Olvasom, hogy madame Șoșoacă már megint hülyéskedik a Román Parlamentben. A hölgyről magam sokat nem tudok – semmi kedvem a Wikipédiában rákeresni, biztosan szép szócikkben dicsérteti önmagát – és azt is olvastam nemrég, hogy ő a három legismertebb román politikus egyike. Ezen valahogy nem csodálkozom.

Madame Șoșoacă csupa „érdekességet” fecseg. Például azt, hogy a „Székelyföld nem létezik! Románia oszthatatlan”. Mert, ha a Székelyföld valóban nem létezne, szép kis lyuk tátongana az oszthatatlan ország közepén, amire a Nagy Földrajzi Felfedezések kora óta nem volt már példa. Mára mindenki jól ismerheti saját kontinensét-országát, rég nincsenek fehér foltok a térképen, csak az elpusztíthatatlan sötét foltok maradnak az agyakban, mint ahogy azt láthatjuk.

„Székelyföld létezik és Románia része!” Én ezt a szlogent ajánlom az RMDSZ parlamenti frakciójának a figyelmébe, ezt helyezzék szembe Șoșoacă és más hasonszőrűek fantazmagóriái ellen. Tetszik, nem tetszik: Székelyföld létezik. Tetszik, nem tetszik: Székelyföld Románia része. Ez a megkerülhetetlen, hogy azt ne mondjam oszthatatlan valóság. És mivel Románia része, az országnak felelősséget kell vállalnia a Székelyföldért is, akár az összes többi történelmi régiójáért. A javasolt jelmondattal azt az igazságot lehetne frappánsan kifejezni, hogy nincs és nem is lesz lyuk Románia közepén, de azt, ami ott van, vagyis a Székelyföldet, fel kell vállalni és komolyan kell venni! A jövő évi választási szuperév megjósolhatóan nyomott, magyarellenes hangulatában jól jöhet egy higgadt és mindenekelőtt a valósággal szembesülő, de másokat is azzal szembesítő jelmondat a magyar kisebbség képviseletének a zászlaján.

Șoșoacăra visszatérve, nem kerülhetjük meg, hogy őszinte csodálkozással be ne valljuk mennyire impozáns jelenség ez a hölgy. Pontosabban, hölgynek ugyan nem hölgy, de igazi, lenyűgöző, vérbeli cáca. Nem csoda, hogy nyers és keresetlen modorával, végtelenül egyszerű eszközeivel ennyire vonzza a figyelmet és borzolja a kedélyeket, hiszen az ilyesmit tanulni nem lehet, erre születni kell. Egy pillanatig csodálkozhatunk azon, hogy ez az elemi természeti jelenség erejével ható egyéniség a parlament pulpitusáról képes megnyilatkozni. De ne csodálkozzunk: demokráciában a parlament a népképviselet legszentebb helye, ahol a nép megválasztott képviselői szabadon elmondhatják mélyen szántó és nemes gondolataikat. Mikor a nagy nyilvánosság elé kiáll, a legtöbb parlamenti képviselő szépen viselkedik és szavait is jól megválogatja, vagyis pózol és képmutat, nem így Șoșoacă asszony, aki a természetesség és nyíltság iskolapéldája: a parlament, illetve az ország-világ nyilvánossága előtt pontosan úgy beszél és viselkedik, mintha éppen a konyhájában keverné a puliszkát vagy a tehenet fejné az istállóban! Csodálatos! Persze, vannak még a mezőnyben hozzá hasonlóan keresetlenül szimpla emberek, de bennük mindig valamelyest érezni a nép egyszerű gyermeke szerepének teátrális eljátszási szándékát, vagyis az előadó hamisságát és falsságát, míg Șoșoacă asszony valóban annyira szimpla, mint amilyennek mutatja magát.

Ritka, egyedi jelenség, az biztos. Ilyet nem igen láthat a világ, nem sok helyen van ilyen. Én azt javasolom, hogy legközelebb, mikor Șoșoacă teljes folklór-felszerlésben a parlamentben előadja önmagát, nem bosszankodni és megsértődni, de tágranyitott szemmel, őszintén csodálkozni kell. Sőt! Milyen szép, egyben bölcs gesztus lenne, ha a teljes RMDSZ-frakció állva, vastapssal jutalmazná a harcos markotányosnő népi tréfálkozását, ne mondhassa senki, hogy mi nem értünk a jóféle népi humorhoz. Mert az, hogy a „Székelyföld nem létezik” – nem más, mint egy „jó” vicc.

A nem létező székelyek nevében, most én is elmondok egy viccet. Az öreg székely a fejszével ügyetlenkedő és az egyik lábát levágó fiától megkérdezte:

– Édes fiam, ez akkor most vicc vagy komoly?

A gyermek megszeppent válasza:

– Ez komoly édesapám, ez komoly.

Erre az öreg:

– Na jó, met viccnek azét egy cseppet durva lett vóna.

Kedves madame Șoșoacă, és a többiek: mi is tudunk viccelődni…

(Nyitókép: flux24.ro)