Amit Macron elnöknek párizsi vacsorameghívásával nem sikerült elérni, azt a Scholz, Macron és Michel jelenlétében elfogyasztott brüsszeli reggeli meghozta: Orbán Viktor gyorsan beadta a derekát! Nem is akárhogyan.

Ami az Európa Tanács brüsszeli csúcsa előtt és alatt Ukrajna előcsatlakozási tárgyalásainak megkezdésével kapcsolatban zajlott és zajlik, ha nem is ér fel egy bohózattal, de mindenképpen szánalmas. A háború dúlta, sok sebből vérző Ukrajnától nem sajnálom a kérészéletű reményt és élményt, melyet most intenzíven megélnek, azáltal, hogy az EU hivatalosan is felkérte őket a csatlakozási tárgyalásokra. Ennyi öröm kijár a szerencsétlen szenvedőknek. Az egésznek persze semmi köze Ukrajna valós felkészültségéhez, az EU nyilvánvaló politikai okokból erőlteti az egészet. Orbán Viktor helyesen ítélte meg a helyzetet, mely egyébként senki számára nem titok, de Orbán egyedül vállalta annak az ódiumát, hogy a megelőző napokban úton-útfélen egyetnemértését megfogalmazza és a döntés blokkolását ország-világnak a leghatározottabban belengesse. Nem, nem, soha! – ígérte a magyar miniszterelnök a döntés magyar megszavazásról. Bárcsak hallgatott volna! Miután a hazai és nemzetközi fórumokon a rossz döntést számtalanszor kategorikusan visszautasította, amikor eljött az igazság pillanata a szó szoros értelmében kihátrált: a szavazáskor elhagyta a tárgyalótermet, mondván, hogy ő nem hajlandó részt venni a 26 tagú testület rossz döntésében, menjenek azok a maguk útján. Nagyon furcsa.

Nem vagyok az EU döntéshozói mechanizmusainak szakértője, de annyit tudok, hogy bizonyos dolgokban csak teljes konszenzussal lehet dönteni, mint ahogy az így volt ebben az esetben is. Az Európa Tanácsban, amennyiben egy döntés mellett vannak a tagok, igennel szavaznak, ha pedig ellene, akkor vétóznak, blokkolnak. Főbenjáró ügyekben nincs tartózkodás, még kevésbé létezik a kisétálás intézménye, mely még egy falusi önkormányzat esetében is meglepő lenne nem, hogy az Európa Tanácsban! Charles Michel mindenesetre diadalmasan bejelentette az Ukrajnával való tárgyalások megkezdésének egyhangú megszavazását. Tehette, hiszen a magyar vétó elmaradt.

Szabad egyenesen beszélni? Mire volt jó ez az egész cirkusz? Arra nem is gondolok, hogy az egy nappal azelőtt Magyarország számára felszabadított potom tízmilliárd eurónak köze lenne ehhez a dologhoz, hiába vádaskodnak Ursula von der Leyen asszonnyal szemben egyes európai választottak ezzel kapcsolatban. Hogy Orbánt Brüsszelben nyomás alá helyezték, az nem kétséges: mindenki a nyakán ült és a fülét rágta, gondolná már meg végre magát. Én drukkoltam Orbánnak, hogy legyen igaza abban, amit mondott, hogy a „magyar genetikailag nem érzékeli a nyomást”. Súly alatt a pálma vagy micsoda. Hát, nem úgy néz ki, tisztelettel.

A rendkívül zsenáns helyzetet megmentendő, magyar ugari örök optimizmussal most azt mondhatnánk persze, hogy micsoda virtusos, Mátyás királyos tettet hajtott végre a miniszterelnök! Hozzon is, meg ne is, fel is legyen öltözve, meg ne is stb. Ez nincsen így. A helyzet az, hogy összesen két korrekt lehetőség kínálkozott számára. Az egyik: a kételyeket félretéve együtt menetelni az európai partnerekkel, megszavazni a döntést, majd az európai egység érdekében vállalni érte a közös felelősséget. A másik: ha annyira hisz benne, hogy rossz a döntés, a végletekig kitartani és akár egyes egyedül is blokkolni azt, megakadályozva az ártalmasnak tartott döntés meghozatalát. Ahogyan ígérte. Nem volt más lehetőség, nincsen középút. Nem tudom, ki volt az a zseni, aki a magyar miniszterelnököt a teremből kitanácsolta csak azért, hogy a hátramaradt 26-ok „egyhangú” döntést hozhassanak, de az biztos, hogy az, ami történt senki számára nem dicső eseményként kerül be a történelembe, bármit is mondjanak utólag. Nem volt ez más, mint egy kis kostoló a sokat emlegetett Huxitból: Orbán kivonult, hogy az európaiak zavartalanul mehessenek a maguk útján! Ilyen abszurd, de valóban történelmi pillanatokban, az ember sok mindent megkérdőjelez és szomorúan kétségbe von. Az egyetlen jó a dologban: merje még valaki állítani, hogy Orbán Putyin embere és annak megbízásából vétózott volna! Nem tette. Néhány órával később az EU-költségvetésének a kiegészítését, benne az Ukrajnának szánt ötven milliárddal, a magyar miniszterelnök már blokkolta, így két sokat hangoztatott ígéretéből legalább az egyiket, a kevésbé ütőset, betartotta. Januárban visszatér az EU a témára, ha pedig nem megy másként, Magyarországot megkerülve is lehet pénzt folyósítani Ukrajnának.

Az EU-csúcs tanulsága: sok lúd disznót győz, de nincs sehol a trójai faló.

(A nyitókép forrása: MTI)