Egy műemlék felújítása véget nem érő történet – hangzott el a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett beszélgetésen augusztus 22-én a Kolozsvári Magyar Napokon, ahol a kastélyok és történelmi épületek hasznosításáról értekeztek a meghívott szakemberek. Erdélynek közel 600 kastélya van, ebből mintegy 150 helyszínt neveztek meg a közelmúltban potenciális kulturális turisztikai célpontként, de az igazi kihívások a felújítás után jelentkeznek.

A csütörtöki programot Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, hogy az MCC eszenciája a közösségben rejlik, így a szervezők olyan programokkal várják az érdeklődőket, amelyek a kolozsváriakat és erdélyi magyarokat érintő, aktuális kérdéseket boncolgatnak.

A délelőtt folyamán képregénykészítő foglalkozáson vehettek részt a középiskolás diákok, majd a délutáni órákat tartalmas beszélgetések töltötték ki. Az elmúlt 100 év legjelentősebb magyar kulturális megvalósításairól Vitáris Iván énekes, Kiss Balbinat Ádám népzenész, Nagy Zalán költő és Moldovai Katalin rendező osztotta meg gondolatait, moderátorként dr. Szabó Árpád-Töhötöm néprajzkutató vezényelte a beszélgetést.

A Műemlékmenedzsment mint kreatív szakma című, angol nyelvű beszélgetésen Olivier Schweizer, a sikeres francia So Châteaux médiaplatform alapítója, dr. Cosmin Cătălin Rusu régész és Ilyés Szabolcs közgazdász, a műemlékek felújításával foglalkozó Regio Consult igazgatója Barazsuly Viktória művészettörténésszel beszélgetett az MCC Lounge-ban. A szakemberek betekintést nyújtottak a történelmi épületek helyreállításának folyamatába, és kitértek az utógondozási időszakra, amely rendkívüli lehetőségeket rejt a közösségépítés és településfejlesztés szempontjából is.

Először is a kihívásokat nevezték meg a meghívottak. Ilyés Szabolcs szerint „Romániában mindig pénzre várunk”, és bár mára sok műemléket sikerült felújítani, a munka nehezebb része azután kezdődik. „Sokan azt hiszik, hogy a fizikai felújítással minden megoldódik” – hangsúlyozta a vállalkozó, rámutatva, hogy sok tulajdonosnak nincs konkrét terve az épület felhasználásával kapcsolatban. További gond, hogy az EU-s támogatások – amelyek a restaurálások nagy részét fedezik – nagyon specifikus megszorításokkal járnak, például nem lehet profitorientált tevékenységet folytatni az épületben: „Csak kulturális célokra lehet felhasználni, ami nem elég, hogy hosszú távon fenntartsa az épületet.” A szakember hozzátette: az Országos Helyreállítási és Rezilienciaterv (Planul Național de Redresare și Reziliență, PNRR) volt az első program, amely a restauráció utáni kastélymenedzsmentre is gondolt.

Olivier Schweizer több mint húsz éve foglalkozik kastélyokkal Luxemburgban és Franciaországban, de szinte 4 éve Kolozsváron él. Több francia kastély igazgatója volt, és elmondta, egyik álma, hogy egy nap egy erdélyi kastélyt is helyreállítson. A So Châteaux sikere abban rejlik, hogy a tulajdonos szemével mutatja be a kastélyokat, történetet mond, személyessé teszi a virtuális látogatást.

Franciaországban az állami támogatás feltétele, hogy a kastély nyitott legyen a közönség felé. „Ez jó módszer arra, hogy megpályázd az anyagiakat, de vissza is adj valamit a közösségnek, bevond őket a folyamatba” – fejtette ki Olivier Schweizer. Megállapította, hogy Romániában nem bevett szokás, hogy magánszemélyek kastélyokba fektessék a pénzüket, megvásároljanak épületeket. Úgy véli, „a kastélyokra vállalkozásokként kell gondolni, nem csak műemlékként. Komoly üzleti terv kell hozzá, és a tevékenységeket már azelőtt át kell látni, hogy elkezdődne a felújítás.”

„Nem sok lehetőség van arra, hogy a kastélyok helyzetéről a nyilvánosság előtt is beszéljünk, pedig tudatosítani kell a közösségekben, hogy tenni kell értük” – mondta el dr. Cosmin Rusu, akinek a kulturális örökség, műemlékvédelem és kulturális turizmus a szakterülete. A régész úgy véli, nagy hiányosságok vannak az oktatás területén, de a hatóságok hozzáállása sem segíti a műemlékek felújítása és működtetését. Úgy véli, a siker érdekében a tulajdonosnak először is egy jó szakmai csapatra van szüksége: tervezőkre, régészekre, marketingesekre, közösségszervezőkre és egy talpraesett koordinátorra, aki összegyűjti a szakembereket, és koordinálja a munkát. Cosmin Rusu hozzátette, bízik a fiatal generációban, akik nyitottabban állnának hozzá a témához, és a kulturális vagy etnikai különbségek ellenére is magukénak éreznék egy-egy település értékes műemlékeit.

Olivier Schweizer jó példaként a Mothe-Chandeniers-i kastély említette, amelynek a megmentéséért 27 ezer személy fogott össze a világ minden pontjáról. Rámutatott, rendkívül erős üzenete van annak, ha sok ember szívén viseli egy műemlék sorsát, hiszen akkor ennyi nagykövet viszi a hírét, és ha nem is anyagiakkal, de idővel vagy erőforrásokkal segítheti bárki a projektet. Ideális esetben egy kastély része a közösségnek, a településnek, és mindenkinek érdeke fenntartani. Ehhez azonban megfelelő tájékoztatásra és közösségszervezésre van szükség. Az erdélyi jó példák között a nagyajtai erődtemplomot, a gyalui kastélyt és a miklósvári Káálnoky-kastélyt említették a meghívottak.

Az MCC Lounge teljes programja ITT érhető el.