Tucker Carlson, az Orbán Viktorral készített interjúk miatt a magyar füleknek is ismerősen csengő nevű amerikai újságíró elment Moszkvába Vladimir Putyinnal interjút készíteni. Rupert Murdoch ausztrál mágnás konzervatív amerikai kábeltelevíziója, a Fox News hajdani fenegyerekének kifejezetten jót tett, hogy a televíziótól kirúgták. Megérdemelten, mert gátlástalanul kavart, ferdített, sőt hazudott Donald Trump 2020-as sikeres-sikertelen – ahonnan nézzük – újraválasztásának az ügyében, és ezzel maga is hozzájárult, hogy a Fox News végül közel nyolcszázmilliós kártérítést kellett fizessen a Dominion nevű gépi szavazást lebonyolító cégnek. Bármennyire is befutott és népszerű tévés volt Carlson, ez már Rupert Murdochnak is sok volt.

Carlson karrierje elején még nekem is szimpatikus volt, aztán egyre kevésbé tetszett bigottságra hajló, illetve arra buzdító erős hajlama miatt, végül abba is hagytam műsorának követését, még kirúgása előtt. Most, a Putyin-interjú révén, Carlson részben rehabilitálta magát a szememben! Egyrészt bátorságról tett tanúságot – egyáltalán nem veszélytelen a „pária” Putyinnal interjút készíteni – másrészt profi módon vezette le az interjút, melyben Putyin elnök hálás interjúalanynak bizonyult. A nyugati világ és a mainstream sajtó most természetesen őrjöng, hogy mekkora áruló ez a Tucker illetve, hogy Putyin számára mennyire hasznos idiótává lett. Tessék? A cirkuszt látva nagyon helyesen fakadt ki egy amerikai újságíró, hogy: „tulajdonképpen mi mióta nem csinálunk interjúkat a rossz fiúkkal, csak a jókkal?” Mert rendben, Putyin most a szolgálatos rossz fiú Nyugaton, tartsák annak, ha akarják és jólesik, joguk van hozzá, de az már csakugyan más és fogas kérdés, hogy miért is ne lenne joga egy demokratikus jogállamban, sajtószabadságban és szabad véleménynyilvánításban hívő, sőt ezeket az értékeket másokon is számonkérő ország egyik újságírójának az Orosz Föderáció elnökével interjút készíteni? Azért, mert ő az ellenség? Tessék? Nem arról volt szó eddig, hogy az USA nem hadviselő fél, pusztán csak a demokrácia egyik keleti előőrsét segíti ki a bajban?

Aki végignézte a beszélgetést láthatta, hogy Carlson gyakorlott kérdező és van akkora az egója is, hogy az orosz elnököt kérdéseivel bátran fagassa. Putyin válaszainak a rendezettsége, összefogottsága is szembetűnő, és az interjú első félórájában bemutatott hosszadalmas orosz történelmi lecke sem vált a beszélgetés hátrányára. Egyetlen ország elnökétől nem hallottam még ilyen koherens történelmi beszámolót, melyből kiérződik, hogy az elnök hittel és komolyan gondolja, ha azt állítja, hogy számára és az oroszok számára ennyire fontos a történelmi indíttatás. Ennek a historizáló magatartásnak persze megvannak a sajátos veszélyei, de ebben a megközelítésben mi, magyarok is az összes többi kelet-közép-európai néppel osztozunk. Ezt nem könnyű megérteni a nyugatiaknak, ezért Carlson is valamelyest hitetlenkedve, sőt néha türelmetlenül hallgatta az orosz elnököt, mivel túl sok volt ez egy amerikainak. Pénzről, befektetésekről, haszonról akár az idők végezetéig is eldiskurálna egy amerikai, nyugati ember, de sok évszázaddal ezelőtt történt dolgokról, mai döntések és cselekvések mozgatórugójaként felhozott régmúlt történeti eseményekről, már sokkal nehezebben. Innen jön a hanyatlásában is neoimperialista Nyugat mániája, hogy Putyint mindenáron expanzióval, imperializmussal vádolja, hiszen ez lenne a számára egyetlen felfogható-megnyugtató magyarázat, mert egyszerűen nem hisz az önzetlen nép- és országmentő beavatkozásban. Putyin elnök persze egyáltalán nem önzetlen – historikus alapokon nyugvó geostratégiai vízióiért hatalmas árat fizetnek a kisemberek minden oldalon! – de önzése más természetű, mint a nagyrészt anyagi jellegű nyugati önzés.

Hogy nem csak rakétákkal lődöznek egymásra az ellenfelek, tudjuk, és Tucker Carlson Putyin-interjúja hatékony propagandafegyver lesz a konzervatív-nacionalista tábor amerikai hátországában, valamint arra is jó lesz, hogy az amúgy is gyengülő szelet kifogja a háborúpártiak vitorlájából. Ennek ellenére sokkal több ez, mint egy propaganda-interjú, érdemes megnézni. Minél gyorsabban persze, mert egyelőre még szabadon hozzáférhető az Interneten, de nem csodálkoznék, ha valamilyen ürüggyel vagy akár anélkül, leszednék az Európai Unióban, mert máris gondolkodnak ezen. Kapitális tévedés lenne! Kiváló alkalom ez ugyanis az európai, amerikai sajtó- és véleményszabadságot teljes mellbőséggel bebizonyítani.

(Nyitókép: Agerpres/EPA)