Meghökkentő cím, meglehet, de pontosan ez történt: az idén a bécsi magyarok március 14-én délután a bécsi igazságügyminisztérium dísztermében ülhették meg az 1848-as forradalomra és annak hőseire emlékező ünnepüket. A Nemzeti dalt szavaló fiatalember a Bundesministerium Justiz feliratú pulpitusnál állt, ott kiáltotta világgá igaz szenvedéllyel, hogy: „Talpra magyar!” A bécsi magyar nagykövetasszony, Szilágyiné Bátorfi Edit köszöntötte az összesereglett mintegy kétszáz vendéget, majd Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke tartotta meg ünnepi beszédét.

De hogy kerül a csizma az asztalra? Az osztrák igazságügyminisztérium abban a belvárosi Palais Trautsonban működik több mint fél évszázada, melyet Mária Terézia magyar királynő megvásárolt és az 1760-ban általa alapított Magyar Királyi Nemesi Testőrségnek adományozott. Ebbe az 1710–12-ben épült reprezentatív palotába voltak bekvártélyozva a magyar testőrök, kiknek egyike-másika – a rossz nyelvek szerint – a szó szoros értelmében is szerette királynőjét. Bécs egyik legszebb barokk palotájának tervezője ugyanaz a Johann Bernhard Fischer von Erlach, aki Savoyai Jenő herceg, törökverő hadvezér nyári rezidenciáját, a Belvederét is tervezte. Itt éltek és alkottak a magyar művelődéstörténet szempontjából fontos testőrírók is – legismertebbek közülük Bessenyei György és Kisfaludy Sándor –, de itt szolgált Görgei Artúr és Klapka György is. A testőrség kapitányai jellemzően a leggazdagabb magyar nemesi családok soraiból kerültek ki, így mások közt több Esterházy herceg, illetve Pálffy gróf is gárdakapitány volt. Szépen restaurált portréik a Testőrpalota, vagyis a mai igazságügyminisztérium dísztermének falán sorakoznak!

Mivel 1848 őszén néhány kivételtől eltekintve a testőrök testületileg honvédnek álltak, a testőrgárdát felszámolták és elkobozták palotájukat. A kiegyezéskor, 1867-ben ismét újraalakítottak őket, és visszaköltözhettek régi kvártélyukra, melyben 1918-as felszámolásukig működhettek, viszont az épület magyar állami tulajdonban maradt. Itt jött létre 1924-ben a Collegium Hungaricum, mely intézmény az idén ünnepli centenáriumát. Az alapítása utáni évtizedekben több száz magyar állami ösztöndíjas lakhatott itt és kutathatott Bécsben, például Kosáry Domokos és Bibó István is, hogy csak két közismert és jeles nevet említsek. A csodaszép, hatalmas, de leromlott állapotú palotát, a restaurálás nagy költségeinek a láttán, és nyilvánvaló történeti-eszmei érzéketlenségből, Kádár Jánosék olcsó pénzért eladták az Osztrák Államnak 1961-ben, mely miután azt szépen rendbe tette, az Igazságügyminisztériumot költöztette ide. Az új Collegium Hungaricum 1963-ban a második kerületben levő hollandstrassei új „betonkölteménybe” költözött, nélkülözve nemcsak a Testőrpalota történelem által megszentelt patináját, de annak szellemiségét is megtagadva az akkori idők – otthon szocializmus, a világban Hidegháború – korszellemében. 

Ritka alkalom a Trautson-palotában körülnézni, de még annál is ritkább, hogy március 15-ét itt ünnepelhesse a bécsi magyarság. Sok év után ebben a szerencsében és megtiszteltetésben volt részünk! Az épület mellett 1997-ben, a forradalom 150. évfordulóján felállított Bessenyei György testőríró szobra (Fekete Tamás alkotása) már az első perctől kezdve a bécsi március 15-ei ünnepi koszorúzások helyszíne lett, de az épületbe ritka a szabad bejárás, így a meghívottak közül még az idősek is csak egyszer-kétszer jártak itt, nagy többségünk pedig először volt benn. Elégedettséggel vegyes őszinte értékeléssel gondoltam arra, hogy az osztrákok ezt lehetővé tették számunkra: helyén kell lennie a dolgoknak két nép között ott, ahol a Nemzeti Dal, a Himnusz és a Szózat szabadon csenghet a hajdani elnyomó ellenség mai igazságügyminisztériumában. Ahol ez megtörténhet ma, ott barátokról, megbízható, kiegyensúlyozott barátságról beszélhetünk! Erdélyi magyarnak kell lenni ahhoz, hogy az ember március 15-ei nemzeti ünnepünk befogadásának gesztusát teljes rendkívüliségében értékelje! 

Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének leköszönő elnöke zárszavában megfelelő kontextusba helyezte a magyar forradalmat, mely a március 13-án kitört bécsi forradalmat követve kapott lángra két nap múlva Pesten. Tegyem hozzá: Kossuth Lajos március 3-ai pozsonyi nagy beszéde óriási hatással volt a bécsi liberális ifjúságra, így jelentősen hozzájárult a bécsi forradalom kitöréséhez. A történelemben a dolgok összefüggenek és kölcsönösen befolyásolják egymást. A magyar forradalom sem függött önmagában a semmiben, és a Párizsban kezdődött „népek tavaszának” kontextusában értelmezhető.