Emmanuel Macron francia elnök személyes varázsával és a francia konyha remekeivel akarta Orbán Viktort a lábáról levenni. Nem sikerült. Az EU és a magyar kormány közti csatározásoknak nagy múltja, ha úgy tetszik hagyománya van, viszont az utolsó napokban Ukrajna EU-s csatlakozási tárgyalásának megkezdése körül kialakult helyzet már valóban drámai. Az EU legalábbis így állítja be, nem teljesen alaptalanul.

Orbán Viktor határozottan állítja: Ukrajna nincs felkészülve az EU csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Az Európai Bizottság, von der Leyen főbiztos asszony és természetesen az ukránok az ellenkezőjét állítják. Bárki bármit is nyilatkozzon, az mindenki számára világos, hogy Orbánnak ebben teljesen igaza van, hiszen a tények és az adatok önmagukért beszélnek. De nem erről van szó.

A brüsszeli bürokraták azt hangoztatják, illetve abban reménykednek, hogy Orbán az ukrán EU-s csatlakozási tárgyalások jövő heti megtorpedózásának felvetésével – vétójával, blokkolásával, hívjuk ahogy akarjuk – tulajdonképpen csak blöfföl. Volt már ilyen. Ezzel szeretné ugyanis kiugrasztani a nyulat a bokorból, mondják, vagyis végre hozzájutni a Magyarország számára olyannyira szükséges európai milliárdokhoz, melyeket az EU a magyar jogállamisági problémák megoldatlanságára való hivatkozással jó ideje visszatart. Napokon belül kiderül, így van-e?

A politika kemény játék, ne kényeskedjünk, akár a blöff is belefér. De mi a cél? A késlekedő és Magyarország számára annyira szükséges milliárdok kizsarolása, ahogy a brüsszeliek ezt szemrehányóan állítják, vagy Ukrajna kisebbségbaráti(bb) pályára kényszerítése, ahogyan azt Orbán Viktor szeretné, esetleg valami más? Vegyük szépen sorra.

Kezdjük egy kérdéssel. Mikor lesznek a kárpátaljai magyarok nagyobb biztonságban: ha Magyarország megakadályozza az ukrán EU-s csatlakozási tárgyalások megkezdését vagy ha elősegíti azokat? Az ukránok az utolsó percben beadták a derekukat és hajlandók valamit lazítani az országukban élő kisebbségeket szorongató törvénykezésen – kivéve az oroszokat –, de hirtelen támadt jószándékuk nem autentikus, kizárólag az érdek vezeti őket. Ez is jobb a semminél, de kérdés, hogy mit fognak ezekből a törvényekből betartani? Cserébe azt várják a magyar kormánytól, hogy viszonozza a gesztust és ne akadályozza európai ambícióikat. Fogas kérdés: ha Magyarország nem járul hozzá az EU-s csatlakozás megkezdéséhez, mi vár a kárpátaljai magyarokra? Mennyire vonják magukra ebben az esetben az ukrán állam, általában az ukránok haragját? A kisebbségekkel szemben finoman fogalmazva is kedvezőtlen hozzáállást tanúsító ukrán állam nyilván még sokkal iritáltabb lesz a fennálló háborús helyzetben. Nem kétséges, Magyarország Ukrajnával szembeni együttműködőbb magatartása lenne az ukrajnai magyar kisebbség létérdeke, meglévő jogsérelmeik ellenére.

De másról van itt szó. Nem arra a kapitális ostobaságra gondolok, melyet EU-s körökben sugdosnak, miszerint Orbán Viktor Putyin tervei mentén és érdekében politizálna, innen lenne a belengetett vétó. Az ilyen hipotézisekkel előálló EU-tisztviselők és zsurnaliszták nagy fokú tájékozatlanságukról és felületességről tesznek bizonyságot, még ha kijelentésük számukra borzongatóan jól hangzik is. A Nyugat politikusaival szemben, Orbán Viktor nem dugja fejét a homokba, ám mindig bekalkulálja a teljes és reális politikai palettát, így természetesen az oroszokat is, de mindig és kizárólag saját és országa érdekei mentén igyekszik politizálni. A belengetett vétót komolyan gondolja, nem más utasítására cselekszik.

A pénz. Magyarországnak nagyon jól fogna a sokmilliárdos európai pénzalap, amit befagyasztottak, és ideje lenne megkapni. A Nyugat abban bízik, hogy Orbán erre a pénzre pályázik, azt megkapva a konfliktust végül az utolsó percben feloldja. Mint mindig, a Nyugat az elveit feladva – például a magyar jogállamiság körüli vita – öntelt cinizmussal a magyar miniszterelnök amúgy is Magyarországnak járó pénzösszegekkel való lefizetésére készül, de ebben az esetben ez nem fog menni. Orbánnak a pénznél most sokkal több kell, éspedig az, hogy ha valamelyest bizonytalan alapokon is, de átvegye az irányítást és lépéselőnyhöz jusson. Hiába panaszkodik Annalena Baerbock német külügyminiszter-asszony, hogy most nincsen idő játszadozni, mert pontosan ez történik: nagy tétben zajlik a játék és a magyar miniszterelnök veszélyesen tehetséges játékos, ha nem is tévedhetetlen. Pontosan tudja, hogy a bevett koreográfia szerint most mindenki arra számít, hogy a pénzért cserébe meghátrál, de nem ezt fogja tenni. Ezért is írta meg levelét Charles Michelnek az Európai Tanács elnökének, hogy Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak a kezdeményezését vegyék le a december közepi EU-s csúcs napirendjéről. Ha leveszik, Orbán máris nyert, ha nem veszik le, vétózva, blokkolva erőt demonstrálhat. Rövid távon mindenképpen nyerésre áll.

Ki időt nyer, életet nyer. Nem hiszem, hogy minden részletében pontosan kidolgozott terve lenne Orbánnak – melyik sakkjátékosnak van? – viszont azt jól tudja, hogy aki vezeti a táncot, az oda viszi táncpartnerét a parketten, ahova akarja. A lengyel választásokkal fontos partnerét veszítette el az európai politikai színtéren, melyen meglehetősen elszigetelődött, így hát kénytelen keményen játszani. Ért hozzá. Hidegvérrel tudja, hogy a nagy valószínűséggel most elhasaló ukrán csatlakozási tárgyalások érdekében újabb EU-csúcso(ka)t hívnak majd a jövőben össze, és azt is, hogy inkább utóbb, mint előbb, de derekát maga is beadja. Most viszont megveti a lábát és kivár. Sok mindent hozhat a jövő, koranyáron EU-választásokat biztosan, és az amerikaiaknál is változóban a helyzet. Örök szabály, hogy aki erőt demonstrál a politikában, az sokkal vonzóbb partner, mint az, aki gyenge. Természetesen ennek a játéknak lesznek kollaterális áldozatai, de egy sakkmestertől ne várja senki, hogy a bábuit sajnálja.

(Nyitókép forrása: MTI)