Felfordul a gyomrom a kapitalizmus egyik legújabb, egyben legocsmányabb találmánya, a karbonkredit vagy carbon offset láttán, mint ahogy Luther Martonnak is felfordult a pénzért árusított búcsú- vagy bűnbocsánati cédulák miatt! Ha nem is sok eredménnyel, de teljes gőzzel folyik a klímaváltozás elleni harc, és a már megszokott hétköznapi hisztérián és képmutatáson túl, a kapitalizmus kifogyhatatlan az ördögibbnél ördögibb „varázsmegoldások” kitalálásában!

Keresztény kultúránkban nem kell bemutatni a búcsú- vagy bűnbocsánati cédulák mibenlétét, illetve árusításuk mérhetetlen alávalóságát. Aki mégsem ismerné, íme a „történet” röviden: X. Leó pápa parancsára a 16. század legelején pénzért árusított búcsúcédulákkal lehetett megváltani a bocsánatos bűnöket, és megszabadulni nem csak a pokolbéli purgatórium, de a földi búcsújárás és penitencia összes kellemetlenségétől, kényelmetlenségétől. Johannes Tetzel német dominikánus szerzetesnek tulajdonítják a mondást, mely önmagáért beszél: „Mikor a pénz a ládikába hullik, a lélek a tűzből menten kiugrik.” Tetzel – és mások – állítólag a római Szent Péter bazilika újjáépítésére gyűjtötte a pénzt, a módszer mégis joggal kivívta sokak, de mindenekelőtt Luther Márton Ágostonrendi szerzetes neheztelését, aki 95 pontos vitairatában ostorozva e megengedhetetlen praktikát, a reformációt elindította. Még ha valóban a bazilika újjáépítésére is gyűjtöttek – többek között és ha egyáltalán – lehet-e, szabad-e nemes célokat nemtelen eszközökkel szolgálni? A válasz egyértelmű, hacsak nem Machiavellit kérdezzük…

A legújabbkori kapitalizmus most újra feltalálta a bűnbocsánati cédulákat, az erkölcsileg velük egyenrangú karbonkredit formájában. Újabban sok terméket és szolgáltatást karbonsemlegesként hirdetnek, illetve hogy sok cég és néhány ország – a legambiciózusabbak 2030-ig, a bátrabbak 2040-ig, az óvatosabbak csak 2050-ig – a karbonsemlegesség elérésére törekszenek. Lássuk, miben is áll ez a csoda?

Néhány példa. Egy amerikai vagy európai cég termelése folyamán X tonna szén-dioxidot bocsát ki a levegőbe. Jó esetben a cég igyekszik a termelése folyamán megvalósuló szennyező folyamatokat lecsökkenteni, illetve az energiahatékonyságán is javítani, de, hacsak nem akar gazdaságilag versenyképtelenné válni a piacon, képtelen jelentősen javítani a helyzeten. Itt jön a képbe a tudományos-kapitalista fifika! A cég a CO2 kibocsátásának megfelelő mértékű szén-dioxid megkötő projektekbe – erdőültetésbe, biofaszénégetésbe, visszamocsarasításba, stb. – fizet be, valahol a világ túlsó, olcsó felén. Még egyszer, magyarán: ha a cég tevékenysége folyamán 10.000 tonna CO2 légszennyezést termel egységnyi idő alatt, akkor például Indonéziában befizet egy 10 000 tonna CO2 megkötésére alkalmas erdő telepítésébe. A plusz és a mínusz kiüti egymást, íme a karbonkiegyenlítés örömteli eredménye: a cég klímaneutrálisan termel, tehát CO2 kibocsátásának a bűne meg van bocsátva. A cég megvásárolta a bűnbocsánatot! Másik példa. Valaki Párizsból Tokióba repül. Számos repülőjegyfoglaló-honlapon kalkulátor is van: 3 tonna CO2 képződik az út alatt. Amennyiben az utas a Nyugaton lelkiismereti okokból egyre erőteljesebb terjedő „repülési szégyenen” (flight shame) szeretne enyhíteni, már a jegyfoglalásnál befizet egy 3 tonnányi CO2-t megkötő projektbe, és máris tiszta a lelkiismerete: az illető klímaneutrálisan utazik.

Micsoda szégyentelen üzletelés ez a klíma-bűnbocsánattal! Még véletlenül sem a szennyezés, az értelmetlen és káros fogyasztás rendszeres és drasztikus lecsökkentése, hanem annak bizonytalan lábakon álló kompenzálása a cél! Nem rég kezdődött az egész, de máris több milliárd dolláros üzletté fejlődött. Mindennek tetejébe, ez a végtelenül képmutató modell egekbe kiáltó szélhámosság, mert meg sem valósul igazán: 85 százaléka a klímaprojekteknek csak papíron létezik! Nincsenek kialakulva a nemzetközi ellenőrző és nyilvántartó mechanizmusok, de gyakran előfordult már, hogy ha valaki mégis ellenőrizni kívánta például a klímakredit forgalmazása érdekében elültetett ázsiai erdőket, azok helyén pusztaságot talált! Adják-veszik a klímavédelmi-bizonylatokat, a klímasemlegességet fennhangon hirdetve, közben pedig minden marad a régiben, minden megy tovább, mint eddig. A klímaüdvösség pénzért való vesztegetése a legelokvensebb példa arra, hogy a kapitalista rendszer drasztikus reformációja nélkül, a rendszer állandóan kibújik a tisztítótűzből, míg végül a poklok poklát hozza a világra.

(A nyitókép forrása: uecna.eu)