A magyarok román kultúrában való reprezentációjáról értekeztek a meghívott szakértők a Kolozsvári Magyar Napokon szombat délután. A TIFF Házban működő MCC Lounge-ban lezajlott beszélgetés résztvevői kiemelték, Romániában különleges helyet foglal el a magyar kultúra, a művészi együttműködések sikeresek, ugyanakkor a román irodalomban mindig is volt egy vonzalom a „csábító magyar nő” mítosza iránt. Mint Ciprian Mihali filozófus kiemelte, társadalmunkban hiányos a kölcsönös megismerés gyakorlata, ennek orvoslására már az egyetem előtt meg kellene teremteni a kultúrák kétirányú mozgását „a veszteség érzése nélkül, a kölcsönös gyarapodás egy formájaként” – hangzott el a beszélgetésen. 

„Olyan közegeket kellene teremteni, ahol többször lehetnek együtt a román és magyar fiatalok” – hangsúlyozta dr. Ciprian Mihali filozófus az MCC Lounge beszélgetésén, ahol dr. George Volceanov műfordító is megosztotta gondolatait Kósa András László, a bukaresti Liszt Intézet igazgatójának moderálásával, számol be közleményében a szervező Mathias Corvinus Collegium kommunikációs csapata. 

„Sok román gyermekkorában játszik meghatározó szerepet a magyar kultúra” – idézi a közlemény dr. Ciprian Mihali, a BBTE Filozófia Tanszékének igazgatóját, aki Nagybányán nevelkedett vegyes közösségben, és vallja, hogy élete minden fontos pillanatában jelen voltak a magyarok. Dr. George Volceanov nyelvész, neves műfordító bukaresti gyerekkorát idézte fel, szimbolikusnak találva, hogy a Petőfi és Ady utca sarkán nőtt fel. Hozzátette: nem véletlenül terjedt el a mondás, hogy Budapest után Bukarest a legnagyobb város, ahol magyarok élnek. Azt tapasztalta, hogy a mindennapi életben, a munkahelyen vagy művészi körökben a két közösség folyamatosan találkozik és nagyon is jól együttműködik.

Dr. George Volceanov szerint Romániában különleges helyet foglal el a magyar kultúra, jó példaként a magyar színházak munkáját, fordításait és kétnyelvű kommunikációját említette. A szakember az irodalmi művekre és alkotókra is kitért. A nagyváradi Mihók Tamás kétnyelvű költő, műfordítóról úgy gondolja, „mindként nyelven ugyanazzal a könnyedséggel ír, eredeti alkotó, és jó fordító.” Szóba került emellett Bota Hanna is, aki magyarként románul alkot. „Demény Péter ritka eset, akinek nincs szüksége fordítóra, hiszen jobban szól románul, amikor saját maga fordítja a sorait, vagy egyenesen románul gondolkodik” – tette hozzá a nyelvész.

Az irodalomban szereplő emlékezetes karakterek közül kiemelte Petru Dumitriu Családi krónika (Cronica de familie) című regényéből az író édesanyját, Debretzy Terézt, aki a Lucian Pintilie által rendezett Egy felejthetetlen nyár (O vară de neuitat) című film forgatókönyvét is ihlette. George Volceanov kifejtette, a román irodalomban mindig is volt egy vonzalom a „csábító magyar nő” mítosza iránt. Szilágyi Enikő és Szőnyi Júlia színésznők például a román filmipar meghatározó alakjaivá váltak.

A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi gyakorlatban és a művészetekben a románok és a magyarok találkozása gyakran sikeres projekteket eredményez. Ilyennek tartja az Orient Expres zenei projektet, amely Harry Tavitian és Cserey Csaba sikeres együttműködése, de Bartók Béla is számos román népzenei művet gyűjtött és dolgozott fel.

Kósa András László a filmiparból a TIFF példáját hozta fel, ahol a magyar alkotásoknak szentelt napon több magyar filmet vetítenek, mint egy-egy budapesti filmes eseményen. Kiemelte továbbá Lemhényi Réka vágó és Székely Tamás hangmester idei Gopo-díját is.

Ciprian Mihali szerint társadalmunkban hiányos a kölcsönös megismerés gyakorlata, például a román iskolákban nem tanulnak a magyar kultúráról, irodalomról a gyerekek. Fontos lenne már az egyetem előtt megteremteni a kultúrák kétirányú mozgását „a veszteség érzése nélkül, a kölcsönös gyarapodás egy formájaként”. A szakember rámutatott: a mindennapi életben kellene létrehozni értékes találkozási pontokat, hiszen „az olyan kulturálisan gazdag városokban, mint Kolozsvár, az etnikumok közötti távolságtartás csak kulturális szegénységet jelent.”

A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett tapasztalatai szerint a kolozsvári egyetemi környezetben a román és magyar oktatók közötti kapcsolatok is lehetnének szorosabbak, a hallgatóknak pedig nincs elég lehetőségük találkozásra. „Fontos, hogy ebben a szegregációban mindig legyenek hidak, amelyek kapcsolatot teremtenek fiatalok és felnőttek között egyaránt, és ennek mindig természetesen kell jönnie, nem lehet erőltetett” – tette hozzá Ciprian Mihali, újra Nagybányát hozva példaként, ahol különösen gyümölcsöző szimbiózis alakult ki a két kultúra között.

Az MCC Lounge beszélgetésén Kósa András László felvetette az ötletet, hogy a magyar nyelvről és kultúráról szóló beszélgetésekre Románia más városaiban is szükség lenne. Úgy véli, a magyar kultúrát könnyebb lenne népszerűsíteni azokban a városokban, amelyekben korlátozottabb az etnikumok közötti kapcsolat, mert éppen a magyarok hiánya tenné fogékonyabbá a helyi román közösséget az újra.

Ciprian Mihali szerint Jászvásáron, Galacon vagy Craiován is szükség lenne ilyen beszélgetésekre, hiszen az etnikai közösségeknek nem csak saját környezetükben kellene művelniük kultúrájukat. A szakemberek pedig egyetértettek abban, hogy ez lenne az előítéletek rombolásának egyik legjobb módja, hiszen a kultúra egyetemes, és mindenki nyer a másik megismerése által, írja az MCC közleményében.