Impasse

Bécsben élek, nem Lampedusán. Nem lehet nem észrevenni azonban, hogy az utóbbi két-három évben jelentősen megnőtt a bevándorlók száma Bécsben is, mely most ismét kétmilliós nagyvárossá növekedett. Bécset egy ideje a világ leglakhatóbb városaként rangsorolják, nem alaptalanul, viszont a közbiztonság érezhetően romlott a városban. Az újságok szinte naponta beszámolnak nemi erőszakról és a bandák által elkövetett rablásokról, de már olyan eset is előfordult az egyik bécsi metróállomáson, hogy az egyik banda lerohanta egy másik tagját és mindenki szeme láttára machetével levágta annak mindkét kezét és lábát! Az áldozat természetesen belehalt sérüléseibe. Igen, jól olvasták, Bécsben történt! A személyi jogok védelme nagyon szigorú, az újságokban semmilyen adatot nem lehet kiadni, viszont az elkövetők állampolgárságát minden esetben közlik. Ha késes támadásról vagy nemi erőszakról olvas az ember, megtudja, hogy Észak-Afrika, illetve Kelet-Ázsia bevándorlói vezetik ezt az újabban felpörgött listát.

Mit lehet(ne) tenni? Umberto Eco már egy a 80-as években megjelent esszéjében kijelentette, hogy a migráció megállíthatatlan. Igaza lett. A szélsőjobb elsősorban a migrációs problémák eddigi kezelhetetlensége miatt mindenütt erősödik, és azt gondolná az ember, hogy ha már senki, na, akkor ezek aztán rendet teremtenek. Tévedés! Az európai szélsőjobb sem tudja kezelni a migrációs problémákat, hiába kéri számon a hagyományos kormányzó pártokon ez irányú cselekvőképtelenségüket. Legjobb példa erre a legutóbbi olaszországi választásokon győztes Fratelli d’Italia adta Georgia Meloni-kormány tehetetlensége. A kampányban elődeik mulasztásait nagy hangon számonkérték, aztán ők sem jutottak messzire. Most ismét próbálkoznak, ígérgetnek-szigorítanak, de intézkedéseiknek nem lesz komoly eredménye. Lampedusa szigetére megint ezer ember érkezik naponta, akár a 2015-ös migrációs hullám idején, és az idén utolértük az akkori számokat, de most az orosz – ukrán (amerikai) háború a vezető hír, a bevándorlás csak másodlagos. Ausztriában is a migráció okozta feszültségeknek köszönhetően a Szabadságpárt, az FPÖ gyorsan kiheverte H. C. Strache Ibiza-botrányának pusztító következményeit, és ismét megerősödtek, de ez csak arra elég, hogy a megszeppent, kormányon lévő Osztrák Néppárt (ÖVP) és a Zöldek megakadályozzák Románia és Bulgária schengeni-csatlakozását a migráció elleni harc nevében. Micsoda képmutató pótcselekvés ez!

Nem nehéz megjósolni, hova vezet az európaiak erélytelensége. De miért nem lehet semmit sem tenni? A válasz annyira egyszerű, amennyire félelmetes: a keresztény erkölcsi normarendszer, illetve a szekuláris emberi jogok keretében semmiféle drasztikus intézkedést nem lehet a migráció ellen foganatosítani. Európának meg van kötve a keze. A politikusok, a kormányok csak pepecselnek, ilyen-olyan migrációkezelő konstrukciókkal hozakodnak elő, de nincs és az adott körülmények között nem is lehet semmiféle eredményük. Kisebb részsikerekre vannak példák, mint amilyen a magyar határzár is, és most már máshol is buzgón kerítést építenek, de amennyiben a migrációs nyomás jelentősen megnő ezek a kerítések nem lesznek elegendők. A szélsőjobb, meg a populisták bizonygatják, hogy ők aztán a migrációs problémákat megoldják, de a szélsőjobb csak a száját tépi, hiszen bármilyen ellentmondásosan is hangzik, nekik is erős „européer gátlásaik” vannak: a mai Európában senki nem képes a zöldhatár illegális átlépése esetére a tűzparancsot kiadni. Senki. Nem is olyan régen ez még így volt mindenütt.

Amennyiben Európa európaiként fenn akar maradni, ki kell mondani néhány alapelvet. Jogunk van megválogatni, hogy kit engedünk be a közös európai házba és kit nem. Európa nem lehet átjáróház! Hogy ezt a jogunkat érvényesítsük, kötelességünk az EU határait megvédeni. Határozott üzenetet kell küldeni a világba: Ne jöjjetek! Tanuljunk Ausztráliától: ők megállították a feléjük haladó csónakokat. Persze, a Földközi-tengeren sokkal több az Európába tartó csónak. Ameddig ezeket Európába kísérjük, újabbak és újabbak fognak jönni, közben egy részük – ezer és ezer ember – a tengerbe fullad. Képmutatása révén Európa közvetve igenis felelős a halottakért.

Szép példája az európai hipokrízisnek ahogyan a kontinens saját határvédelmét az észak-afrikai diktátoroknak kiszervezi. Régen Moammer Kadhafi segített sokat, legújabban Tunéziának fizet az EU egy milliárd dollárt, hogy a munkát elvégezze nekünk: akadályozza meg a migránsok tengerre kelesét, mert ha egyszer elindulnak, mi nem vagyunk képesek őket megállítani. Nem rég ugyanezt tette Angela Merkel a török kormánnyal. Ideig-óráig működik ugyan ez a módszer, egyetlen baj vele, hogy zsarolhatóvá teszi Európát. Erdogan elnök már többször fenyegetőzött, hogy ha az EU ezt vagy azt teszi, vagy nem teszi, akkor ő kinyitja a kapukat, és több millió migránst szabadít Európára.

Az európai szélsőjobb és az euroszkeptikus populisták mindenfélével vádolják az EU-t, hogy a migrációt miért nem állítja meg. Az egyetlen igazi okot egyikük sem hozza fel határozottan, mert hatalomra kerülésük esetén ők maguk sem lennének képesek hatékonyabban cselekedni, hiszen a nagyarányú migrációt az EU határán kizárólag fegyveres határvédelemmel lehetne megállítani. Nincs más megoldás. Az EU-nak el kell döntenie, hogy saját polgáraiért vagy az afrikai és ázsiai illegális bevándorló tömegekért felelős? Ha az EU-t államférfiak és nem gyáva bürokraták irányítanák, a kérdésre már rég megadták volna a választ. 

(Fotó: Agerpres/EPA)