Kezdjük az évet jobb lábbal, egy jó hírrel, mely a tavalyi év legutolsó napjaiban történt. Nagy nap virradt Romániára és Bulgáriára! „A büszkeség napja!” – posztolja Ursula von der Leyen. „Keményen megdolgoztak” érte! – folytatja az elnökasszony. Szóval: Románia és Bulgária bekerültek a schengeni-térségbe! Pontosabban csak az egyik lábukat tették be oda. Tulajdonképpen még azt sem, mondjuk csak a nagy lábujjukat: pusztán a légi és a tengeri EU-s belépéseknél marad el az ellenőrzés 2024 márciusától kezdve. A szárazföldi határátkelőkön, ahol a nagy többség átkel, a szállítmányozó cégek nagy számú kamionjáról nem is beszélve, minden marad a régiben: ellenőrzés, hosszú sorok, átkozódás és türelmetlenség.

Hatalmas siker! – szajkózza a román és az európai politika. Szomorú kompromisszum – mondom én. Úgy lenne korrekt és tisztességes, hogy a politikum annak is állítsa be, ami: kényszer-félmegoldás. Állítólag nem volt egyszerű a Románia schengeni csatlakozására már jó ideje adott osztrák kategorikus nemet egy részleges igenné átalakítani, habár aki Ausztriában él gyakran megtapasztalhatja, hogy az osztrák kategorikus nem is csak olyan, mint minden politikai kategorikus nem a világon: gyakran igen lesz belőle. Ausztria a legkevésbé sem ijedt meg a román perbefogási fenyegetőzéstől, de tény, hogy sok osztrák cég működik Romániában, legelső helyen az OMV, nem érdekük tehát a konfliktus elmérgesítése, elegáns kiutat kerestek – és találtak.

Hogy ez mennyire jó nekünk, mekkora előrelépés ez a polgároknak? Mennyire etikus az, hogy miután Románia és Bulgária teljesítette a technikai feltételeket, mégis alávetik őket ennek az igazságtalan procedúrának? Tanuljuk meg végre, hogy a politikában sehol ne keressünk etikát. Ausztriában hamarosan választások lesznek, és az FPÖ, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt nagyon előretört, komolyan fenyegeti a Néppárti-Zöldek koalíció pozícióit. Koncot kellett vetni a népnek, odadobták hát nekik Bulgáriát és Romániát. Jobban tennék persze, ha inkább saját házuk táján sepernének, és ne arról kellene naponta olvasni a sajtóban, hogy a törvénytelen migránsok egyre többet erőszakoskodnak és erőszakolnak. Megtehetik, mert kesztyűs kézzel bánnak velük. Fogalmam sincs, miért?

Vannak országok, ahol ha kell, ha nem hisztérikusan a migránsok ellen uszítanak, míg máshol ugyancsak beteges neurotikussággal „migránssimogatnak”. Egyik hozzáállás rosszabb, mint a másik. Miért nem lehet egyszerűen a törvényt alkalmazni: aki öl, lop, erőszakol szigorúan meg kell büntetni, függetlenül attól, hogy ki fia borja. Ide kívánkozik egy történet.

Egy barátom ismerőse rendszeresen a bécsi Práterbe járt futni. Már nem jár többet arrafele. Egyik nap egy migráns kamaszbanda leteperte, majd mivel nem talált nála pénzt, jól megrugdosta az illetőt. Valaki rendőrt és mentőt hívott. Az áldozat feljelentést akart tenni, de a rendőrség határozottan azt ajánlotta neki, inkább ne tegye. Jól ismerik a bandát, nem ez az első eset, amit elkövettek, de hiába tartóztatnák le őket, kiskorúak lévén el kell engedni őket, ráadásul a hivatali pszichológus szerint háborús zónából menekült súlyosan traumatizált kamaszokról van szó, legyen hát egy cseppet megértő, biztatták. Erre az érvelésre az áldozatnak leesett az álla! Érti ő, hogy sok a nyomorúság ezen a világon, csak azt nem érti, hogy őt, mint bécsi polgárt saját városában, Bécsben véresre verik, aztán még neki kell megértőnek lennie? Miért nem védi meg őt az ő adójából fenntartott rendőrség? – kiáltotta. Az áldozat addig dohogott és elégedetlenkedett, míg a rendőrség hivatalos közeg ellen megnyilvánuló sértegetésért és önuralomhiányért megbüntette, és düh-menedzsment-tréningre kötelezte őt!

Egy echte bécsi osztrákot véresre vernek a Páterben és még őt büntetik meg!

Nem csoda, hogy az FPÖ ennyire előretört, és az sem lenne csoda, ha megnyernék a választásokat. Az viszont már igenis csoda lenne, ha valamit tennének is, erről már nem vagyok meggyőződve, elég, ha Giorgia Meloni olasz miniszterelnökasszony migránsügyben való egyéves pepecselésére tekintünk.

Nem tudom, mikor értik meg végre a politikusok és választóik, az emberek: nem szélsőségesnek kell lenni, hanem törvénytisztelőnek, kivétel nélkül szigorúan meg kell büntetni a törvényszegőket.

(Fotó: Adobe Stock)