Sem erkölcsileg, sem jogilag nem felelős a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség a Székelyudvarhelyen tavaly december 18-án a Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál történt tragédiáért – mondta a Maszolnak adott interjúban Kovács Gergely érsek. Amikor értesültek a falomlásról, munkatársaival megdöbbenve vették tudomásul, hogy egyáltalán dolgoztak az épületen, hiszen erre megbízást nem adott ki a főegyházmegye – hangsúlyozta többször is beszélgetésünk során. Kovács Gergelyt, a Gyulafehárvári Római Katolikus Érsekség vezetőjét  a vele készített interjúnk első részében többek között a vatikáni tapasztalatairól kérdeztük, arról, hogyan kamatoztatta ezeket érseki tevékenységében az elmúlt négy évben, illetve hol tart a Márton Áron püspök szentté avatási ügye. A folytatásban az érsekség álláspontjáról kérdeztük a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál  tavaly történt  balesettel kapcsolatban, ami miatt két középiskolás életét vesztette.  

– December 18-án a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál történt tragédia kapcsán jelenleg mi a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség álláspontja? Önök is indítottak belső vizsgálatot, annak mi lett az eredménye?

– Sokan úgy képzelik el, hogy az érsek mindent tud, mintha ő írta volna alá az összes szerződést. Csakhogy az egyházmegyében számos épületünk van, amelyek bérbeadására, javítására szerződéseket kötöttünk, és érthető, hogy ezeket nem én követem, hanem vannak erre kijelölt személyek. Gyulafehérvárról nem látom, hogy egy 150–200 km-re lévő ingatlanunkban mi történik. Személyesen nem tudok minden lépést nyomon követni. Amikor a baleset megtörtént, december 18-án, először is nem értettük, hogy mi történt. „Mi dőlt össze?” – kérdeztük. Akkor döbbentünk rá – mi nem is tudtuk –, hogy nekifogtak dolgozni. Nem tudtuk, hogy dolgoznak, hiszen szerződés erre vonatkozóan nem volt aláírva. Számunkra ez volt a döbbenetes, hogy miért fogtak így neki? Ki mondta azt, hogy nekifogjanak?

Ezt nyomozza többek között az ügyészség is. Minket is kihallgattak, bekértek minden ezzel kapcsolatosat, az e-maileket, Whatsapp-üzeneteket is. Mi odaadtunk mindent. A mi lelkiismeretünk tiszta, mert én meg vagyok arról győződve, hogy sem erkölcsileg, sem jogilag nem vagyunk felelősek. Mi a lépéseket betartottuk. Megkötöttük a szerződést a tervezésre, jóhiszeműleg nagyjából ugyanazokkal a kivitelezőkkel kötődtek volna meg a szerződések, akik már dolgoztak alvállalkozókként a korábbi években éppen a Tamási Áron-iskola nagy és kis épületén

Külső tereprendezési munkálatról volt szó, az épületről nem, mert nekünk mint tulajdonosnak, nem volt rá pénzünk, csak az udvarra. A polgármesteri hivatallal és a Tamási Áron Gimnáziummal valóban úgy egyeztünk, hogy abból a pénzből, ha már megvan, az udvart kell felújítani, és erre zajlottak a tervezések. Ehhez szükség volt a statikai fölmérésre is, úgyhogy ezt is elvégeztettük. Ezért lep meg, amikor kijelentik, hogy nem volt szeizmológiai besorolása. Én, az érsek, akinek ez nem asztala, interneten kezdtem keresni, hogy milyen kategóriák vannak, a mi épületünk melyikbe van besorolva, és láttam, hogy ilyen szempontból rendben van. A felmérés friss, szeptemberben készült. Ezért is mondom, mi a dokumentációval rendben vagyunk, rendben is voltunk.

Kapcsolódó

„Gondolkodásmódomban rómaiként határozom meg magam” – Interjú Kovács Gergellyel, a gyulafehérvári főegyházmegye érsekével (I. rész)

Februárban volt négy éve, hogy a gyulafehérvári főegyházmegye érsekévé beiktatták Kovács Gergelyt, aki korábban több mint húsz évet töltött a Vatikánban, és ezek az évek meghatározóak volt számára.

interjú Kovács Gergely katolikus egyház Gyulafehérvár

Visszatérve a tereprendezési kivitelezési munkálatokra: néhány olyan dolgot még nem egyeztettünk, ami nélkül nem írhattuk alá a szerződést. Ebben a fázisban volt, amikor egyszer csak jött a hír, hogy mi történt. Ha én most magamat mint tulajdonost nézem, azt mondhatom, elszenvedtem egy olyan kárt, amiért én nem vagyok hibás. Most pereljek be mindenkit, minden céget és intézményt? Így is, úgy is folyik a kivizsgálás.

– Az önök számára mi derült ki? Ki mondta, hogy kezdjenek el ásni? Ügyészségi vallomások szivárogtak ki, és abban olvastam, hogy az építész adott egy tervet a kivitelezőnek a fal melletti munkálatokról, ezért kezdtek ott ásni.

– Hogy mi is történt, ki mit ásott, mit fúrt, mennyit, mi volt benne a tervben, és hogy jól csinálták-e vagy sem, nincs kompetenciám és szakismeretem megállapítani. Én csak azt tudom, hogy „bocsánat, nem írtunk alá szerződést, hogy fogtál neki? Milyen alapon?”

Megkérdezném például a polgármesteri hivataltól is: hogyan fogadta el a műszaki ellenőrtől a munkálat elkezdésének lejelentését, ha ő tőlünk nem vitt megbízó levelet. Én is azt mondom, vizsgálják ki, milyen alapon fogtak neki.

– Ki az, aki közvetlenül felelős volt az egyháztól, akit ön is megkérdezhet?

– Kit és miért kérjek számon? Illetékes munkatársaim a szerződések előkészítésén dolgoztak. Másokat hiába kérdezek: mindenki másra fog mutogatni.  Mert ha a polgármesteri hivatalt kérdezem meg, hogyan adhattak építkezési engedélyt, magyaráz egyet, ha megkérdezem a cégvezetőt, azt fogja mondani, hogy „nekem XY mondta, hogy fogjak neki”. Ha én megkérdezem XY-t, ő azt fogja mondani, hogy „én nem szóltam”, és az ügy itt el is akad. Én csak azt tudom, hogy az érsekség nem adott rá engedélyt. Valaki hibás. Hogy ki, azt nem nekem kell eldöntenem. Ez a szomorú, hogy aláírt szerződés nélkül nekifogtak. Ki kezdte el? Ha az ügyészség, a nyomozók ki tudják deríteni, jó, az érsekség biztos, hogy nem fogja tudni.

– Azt olvastam a kiszivárgott vallomásokban, hogy az érsekség képviseletében Stefán Károlynak kellett volna átadni egy kitöltött megbízási szerződést a munkálatok műszaki ellenőrzésével kapcsolatban, de végül nem tudták neki átadni, csak beszéltek vele...

– Ahogy Brassóban, Nagyszebenben, Kézdivásárhelyen vagy más településeken található ingatlanjaink ügyeit sem személyesen követem, ezt sem. Nincs szakmai ismeretem, hogy megállapítsam, hogy egy szerződés, vagy megbízatás előkészítése milyen fázisban tart, mi szükséges hozzá, mi hiányzik még belőle. Jelen esetben nem került aláírásra szerződés, tehát nem is volt, amit átadni. 

– Tehát azt mondja, hogy az érsekség szintjén sem sikerült kideríteni, hogy ki a felelős?

– Nekünk a belső vizsgálatunk arra vonatkozott, hogy itt mi mit csináltunk, miről tudunk: mire volt szerződésünk? Kivel volt megkötve? Milyen dátummal? Meddig jutottunk el? Megcsinálták-e? Fizettük-e ki? Jött-e meg róla a jelentés? Ha például szükséges három árajánlat, jött-e be a három árajánlat? Igen. Vettük-e tudomásul? stb.

Mi csak belső vizsgálatot tarthattunk, ami minket érint. Mi eddig jutottunk el, hogy a szerződés nem volt aláírva, a parancs nem volt kiadva. Még azt is megpróbáltuk kideríteni, hogy egyáltalán mikor fogtak neki. A mi belső vizsgálatunk csak erre tud szorítkozni, azt még az ügyészség is nehezen fogja megállapítani szerintem, hogy akkor ki szólt kinek, és miért fogott neki. Ilyenkor mindenki bölcsen hallgat.  Én egyszerűen nem látom, hogyan lehet ezt úgy összerakni, hogy ebből kiderüljön az igazság.

Amikor jött a falomlás híre, teljesen váratlanul ért. Azonnal nekifogtunk, hogy keressük vissza, nézzük át az iratokat. Karácsony közelgett, a papi munkatárs ment volna a plébániára misézni és gyóntatni, a világi munkatársak családjunkhoz, ehelyett napokon át éjfélig ültek a hideg irodában, és tanulmányozták az iratokat. Időnként én is odaültem, próbáltuk kideríteni a belső vizsgálat során, hogy nálunk mi a helyzet, hogy miért nincs rá szerződésünk, hogy mit kértünk tőlük, hogy még mivel egészítsék ki a dokumentációt. Ezért nem értettük mi sem a történteket.

– Lehetett olvasni arról is, hogy az egyház sürgette volna a munkálatokat.

– Mi nem volt, amit sürgessünk, mert nekünk az egyházmegyében nem egy helyen volt olyan helyzetünk, amikor a határidőből futottunk ki. Nem a mi hibánkból, hanem mert például pályáztatni kellett vagy engedélyekre várni. Ilyenkor szóltak, hogy kérést kell letenni, hogy hosszabbítsák meg a határidőt, és meghosszabbították. Ilyen esetekben mi nem voltunk sem nyomás, sem drukk alatt, biztos nem volt, amiért mi sürgessük.

– Hogyan tovább? Gondolkodtak azon, hogy a jövőben másképp kezelik ezeket az ingatlan-felújítási projekteket, a bérbeadásokat?

– Nem látom, hogy nekem mit kellene másképp tennem. Mert mi eddig is betartottuk a szabályokat. Jeleztük, még mi hiányzik, és azt mondtuk, addig nem írjuk alá a szerződést, amíg ez nincs pótolva. A munkatársak is mindig ahhoz ragaszkodtak, hogy a törvényes lépések legyenek betartva, nem bundázunk, hogy „oh, utald át az előleget, aztán majd aláírjuk”. Ezeket azért merem mondani, mert átvizsgáltuk még az emaileket, WhatsApp-üzeneteket is arról, hogy mikor nem utaltunk például előleget, mert egy aláírás hiányzott, vagy nem került pecsét egy dokumentumra, amíg az illetékes zöld fényt nem adott. 

Ezért nem érzem úgy, hogy akár jogilag vagy erkölcsileg felelősek lennénk. Ettől függetlenül szabtak ki büntetést ránk – nem tudom, mire –, amit mi meg is fellebbezünk, hogy minket azért ne büntessenek meg, amit nem követtünk el. Nekünk is nagy vesztesség, az egyháznak anyagilag is, hiszen a bentlakást újjá kell építeni. Végül bárkit is talál majd felelősnek az ügyészség: kivitelezőt, mérnököt, menedzsert, céget, munkagépkezelőt, mindegy, azt a két gyereket nem fogja visszahozni. Nekünk ez a legnagyobb fájdalom, hogy ez két életbe került.

Ha valamit tanulságként megfogalmaztam: hogy ezután még jobban odafigyelünk és még igényesebbek leszünk a bérbeadásokat, szerződéseket illetően. Fájlalom, hogy az elmúlt négy év alatt mindig azzal találkoztam, hogy akárhol van nekünk egy épületünk bérbe adva, legyen az iskola, kórház, polgármesteri hivatal, szinte mindenhol a cirkusz van. Ha mi próbálunk egy tisztességes szerződést kötni, nem mindig, de sok esetben azt várnák: az egyház adja oda ingyen, de viselje gondját, viszont ők pénzt az egyháznak nem adnak, hanem azt kérdezik, az egyház miért pénzéhes. Mi pedig kínlódunk, hogy ezeket az épületeket fenntartsuk, mert egyszerűen nincsen anyagi hátterünk.

1948-ig voltak kiterjedt erdők, földek, amiből ezeket fenn lehetett tartani, akár tanároknak fizetést tudott az egyház biztosítani. Ezek most nincsenek. Visszakaptunk egy sor romos, lepusztított épületet, amiket nem tudunk fenntartani. Ez nekem fáj. A munkatársaknak is azt mondtam, hogy ettől arrafele én sokkal szigorúbb és igényesebb leszek. Az egyház támogat minden jó ügyet, legyen az kórház vagy iskola, de a terhet közösen kell vigyük.

Kapcsolódó

Szabálytalan a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának építkezési engedélye

Ez a megyei önkormányzat által kezdeményezett ellenőrzés során derült ki.

tragédia Tamási Áron Gimnázium kollégium bentlakás