Rendszerkritikus emberektől is gyakran hallani: még ha a kritika jogos és igaz, nincs alternatíva az anyaországban! „Mutass nekem még egy valakit!...” – mondják. „Persze, persze, még sincs széles e határon, aki jobban csinálná!” Mármint a haza és lakói üdvösségének megmentését, nyilván.

Ne nehezteljünk kis anyaországunkra! Az USA, a világ legnagyobb hatalma is képtelen a feladatra alkalmas vezetőket elnöknek indítani. Ott nem mondják, hogy nincs alternatíva – szépen is hangzana egy 335 milliós népességről ilyet állítani – mégis úgy kell lennie, ha elnöknek ilyen figurákat indítanak. Ilyenkor az ember arra gondol, hogy bárki legyen is az elnök, az illető csak bábú, mert mások kezében van a hatalom, pedig az amerikai elnök állítólag a világ legerősebb embere. Na, hagyjuk.

Visszatérve tájainkra, most megjelent az „alternatíva”? Mint nyuszi a cilinderből, a semmiből előpattant Magyar Péter, aki csak néhány nap alatt nagy közkedveltségre tett szert, és nem csak a baloldalon, hiába hallani olyan saját magát nyugtatgató jobb oldali vezérvéleményt, hogy ez a Péter pusztán a baloldal belügye lenne, valamiféle balul sikerült belügy, pedig senki nem tudja pontosan, hogy mekkora szeletet fog leszelni és majd ki elöl eszi el a tortát a június választásokon? Gyurcsány nyugtalanul forgolódik, mert az ország balszerencséjére még mindig nem készül nyugdíjba vonulni, Orbánnak pedig okkal-joggal viszket a tenyere: nagyon nehéz, ha az ember józan kármentésből vissza kell fogja önmagát.

Magyar Péter kezdeti tettei – felesége lehallgatása, saját köreinek hosszú haszonélvezet utáni elárulása – nagyon csúnyák és valóban tenyérbemászóak, másrészt, tetszik vagy sem, be kell látni, hogy a fickó nem tehetségtelen. Van érzéke a szerepléshez, nem nagy szónok, de tud beszélni és képes elhitetni magáról, hogy hiteles figura: vérbeli politikus alkat. Tömegek hisznek benne, erkölcstelensége pedig nem zavar senkit, de miért is kérné számon rajta bárki is azt, amivel a többi politikus sem rendelkezik? Magyar szemtelen, mint a piaci légy, sokak köreit zavarja, de talán egy árnyalattal kevésbé képmutató mint a már bejáratott, rutinos politikusok. Disszonáns hangja rendesen belerondít az unalmas hozsánakórusba, úgy a bal-, mint a jobboldalon.

Fekete Péter, a későbbi kártyafigura, eredetileg rablóvezér volt a Rajna partján, 1811-ben kapták el a bandájával együtt. Állítólag egyik rabtársa találta ki a játékot a börtön unalmának az elűzésére. A siralomházban is lehet unatkozni? Magyar Péter most szavazatrablás bevallott szándékával országjárásba kezdett. Gyűlésein sokkal többen vesznek részt vidéken is, mint azt eleinte gondolni lehetett. Az emberek elégedetlenségét komolyan kell venni, és ő úgy csinál, mintha komolyan venné azokat. Még Nagy Feró is megnyugodott közben és már nem azt mondja, hogy milyen ember az olyan, aki a saját fészkébe odapiszkol, hanem a Fidesz európai parlamenti kampánynyitó rendezvénye előtt többek között azt nyilatkozta a Blikknek, hogy: „Ügyesen csinálja a dolgát, ezért nem kell valakit megszólni, mert éli az életét és próbál érvényesülni. Meg kell bocsátani neki, hát menjen, csinálja a dolgát, aztán majd meglátjuk, hogy az idő mit hoz.” Vox populi, vox dei.

Így van, az idő vasfogának nem állhat ellent sem a hős szabadságharcos, még kevésbé az opportunista. Magyar Péter tetteit fölösleges erkölcsi szempontból értelmezni, de új politikai tényezőként kell kezelni, mert valóban az. Pártja, a Tisza Párt harmadik erőként léphet fel, ami akár jót is tehet a kétpólusú Magyarország politikai apátiájában. Mindenesetre a közéletet rendesen felrázta Varga Judit volt igazságügyminiszter exférje. Ha már emlegetjük, Vargáról jut eszembe, el ne felejtsük, hogy tulajdonképpen a még mára sem teljesen tisztázott kegyelmi botránnyal indult el ez az egész Magyar-ügy. Varga és Novák csendesen eltűntek a süllyesztőben, ki emlékszik már rájuk, de megjelent és maradt Magyar, aki naponta megleli a módját annak, hogy sokan észrevegyék őt. A Fekete Péter kártyajátékban a legfőbb cél ettől az ominózus kártyától mihamarabb megszabadulni, mert az veszít, akinek a nyakán marad végül ez a kártya. A politika is gyakran olyan, mint egy kártyaparti, bőven vannak hasonlóságok. A jövőben meglátjuk, hogy az idő, a jószerencse és az érdem kinek oszt majd lapot?

(Nyitóképünk forrása: sunshine.hu)