Nem a nagysikerű TV-sorozatra gondolok. Orbán Viktor magánlátogatást tett Trumpnál Floridában. Biden elnök idegesen reagált a Trump–Orbán találkozóra, és olyasmit állított, amit tudtommal Orbán Viktor soha, mármint, hogy a demokrácia nem működik, ezért diktatúrára törekszik, Biden mégis szó szerint azt mondta: „Orbán of Hungary, who stated flatly he doesn’t think democracy works, he’s looking for dictatorship”. Az enyhén szenilis Biden nyilván összekeverte a dolgokat: nem Orbán, hanem kebelbarátja Trump volt az, aki második elnöksége első napjára megígérte a diktatúrát, míg Orbán igenis hisz a demokráciában, csak annak az illiberális változatában, bármit is jelentsen az. Magyarországon nincsen diktatúra, és nem is lesz, ha jól vigyázunk.

Szépen megérti egymást ez a két ember, szemmel láthatóan működik köztük a kémia. Az Egyesült Államok volt és esetleg leendő elnöke agyondicséri a magyarok vezérét, pedig annak sem jelentős gazdaság, sem erős hadsereg vagy komoly geopolitikai ütőképesség nem áll rendelkezésére, csak egy a jobboldaliaknak nagyon tetszetős vízió. Trump azt mondta Orbánról, hogy ő egy igazi boss, egy keménykezű főnök. Nekem jobban tetszett volna, ha nem a triviális főnök, de a stratégiailag-történetileg sokkal többet jelentő és ígérő államférfi kifejezést használta volna, de Trumpnak nincsen ehhez semmi érzéke.

Ha az amerikaiak Bident választják meg mégis, akkor mi, magyarok, nagyon megszívtuk, biztosan nem maradnak el a következmények Magyarországra és a magyar állampolgárokra nézve. Kaptunk ebből már egy kis kóstolót a magyar útlevéllel rendelkezők amerikai beutazásának a megnehezítésével, és David Pressman, az USA magyarországi nagykövetének néhány napja megtartott szokatlanul kemény hangú, egyenes beszéde már egyértelmű figyelmeztetés. Lehet mondani rá, hogy nem illik egy nagykövethez, de nagy felelőtlenség lenne nem komolyan venni. Sokan másokhoz hasonlóan magam sem értem miért, de úgy látszik a kocka el van vetve, Orbán Viktor Magyarország amerika-politikájában mindent egy lapra tett fel, éspedig a Jolly Jokerre, Mr. Trumpra fogadott. Legyünk optimisták, és higgyünk megérzésének: Donald Trump lesz az amerikai elnök.

És ha Trump lesz az elnök? A magyarok legtöbbje nem követi az amerikai belpolitikát, nem első kézből kapja a híreket, ezért nem tudja, hogy Trump jellemében megrögzött viselkedési mintázat, hogy csúnyán ejti azokat, akiket azelőtt annyira megdicsért. Aki napról napra követte Trump elnökségét, számtalanszor láthatta, hogy amennyiben érdeke úgy kívánja még, a hozzá leglojálisabbakkal sem kivételezik. Trump és Orbán jól mediatizált barátsága a mi kelet-európai világlátásunk és felfogásunk szerint az a népmesei szituáció, mikor a birodalom császára és a mi hazánk királya egymással örök időkre véd és dacszövetséget köt az ellenséges világgal szemben. Kérdés: van okunk hinni az ilyen mesékben? Mennyire igazolják történelmi tapasztalataink hajdanvolt „nagy barátainkkal” való kapcsolataink eredményes voltát? Emlékezzünk! Gondolkodjunk!

Tehetségével Orbán Viktor elérte, hogy mindenütt odafigyelnek rá a világon. Az USA egyik fele, Kína és Oroszország is partnerének tartja. Ha félretesszük a moralizáló aggodalmaskodást, úgy tűnik, hogy ezúttal a történelem jó, vagyis a győztes erősek oldalán állunk. Ki tudja, milyen nagyszerű dolgok sülhetnek ki még ebből? Gazdagodunk, erősödünk, ráadásul a „nem megmondtam én jó előre” sikerélményétől megnő az önbizalmunk is. Legalábbis ezt reméljük.

Szép remények, de a valóság nagyon más lehet. Aki egyetlen lapra játszik az sokat kockáztat. Ha Biden nyer, második ciklusában biztosan kispadra ültetnek minket, amennyire kiéleződött a helyzet a demokrata kormányzattal, de ha Trump nyer is, ne higgyük azt, hogy megoldódnak gondjaink. Ő nagyon kiszámíthatatlan, nem szabadna vakon megbízni barátságában, ráadásul a politikában az ellenségeinkben sokkal jobban megbízhatunk, mint a barátainkban, ahogy a fiához, egyben utódjához intelmeket intéző Keresztapa mondja Copola híres filmjében. Amennyiben Trump visszakerül a Fehér Házba, egyáltalán nem biztos, hogy szavát állja az ukrajnai háború azonnali befejezésével kapcsolatban, nincs erre semmi garancia. Ha pedig mégis szavát állja, akkor nehogy szavát állja abban a felvetésében is, hogy kilépteti az USA-t a NATO-ból, kiszolgáltatva ezzel az oroszok kényének-kedvének Európát. Trump sokat ígérget, de a háború hátterében az amerikai hadi és ipari komplexum kőkemény érdekei állnak, és ne felejtsük az USA által eddig oly bőkezűen adott támogatásokat Ukrajnának elsősorban amerikai fegyvervásárlásokra kellett elköltenie. Így vándorolt át rövid úton az amerikai adófizetők pénze a szövetségi költségvetésből a kapitalista zsebekbe, és Trump sem a béke, hanem mindenekelőtt a pénz, az anyagi haszon embere. Ettől függetlenül fontos jóban lenni vele és az amerikai republikánusokkal, viszont a demokratákkal az utóbbi időben tapasztalt frontális összeütközés már nagyon komoly stratégiai tévedés, hiszen nem az emberi rokonszenv vagy ellenszenv kérdése forog itt kockán, hanem egy kelet-európai kis ország, egy élni akaró kis nemzet jövője a tét.

(Nyitókép: MTI)