpátaljai Református Egyházkerület képviselői. A meghívottak először azt ismertették, hogy segélyszervezetük milyen tevékenységet fejtett ki a háború kitörése óta, majd a közeljövőbeli tervek kerültek szóba a kolozsvári Vallásszabadság házában tartott kerekasztal-beszélgetésen.

Az eseményen Anca Beu, a kolozsvári székhelyű Phoneo Egyesület programvezetője, Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője, a diakóniai intézet igazgatója, Dumitru Anca, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat programvezetője, valamint Vladimir Szkalszkij Kolozsváron élő odesszai háborús menekült, a Gondviselés Segélyszervezet önkéntese beszélgettek. A tanácskozást Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke moderálta.

Árvaház, akkreditált iskola és ukrán-román zenekar

Anca Beu a Phoneo Egyesület programját ismertette, amely három munkaponton, Szebenben, Kolozsváron és Coșești-en működik. Az egyesület programvezetője úgy látja, ha egy jó dolog van a háborúban, az az, hogy „újraéledt a humanitárius kedv, a segítőkészség”, ami szerinte egyértelműen látszik az elmúlt két évben befolyt adományokon. A szervezet tevékenységéről elmondta: a háború harmadik napján az egyesület által működtetett hotel teljesen átalakult az Ukrajnából menekültek szálláshelyévé, majd rögtön gyűjtésbe is kezdtek, így külföldi és romániai támogatások segítségével közel 1 millió euró értékben küldtek Ukrajnába humanitárius segélyszállítmányt, gyógyszereket, egészségügyi kellékeket, de a mindennapi élethez szükséges legfontosabb alapélelmiszereket is.

Anca Beu számára különösen kedves projekt az ukrán-román zenekar, amelyet létrehoztak, és amely „szimbóluma annak, hogy át lehet lépni a kulturális határokat”. A zenekar ma is működik, jelenleg augusztus 24-re, Ukrajna Függetlenségének Napjára készülnek koncerttel a gyerekek. Emellett a Phoneo Egyesület egy központot is létrehozott, ahol ukrán gyerekek és tinédzserek vehetnek részt kulturális programokon, és Szebenben alapították meg az első és egyetlen akkreditált ukrán árvaházat, most pedig a második árvaházon dolgoznak, szintén Szeben közelében. Medgyesen létrehozták az egyetlen olyan ukrán iskolát Romániában, amelyet az ukrán kormány is elfogad, ugyanakkor rendszeresen szerveznek táborokat, de pszichológiai tanácsadásra is van lehetőség náluk.

Ugyanakkor nagyon fontos projektbe kezdte bele nemrég: húsz történetet akarnak összegyűjteni ukrán nőktől, akik a határon innen vagy túl élnek, és ebből egy kiállítást majd egy kötetet szerkesztenek, hogy egy olyan történelmi dokumentumot hozzanak létre, amely nem vesződik el. „Az ukrán nőknek a legnehezebb most. A legtöbbnek a férje a háborúban van, aki, amikor hazatér, sem fizikailag, sem lelkileg nem egész már, így a nő kell vigyen mindent a hátán: a háztartást, a gyerekek nevelését és a férjet is kell támogatnia. Ezért akarunk mi most a nőkkel foglalkozni, mert nagyon nagy az igény arra, hogy valaki őket is meghallgassa” – magyarázta Anca Beu.

A romos házak felújítása most a legfontosabb feladat

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője arról beszélt, hogy egyházkerülete mit tett a háború kezdete óta. Mint elmondta, a gyülekezet megpróbált mindent megtenni a menekültekért, első lépésként az intézményeikben, iskoláikban, öregotthonaikban, sőt, még a lelkészlakásokban is menekülteket helyeztek el, még a mai napig is sokan laknak ott. „Még mindig több száz kárpátaljai menekült van, akiknek nincsen ismeretségük vagy pénzük, így nem tudtak elmenni külföldre, a mi feladatunk nekik segíteni. Ugyanakkor nagyon sok fiatal kerül haza a harctérről, sok a rokkant, akiknek szintén anyagi és lelki segítséget kell nyújtani” – magyarázta. Hozzátette, sok egészségügyi kellékre van most szükség, és nagyon fontos lenne egy rehabilitációs központot kiépíteni, ezen dolgoznak jelenleg.

Ugyanakkor hozzátette, soknak nincs pénze új házat venni, így arra is gondolni kell, hogy miként lehetne ezeknek az embereknek megfelelő lakóhelyet biztosítani. A régi, romos házak felújítása most a legfontosabb feladatuk, ugyanakkor mivel közeledik az iskolakezdés, iskolai kellékeket, felszereléseket gyűjtenek a gyerekeknek. „Hálás vagyok a Jóistennek, hogy az unitárius egyház vezetőségével és a segélyszervezetekkel együtt tudtunk segíteni a bajbajutottakon. Ilyenkor látszik meg az egymás iránti szeretet és ezt éreztük és érezzük most is” – nyilatkozta.

Kétszáz pár nyári és téli cipő, kutyákkal asszisztált terápia

Dumitru Anca, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat programvezetője elmondta, szervezetükkel a háború elején a határnál segített, szendvicseket, ételt osztottak a menekülteknek, ám ahogy az idő telt, már nem érkezett annyi autó, ezért elkezdek átjárni Ukrajnába segíteni. „Most a legnagyobb szükség gyerek és női ruhákra van, élelmük az van elég. Tavaly karácsonykor mi kétszáz pár téli cipőt gyűjtöttünk össze, idén nyáron pedig kétszáz pár nyári cipőt, ezeket osztottuk szét” – ismertette. Hozzátette, tavaly nagyon könnyű volt kampányokat szervezni, mert mindenki segíteni akart, most sokkal nehezebb. Tavaly voltak önkénteseik a világ minden tájáról, akik, amikor hazamentek, otthon kezdtek el kampányokat szervezni, így hamar gyűlt össze a pénz. Ma már önkéntesből is kevesebb van, és úgy tűnik, az emberek adakozási kedve is lankadt. 

A Máltai Szeretetszolgálat tevékenységéről elmondta, több fontosabb projektet indítottak el, amelyeket kanadai üzletemberek szponzoráltak. Az egyik keretében olyan zöldségcsomagokat osztanak szét, amelyekből levest lehet főzni, és létrehoztak egy olyan konyhát, ahol havonta 4-5 ezer adagot készíthetnek el ebből. Ugyanakkor ételcsomagokat is készítenek alapélelmiszerekből, amelyekből egy család egy-két napra főzhet magának, ezt is konyhájukban készítik. A Máltai Szeretetszolgálat ugyanakkor be akarja vezetni a kutyával asszisztált terápiákat Romániában és Ukrajnában is. „Kanadában az már régóta működik, hogy a stresszes helyzeteken átesett személyeknek kutyák asszisztálnak, óvodákban, iskolákban, munkahelyeken akár. Ukrajnában is el akarjuk ezt indítani a gyerekeknek, nőknek, időseknek, és katonáknak is” – emelte ki. Hozzátette, szervezetükkel továbbra is segítenek, de ezt nem tudják csak adakozók, önkéntesek segítségével megtenni, amelyekből sajnos egyre kevesebb van. Dumitru Anca nem látja a közeljövőben a konfliktus megoldását, ezért szerinte „most nagyon nagy szükség van a segítségnyújtásra”.

Az első ukrán nyelvű óvoda Európában

Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke a magyar unitárius egyház tevékenységét ismertette. Mint elmondta, a háború első napjaiban általános adománygyűjtést szerveztek, amelyhez az Egyesült Államokbeli unitárius egyházközség is csatlakozott, ugyanakkor több mint 50 személy elszállásolását és étkeztetést biztosították. Ezzel párhuzamosan megszervezték a segélyszállítmányok elvitelét Vladimir Szkalszkij irányításával. Egyik legnagyobb sikerük az volt, hogy beindítottak egy ukrán nyelvű óvodát Kolozsváron a háború második hónapján, amely eddigi tudásuk szerint az első ilyen óvoda volt Európában, tavaly júniusban pedig egy elemi iskolai osztályt is indítottak, ahol ukrán nyelven, ukrán tankönyvekből tanulhatnak a gyerekek.

Vladimir Szkalszkij, a Gondviselés Segélyszervezet önkéntese ehhez még hozzátette, ő a háború kezdete óta Romániában él, és azt tapasztalta, hogy az itteniek rögtön segítettek nekik, szállást és élelmet adtak, és lehetőséget, hogy az ukrajnaiak dolgozhassanak, gyerekeik Romániában tanulhassanak és itt vészeljék át a háborút, amiért ő nagyon hálás. „Az itt létrehozott oktatási központokban ma több száz gyerek tanulhat, akik legalább részben úgy élhetnek, mint a háború előtt és ez nagyon fontos. Ugyanakkor így munkahelyek is teremtődtek a tanárainknak, akik tovább tudják folytatni hivatásukat és tanítják gyermekeinket” – magyarázta.