A képviselőház után az amerikai szenátus is megszavazta a 61 milliárdos ukrajnai katonai segélyt, újra felpörgetve ezzel az átmenetileg valamelyest lecsendesedett vitát az orosz–ukrán háború körül. Próbáljunk e különlegesnek beállított, de alapjában véve kevéssé fontos epizódon túltekinteni.

A republikánusok hónapok óta próbálják megtorpedózni az Ukrajnának nyújtandó újabb támogatást, és az USA történetében először még Kevin McCarthy, a képviselőház elnökének a pozíciója is ráment a republikánus belharcra. A sokkal keményvonalasabb, Trumphoz hű új elnök, Mike Johnson személye sem volt garancia a segély ellehetetlenítésére, végül csak megszavazták azt, kiváltva a MAGA legszélsőségesebb szárnyának a felháborodását, de érdekes módon nem a háborút állítólag gyorsan lezárni akaró Trump exelnökét.

Elnökök jönnek és mennek, ami most már biztosan marad az a hosszútávra berendezkedő háborús ütközőzóna, mely nem sok jót ígér térségünknek. Hiába riogatnak vele állandóan az ukránok, semmi nem mutat arra, hogy Putyin elnök parancsára az orosz hadsereg az EU-t vagy a NATO-t lerohanja, így az amerikai – orosz háború, egyben a birodalmak közti pufferzóna Ukrajna területén marad, ott tologatják oda-vissza a frontvonalakat a forgandó hadiszerencse szerint, viszont valódi birodalmi „végvár-rendszer” épülhet ki a térségünkben. Duda lengyel elnök már pedzi az atomfegyverek országába való telepítésének szükségességét, és nekifogtak a Mihail Kogălniceanu NATO-támaszpont nagyarányú kiépítéséhez is. Ez csak a kezdet: a teljes NATO–orosz határvonalon támaszpontok fognak kiépülni, beleértve a messzi északot, az újonnan jött finneket és svédeket is. Ugyanígy az orosz oldalon is jelentős átalakítások, megerősítések lesznek. Különösen érdekes helyzet állt elő amióta Finnország a NATO-ba belépett: Murmanszk, az orosz nukleáris tengeralattjáró-flotta főhadiszállása hirtelen a NATO-hoz testközelbe került!

Ez a végvár-rendszer valamelyes előnyök mellett nagy hátrányokkal fog járni. Az oroszok lerohanni nem fognak, de állandó politikai és gazdasági bomlasztó tevékenységre rendezkednek be. Különösen a mindenkori kelet-közép-európai (el)bizonytalankodókra, illetve a forró pontokra, Koszóvóra, Bosznia-Hercegovinára és a Moldvai Köztársaságra fognak koncentrálni. Nem fogják a NATO-határt reguláris hadsereggel átlépni, még akkor sem, ha a NATO katonákat küldene Ukrajnába, ami mindenképpen hatalmas hiba lenne, hiszen ez azonnal óriási elégedetlenséget és felfordulást szülne Európában és Amerikában, melyet az oroszok a mai modern technológiákkal kiválóan ki tudnak majd használni és előnyükre fordítani, politikai válságsorozatot vezényelve le azokban az országokban melyek „csizmát” mertek Ukrajnába küldeni. Ez mindenképpen látványosan csúnya fejlemény lenne, de Oroszországra nézve nem ez a legveszedelmesebb támadás, hanem az amennyiben a NATO nagyhatótávolságú rakétákkal fegyverezné fel az ukránokat, melyekkel vitális fontosságú katonai és civil célpontokat tudnának Oroszországban elérni.

A háború így vagy úgy, még sokáig folytatódni fog, és azok, akik fejüket a homokba dugva reménytelenül ki akarnak maradni belőle, sokkal rosszabbul járnak, mint azok, akik a valósághoz folyamatosan igazodva megfelelő cselekvési tervekkel igyekeznek az eseményekre rugalmasan reagálni. A jelek szerint a Nyugat mindent feltett egy lapra és ez a „geopolitikai dekadencia” jele, még akkor is, ha rengeteg erőforrás áll még a rendelkezésére. Egyébként itt fogja a Nyugat a legérzékenyebb csapásokat elszenvedni, hiszen az Ukrajnában zajló amerikai–orosz háború a globális délt, annak napról napra megerősödő szervezetét a BRICS-et gyorsan és hatékonyan összekovácsolja, és ez előreláthatóan egy új globális valuta létrehozásához vezet, mely a dollár planetáris hegemóniáját fogja kikezdeni. Amennyiben a dollár a Második Világháború végén Breton Woodsban megalapozott egyeduralma véget ér, a Nyugatnak, ahogy ma ismerjük, vége lesz. Rakéták ide, sok milliárdos fegyverkezési támogatások oda, ebben a háborúban nem a fegyverekkel vívott harc, hanem a deviza-háború fog dönteni.  Feltételezve természetesen, hogy a nukleáris arzenál mindenkire egyformán végzetes használatára a világ mindvégig tabuként fog tekinteni…

(Nyitókép: Pixabay)