Immáron huszonkét éve Fehér megyében hasonló koncepció szerint szervezik meg az augusztus 20-i ünnepséget, amelynek lényege, hogy mindig a környék egyik szórványtelepülésén gyűl össze a magyarság fejet hajtani Szent István királyunk előtt és erőt meríteni a közös találkozásból.

„Bizonyságot tettünk összefogásról, helytállásról, kitartásról. Régóta nem volt ilyen tele a bocsárdi református templom, soha nem szólt ilyen hangosan a falu központjában a magyar és a székely himnusz” – áll a főszervezők, a Fehér megyei RMDSZ, a Dr. Szász Pál Egyesület és a Dr. Brendus Gyula Egyesület közös közleményében, megköszönve a helyiek példás segítőkészségét, vendégszeretetét. Háromszáznál több résztvevő számára sikerült felemelő ünnepséget szervezniük a Balázsfalva közelében fekvő szép kis faluban.

A vándorrendezvény magva, hagyományos módon, az ökumenikus istentisztelet volt. Szabó László búzásbocsárdi református lelkipásztor kiemelte: augusztus 20-a kettős ünnep, nemzeti és hitbeli, ez a tény pedig egyszersmind olyan további aktuális kérdéseket is felvet, mint mire építjük életünk? Hogyan maradhatunk meg a szórványban magyarnak és kereszténynek? A lelkipásztor szerint a választ Péter apostol igéjében találhatjuk meg, amely szerint „mi élő kövek vagyunk”, akik külön-külön nem, csakis összetartással „Isten háza és népe leszünk”. Ez mindenekelőtt felelősséget jelent, de nem szabad elfelejtenünk, hogy „a szórványban nem a számok, hanem Isten ígérete a jövő” – hangsúlyozta a lelkész.

Kovács Szabolcs gyulafehérvári római katolikus érseki titkár a rendezvény ökumenikus jellegét értékelte, hiszen ily módon „együtt adunk hálát nemzeti múltunkért és keresztény gyökereinkért”, ugyanakkor az egyéni felelősség fontosságára is felhívta a figyelmet.

„Elődeink nagyot alkottak, de mindenkinek fel kell tennie a kérdést, ő maga mit tud hozzáadni ehhez?” – fogalmazott. Az érseki titkár szerint kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni örökségünk, közösségeink megóvásáért, azért, hogy „ne úgy tekintsenek ránk a következő generációk, mint akik feladták”.

Kardos József nagyenyedi unitárius lelkipásztor a nemzet kenyere és Szent István ünnepe közös üzenetére reflektált, majd rámutatott: az államalapítás történelmi léptékű, hatalmas gondolata csak akkor erősödött meg igazán, István király állama csak úgy válhatott maradandóvá, amikor az egyetértés meglett, hiszen „a maradandóság legfőbb záloga: a közösség ölelése, összetartozása”.

A református templomból az ünneplő gyülekezet az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület huszárjai, illetve a Bethlenszentmiklósi Fúvószenekar felvezetésével átvonult a kultúrotthonba, ahol tartalmas kulturális program várta az érdeklődőket.

A bejáratnál Holányi Julianna nagyenyedi származású festőművész tusrajzkiállítása fogadta őket. Ez egy olyan Fehér megyei mélyszórvány-templomokat ábrázoló gyűjtemény, amelyet évente bemutatnak az augusztus 20-i vándorünnepségen. A 2003-ban elkezdett tematikát idén, magától értetődően, a búzásbocsárdi református templom tusrajza gyarapította, amelynek eredetijét az egyházközségnek adományozták, a Dr. Szász Pál Egyesület pedig nyomtatott füzetek által népszerűsíti a továbbiakban is a munkákat, az eddigi szokásnak megfelelően.

A kulturális műsor a magyar és a székely himnusz eléneklésével kezdődött. Az egybegyűlteket Lőrincz Helga, a Dr. Brendus Gyula Egyesület elnöke üdvözölte, aki hangsúlyozta: történelmi örökségünk iránt mindannyian felelősséggel tartozunk.

„Nekünk, ezer éve, Szent István hazát és hitet adott, ehhez hűeknek kell lennünk, a nemzetet meg kell tartanunk! A mi hazánk a Kárpát-medence, az itt élő magyarok együtt alkotják a mi nemzetünket. Őseink nagy áldozatok árán védték meg a hazát, nekünk nincs nehéz dolgunk, csak meg kell tartanunk közösségeinket, ehhez pedig mindenkinek vállalnia kell a saját részét!” – emelte ki az elnök.

Ezt követően megtörtént a vándorzászló átadása, amelyet a marosdécsei küldöttség vett át. A kultúrotthon udvarán felállított színpadra elsőként a Maros Művészegyüttes lépett, amelyik a Mezőség mosolya című néptáncprodukciójával elbűvölte a közösséget. Hasonló sikernek örvendett Marosán Csaba kolozsvári színművész előadása is, majd szeretetvendégséggel ért véget az esemény.