Mázlink van ma, magyaroknak, mert jó helyen állunk a világfelfordulásban: NATO és EU-tagok vagyunk. Aki akarja, szidja csak nyugodtan ezeket a nemzetközi szervezeteket, nem bánom, de kiváncsi lennék, hogy beszélnének ugyanazok, ha ezen a biztonságot nyújtó kereten kívül kerülnénk, kerülnének? Keserű könnyekkel visszasírnák, semmi kétség.

Jó helyen állunk: Európában. Több mint évezrede nem szabadon választottuk Európát. Honfoglaló őseink nem pillanatnyi szeszély vagy előrelátó törzsi bölcsesség folytán változtattak kontinenst. Nem! Taszítottak, kisepertek, odébb nyomtak minket nálunk erősebb népek. Nagy részük mára nincs sehol! Mi, köszönjük szépen, még megvagyunk. Akkoriban voltunk annyira gyengék és bölcsek, hogy időben és főleg jó irányba útrakeltünk.

A csodaszarvas, bölcs vezéreink és a túlélés ösztöne vezérelt minket. Ma sem csodaszarvasunk, sem bölcs vezéreink nincsenek, viszont életösztöneink még mindig jól működnek. Közvéleménykutatások igazolják: a magyarok érzik és vállalják sorsukat, bármit is halandzsázzon a Huxitról időnként a politika, mindenképpen Európához akarunk tartozni. Megnyugtató.

Ha kinyitjuk szemünket, és nem hagyjuk, hogy más befogja, mit látunk? Ha rápillantunk a térképre, mit látunk? Magyarország Európában van! Tudom, meglepően hangzik ezt így emlegetni, mégis fontos ismételgetni, míg megnyugtatóan mindenkiben tudatosodik. Emlékszünk még? Nem olyan régen, kisebbrendűségi érzésből gyógyulva-lábadozva, azt szajkóztuk: Magyarország mindig is Európa része volt! Ezt fújták a szomszéd népek is.

Ma mit mondunk? Európa buta és gyenge, képtelen saját magát megvédeni. Mi, magyarok, vagyunk kénytelenek biztonságáról gondoskodni. Ahogy mindig is tettük! Nemes gondolat. Közben történelmünk végzetes csapásait mások gyengeségének rójuk fel, és szüntelenül azt siratjuk, hogy bezzeg míg másokat védtünk saját magunkat képtelenek voltunk megmenteni.

Ma mit mondunk? Európa kihasznál bennünket! Olcsó munkaerő, meg a piacok… Szidjuk, amiből élünk. Ami valós: Európa hanyag türelme! Meddig tartja el a kontinens keleti felének harácsoló elitjeit? Akinek nem inge, ne vegye magára. Tény, hogy az Európai Unió cinkosan elnéző pocsékul gazdálkodó keleti felével szemben, olyannyira, hogy most már a nyugati fele is eltanulja a balkáni-levantei erkölcsöket és szépen lecsúszik.

Miért (szabadság)harcolunk ma Európa ellen? Európa, nagyon-nagyon régen, csak egy pillanatig, valóban tartott nyilainktól. De sagittis Hungarorum libera nos, domine! Akkor még nem voltunk európaiak. Mára ők ezt elfeledték. Nekünk még ma is bizsergető, dicső emlék, amikor rettegtek tőlünk. Értsük meg végre: Európa lényege, alapja, hogy európai európaitól soha többé ne féljen!

Azt hisszük Európa haragszik ránk? Éjjel-nappal csak velünk foglalkozik, állandóan meg- és legyőzni akar minket? Ugyan. Figyelnek és odafigyelnek ránk, ez viszont igaz.

A magyarság Európa része. Ez a sorsunk, vállalnunk kell és hinnünk kell benne. Nyugalommal, őszinte örömmel. Az alternatíva: egy marék Ázsia a magyar pusztán meg a Várhegyen.

Európa gügye, lassú, önző, gyáva, eszement bürokraták gyülevész hada… Istentelen, gyökértelen, hontalan csürhe népség… Nagy baj, ha mi ilyennek látjuk őket, még akkor is, ha mindebből van benne egy csipetnyi valóság. Elgondolkoztunk már azon, hogy ők milyennek látnak minket? Lehet így együttműködni? Amit Európa nálunk sokkal jobban tud: szervezni, dolgozni, viselkedni. Ennyi jut most hirtelen eszembe. Jó lenne mindezt rendesen eltanulni tőlük, nem csak a pénz istenítését és a mindent átszövő képmutatást. Ebben valóban bajnokok, de szép csendesen utolérjük őket és felzárkózunk.

A magyarok több, mint ezer éve keresztények. A megbocsátás lényege nem az ellenünk vétkezők felmentése, hanem saját magunk felszabadítása, hogy újra levegőhöz jussunk és tovább tudjunk élni. Bocsássunk meg végre önmagunknak, cselekedjünk okosan és, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy Rómában élünk, viselkedjünk rómaiakként. Nagyon hasznos és kellemes.

Magyarország, a Kárpát-medencei magyarság útja: jelen lenni, részt venni, hinni Európában!

(Nyitóképünk forrása: szmsz.pressz)