Vedd ki egy láncdohányos kezéből a cigarettát. A poharat az alkoholista kezéből. Vedd el a kábítószert a drogfüggőtől. Mi történik? Ha nem jut hozzá máshonnan a szerhez, szolgálni fog neked.

Nem az egész világ alkoholista, dohányos vagy drogfüggő. Ami viszont ma már az egész világot elborítja, az a fogyasztói társadalom. A kétségbeesett függőség a termékektől és szolgáltatásoktól, melyek híján ma már el sem lehet képzelni az emberi életet a Földön. Ennek a függőségnek a rabszolgája ma minden ember, kivéve a legszegényebb vidékeket.

Ne tévesszen meg senkit az utóbbi idők lármás harca a klímaváltozás ellen, sem a nagy hangon beharangozott zöld, megújuló energia, vagy az állítólag nagy hatékonyságú reciklálás, újrahasznosítás. Ezek mind az új termékek és szolgáltatások tömegét hozzák, új piacokat nyitnak meg. Lecserélik ugyan a régi termékeket és termelési módokat, de a lényeget nem érintik, ezért csak látszólag hatékonyabbak. Nem az emberi mentalitás és társadalmi hozzáállás megváltoztatására, pusztán a technikai-technológia alternatíva keresésére korlátozódnak.

Greenwash. Szép angol kifejezés arra nézve, hogy mi történik. A greenwash a modern élet és termelés problémáinak a látszólagos megoldása-kizöldítése, gyakorlatilag az elkenése, elmeszelése. Nagyon összetett fogalom, hiszen belefér a progresszív politikai képmutatás, a túloptimista, mondhatni rózsaszín-szemüveges tudományos félmegoldás-keresés, illetve a gyászos és haragos klimaaktivizmus és propaganda is.

Néhány alapvető dolgot nem lehet kétségbe vonni. Tény, hogy az emberi tevékenység utolsó néhány évszázada alatt alaposan belerondítottunk a földi ökoszisztémák és makrociklusok egyensúlyába. A Természet hatékonyan működő kiegyensúlyozó mechanizmusok által folyamatosan beállítja, kalibrálja önmagát, míg mi emberek a kiszámíthatatlannak és kezelhetetlennek tűnő kockázati tényező vagyunk. Optikai csalódás ez persze, mert mikor majd kivet magából a rendszer és levet hátáról a Föld, meggyőződhetünk a fel- és alárendeltségi viszonyok igazi természetéről, illetve saját helyünkről ezen a hierarchián belül! De addig is áll a bál, éljünk csak úgy mintha nem lenne holnap…

Aggodalomra semmi ok, hiszen megvannak a jóságos vizionáriusaink. A próféták rég kimentek a divatból – ha lennének sem hallgatna rájuk a kutya se –, de itt vannak ezek a technikai-kommerciális guruk, a nagy jővőbelátók, akik majd mindent szépen eligazítanak. Egy kezünkön meg lehet számolni, kiről beszélek, annyira kicsi lett mára a világ. Köztük az első Elon Musk, a krőzusok krőzusa, minden idők leggazdagabb embere, mi több élet és halál ura, legalábbis egyes vidékeken: Starlink műholdas rendszerét ki-be kapcsolgatva, hol az ukránoknak, hol az oroszoknak osztja a lapot, az információt, hogy mikor, hova és kire lőjenek. Így lesz Isten az emberből, csak az a kérdés, hogy azután mi lesz belőle. Musk meg akarja menteni a Földet, ezzel egyidőben elhagyására készül. Ha a bolygó megmentése mégsem sikerülne.

A legszebb mindaz, amit a Teslájával művel: az elektromos autókkal menti meg a pusztulástól a világot – mondják. A világ aranya ma az akkumulátor. Az ünneprontók ennek számos árnyoldalát emlegetik: az előállítás és újrahasznosítás körüli hatalmas környezeti kockázatokat illetve, hogy a megugrott szükséglet következtében a világ elektromosáram-fogyasztása rövid időn belül megsokszorozódik! Ezt az árammennyiséget valahogy elő kell állítani, mégpedig zölden – követelik és ígérik. Képes lesz a megújuló energetikai ipar lépést tartani a hatalmas fogyasztás-növekedéssel? Meglátjuk. Mellékesen jegyzem meg: kiszámították, hogy mindaz a környezetszennyezés és klímagáz-kibocsátás, amit Elon Musk a bolygónknak megspórolt a „tiszta” Teslájával, el is veszett hatalmas léptékű kriptovaluta-bányászása révén, mely tevékenységben Elon nyakig elmerült. Amit megnyertünk vele a réven, elvesztettük a vámon, mégis ő a szolgálatos embercsoda és planetáris hős.

Ha valódi változást akarunk, elsősorban az addikcióinktól kell megszabadulnunk. Jelentősen vissza kell vennünk a fogyasztásból, és csakis a valódi szükségletek kielégítésére kell törekednünk. Máris sokat javulna a helyzet. Mennyire reális ez az elképzelés? Nagyon szkeptikus vagyok. Pedig „csak” annyi kellene ehhez, hogy az emberek valamivel racionálisabban gondolkodjanak és jobban együttműködjenek. Sajnos, tízezer éves történelmünkből tudjuk, hogy a Homo sapiens sapiens a legirracionálisabb, egyben a legönzőbb lény Noé bárkájában. Történhetnek még csodák?