Szülei az 1970-es években költöztek el Kolozsvárról Nyugat-Németországba, a család azonban annyira leképezte az erdélyi valóságot, hogy a zenei pályáról lemondó, történésszé vált K. Lengyel Zsoltot természetesen vonzotta Erdély és a transzilvanizmus bonyolult, de egyben szép témája. A szakember pénteken, augusztus 19-én a Kolozsvári Magyar Napokon tartott előadást.

Tévhitek a transzilvanizmusról címmel közelítette meg az erdélyiség témáját dr. K. Lengyel Zsolt történész, politológus, szerkesztő. A Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének vezetője a Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívására gazdagította a Szentegyház utcai Ifjúsági Udvar programkínálatát. A beszélgetést Sükösd Máté, az MCC Kolozsvári Egyetemi Programjának hallgatója moderálta.

Az előadó öt plusz egy tévhitet sorolt fel a transzilvanizmusról, amelyekhez ellenérveket fűzött:

1. A transzilvanizmus Trianon után keletkezett, és irodalmi irányzat volt. Pedig már az Osztrák–Magyar Monarchia dualizmusában is politikai programmal, az erdélyi autonómia kérdésével lépett fel.
2. Trianon előtt a magyar nemzetről való leválási folyamat volt. Ellenkezőleg: a magyar nemzet és a történeti Magyarország egységét igyekezett erősíteni 1918 előtt.
3. Nagy-Románia baloldali üdvözlése volt. Jobb- és baloldal egyaránt ellenezte Nagy-Románia létrejöttét.
4. A két világháború között a romániai magyar-román-német barátság eszméjét terjesztette, ennek zászlóvivője volt. Ez részben igaz, de feltételhez kötött: a magyar nemzeti vagy egész Erdély autonómiájához.
5. A két világháború között a magyar kultúra egységét bomlasztotta. Ezt főleg a korabeli magyar kulturális-politikai élet egyes csoportjai hangoztatták. Nem bomlasztotta, hanem a sokszínűségért szállt síkra az erdélyi sajátosságok alapján.
6. A transzilvanizmus a magyar revizionizmus társutasa volt. Ez a legvitatottabb, legnehezebben megfejthető probléma, és sokáig nem is foglalkoztak vele. 1940–45 között nem volt az erdélyiség olyan helyzetben, hogy maga határozza meg és valósítsa meg fő célját. A transzilvanizmus mindig ellenzékben volt, és ez különösen megnehezíti a vizsgálatát, hiszen nem tudni, mit tettek volna szószólói, ha hatalomra kerültek volna.

A transzilvanizmus a kezdetektől, az osztrák–magyar dualizmus óta az autonómia, önkormányzat, önállóság eszméi köré építette fel magát – mutatott rá K. Lengyel Zsolt. Az autonómia formái változhatnak, alkalmazhatók különböző politikai rendszerekben, de vitathatatlan, hogy a magyar kultúra ebben a térségben önállóan akart fejlődni, akár Budapesttel szemben, vagy 1920 után akár Bukaresttel szemben határozva meg magát. A szabad önállóság követelménye, feltételekhez kötötten ugyan, de a transzilvanizmust mindenkor meghatározta.

A Kós Károly-i gondolat alapja, hogy Erdélyt sem magyar, sem román, hanem önmaga kötelékében képzelte el. Kós 1920-ig nagy magyar világban élt, azt akarta megőrizni erős erdélyi beleszólással, 1920 után azonban kezdett elhatárolódni ettől a világtól, amikor belátta a társaival, hogy a magyar kormány lemond Erdélyről. Kós akkor váltott hozzáállásán, amikor az anyaországi vezetés a trianoni békeszerződést beiktatta a törvénytárba. Ezután élete végéig mondta, hogy Erdély Erdélyország legyen, hogy béke legyen a lelkekben.

Végül is hívható-e ideológiának a transzilvanizmus? – hangzott el a kérdés. K. Lengyel Zsolt szerint még nem tudjuk meghatározni elég világosan az irányzatot, mert mindenkor jelentős mértékben madárnyelven beszélt. Autonómiamozgalomként mindig ellenzékben volt, sosem került hatalomra, nem bizonyíthatta, hogy pontosan mit is akar, és hogy amit akar, azt komolyan is veszi. Nincs bizonyított példa arra, hogy a transzilvanizmus mit akart az önállóság vágyálmán kívül. Mára az erős román-magyar kapcsolati vonzat is kiveszett a társadalomból, inkább párhuzamos valóságban él a két nemzet – fejtette ki meglátásait a történész.

K. Lengyel Zsolt szerint a transzilvanizmus magányos eszme – erről is szól készülő kötete. Azért nem került hatalomra, mert nem volt társa sem magyar, sem román időben. Ennek ellenére mindig társat kell keresnie. Kós Károly esete erre jó példa: szinte eszelősként ragaszkodott a román-magyar-német összefogás gondolatához – ehhez a társkereséshez kell ragaszkodniuk a neotranszilvanistáknak is, ha érvényesülni akarnak.

A Kolozsvári Magyar Napok alatt az MCC érdekes előadásokkal bővíti az Ifjúsági Udvar programját: szerdán Boris Kálnoky újságíró, az MCC Média Iskola vezetője, majd Blényesi Balázs FinTech és tőzsdeszakértő tartott előadást. Pénteken dr. K. Lengyel Zsolt értekezése után dr. Mártonffy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézet vezetője és dr. Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja Mikor tör ki a béke? címmel beszélgettek az ukrán–orosz konfliktusról.