Szülőföld és anyaország között néznek szembe a kisebbségi lét sajátos kihívásaival a magyar sportolók, akik Romániának szereznek érmeket pályafutásuk során. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Kolozsvári Magyar Napokon zajló eseménysorozata részeként egy Európa-bajnok sportoló, egy sporttörténész, egy intézményvezető és egy újságíró elemezte a romániai magyar sportolók helyzetét és lehetőségeit az MCC Lounge-ban augusztus 23-án.

A Tóth-Gödri Iringó újságíró, MCC-s munkatárs által moderált beszélgetésen dr. Killyéni András sporttörténész foglalta össze az elmúlt bő évszázad politikai változásainak sportra gyakorolt hatásait. Visszatekintett először is az első világháború előttre, amikor az akkori Magyarországon szerveződő román kisebbségi sportélet nagyon hasonlított a magyarok mai helyzetére. Elmondta például, hogy a húszas években a román labdarúgó-válogatott magyarokból állt, az 1936-os olimpián pedig rendezetlen papírokkal is sikerült több sportolónak képviselnie Magyarországot. A kommunizmus sötét évei alatt börtön járt azért, ha valaki magyarul írta a sportolók neveit – egy kolozsvári tördelőt meg is hurcoltak ezért. A rendszerváltás után, majd a közösségi média berobbanásával teljesen átalakult a nézőkkel, szurkolókkal való kommunikáció. „Lehet bármilyen nyelven kommunikálni, bármilyen formában, a maga fura előnyeivel és hátrányaival együtt” – tette hozzá a sporttörténész.

Incze Kriszta többszörös Európa-bajnok birkózó karrierjéről beszélt: „Mindig azon az elven voltam, hogy nekem kétszer annyit kell teljesítenem, meg kell védenem a helyem a csapatban. Mindegy, hogy román vagy magyar színekben vagyok, az az én helyem. A sok munka egyszerre volt hátrány és előny is.” A sportoló visszaemlékezett, hogy bár román közegben nevelkedett, a legnagyobb támogatást mindig szülővárosából, Sepsiszentgyörgyről kapta: „Mindig büszkén képviseltem ezt, hogy magyar sportoló vagyok román színekben. Életem legjobb döntése volt, hogy nem mentem el Sepsiről a Steauához. A város és a sportélet fejlődik, egyre több sportágban van utánpótlás, mindegyikük próbálkozik” – fejtette ki Incze Kriszta, hozzátéve, hogy minden téren nagyot fejlődött a város az utóbbi években.

Nagy Attila, a Román Jégkorongszövetség elnöke azt tapasztalta, a romániai magyar képviselet számára fontos a sport, és foglalkoznak vele politikai színtéren. Visszaemlékezett gyerekkori élményeire is: a 80-as években tapasztalta meg először egy teltházas hokimeccs hangulatát, ahol az emberek a rendszer elleni tüntetésre használták a közeget. Elmondta, a sportban „mindig benne lesz a politika, hiszen jó eszköz a provokációra és problémák megoldására egyaránt. Úgy érzem, a politikum fontosnak tartja a sportmozgalmak támogatását. Ez az a forma, ami által motiváljuk a fiatalokat, és a nemzeti öntudatot is erősítjük.”

A Jégkorongszövetség elnöke szerint „Romániában magyarnak lenni tudathasadásos állapot”, megtapasztalta ezt játékosként, edzőként és vezetőként is. De úgy érzi, pozitív változások vannak folyamatban, a magyar játékosok is megkapják a kellő tiszteletet, szép példaként pedig a magyar hokiválogatott elleni győzelmet említette. „Mindegy, hogy ki milyen nemzetiségűnek tartja magát, honnan származik, amikor jégre lépnek, komolyan veszik a feladatukat.”

Szintén biztató, hogy mára a jégkorongozó gyerekek száma megközelíti az 1 770-et, de a 60-as években kitalált sportiskolás rendszer sürgősen változtatásokra szorul: „Óriási hiány, hogy 90 után nem volt edzőképzés infrastruktúraépítés Romániában. Nagyon fontos, hogy az élsport előtt megteremtsük a tömegsportot minden sportágban. Ma korcsolyázni, úszni és biciklizni már általános műveltség, nem sportolás.” Úgy látja, elengedhetetlen az utánpótlásban dolgozó szakemberek, képzett edzők jelenléte a fiatalabb korosztályban, mert „ha bizalmi kapcsolat alakul ki edző és gyerek között, a fiatal sok mindenről hajlandó lemondani, és keményen dolgozni. Ha sikerül olyan körülményeket és feltételeket kialakítani, családi program is lehet a szurkolás, és mennyire szép lehet ezt közösen megélni.” A rendszerszintű változásokkal kapcsolatban hozzátette: „Vannak jó példák, és bízom benne, hogy ezek a román politikumot is biztatni fogják, hogy lépjenek.”

Killyéni András a kolozsvári helyzetet vázolta fel: „Ma itt egy tehetséges magyar gyereknek a szülei, sportvezetője, szponzora dönt minden lépéséről, és a szülők 95 százaléka inkább a tanulás mellett dönt. Kolozsváron adva van az infrastruktúra, de mindenért fizetni kell, lassan luxussá válik egy-egy olyan sportág is, amely rendelkezésre kellene, hogy álljon. Nem kellene gond legyen az úszás vagy a korcsolyázás tanulása. Szülőként mind arra törekszünk, hogy meglegyenek a lehetőségek, de ez vonzó kéne legyen a szülő számára, nem teher.”

A sporttörténész szerint ma Erdélyben egy ügyes sportvezetőnek rengeteg lehetősége van, sok forrást, kiválósági programot lehet megpályázni, de hosszú távon fontos lenne, hogy a jelenlegi költséges tevékenységek elérhetővé váljanak: „Fontos, hogy a tömegsport első szintje az iskolában legyen megalapozva. Ezzel megindulna egy mozgalom, ami nagyot lendítene a tömegsporton.”

A beszélgetést a közönségből érkező biztató hozzászólás zárta: egy sportoló gyerekeket nevelő édesanya szerint rengeteg lehetőség van a magyar sportolók román színekben való versenyzésének, hiszen egy magyar sportoló kapocs lehet a magyar és román közösség között, és hídként enyhíthetik az eddigi ellentéteket is.

Az MCC Lounge részletes programja az MCC Facebook-oldalán és az mcc.ro oldalon érhető el.