Tíz nap alatt, július 23. és augusztus 1. között 165 filmet vetítenek mozikban és kültéri helyszíneken a 20. kiadásához érkezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Tíz figyelemre méltó alkotást ajánlunk a programból.

Természetes fény

A 20. TIFF-en bemutatott magyar filmek között idén több fesztiváldíjas is van, kettő ráadásul Ezüst Medvét nyert a Berlinálén. Ezek egyike a Závada Pál regénye alapján készült Természetes fény, az Ezüst Medvét pedig a rendezésért kapta. Nagy Dénes – akinek ez az első nagyjátékfilmje több sikeres rövidfilm és dokumentumfilm után – a második világháborúban a megszállt Szovjetunió területén, egy kiismerhetetlen, mocsaras erdőségben szolgálatot teljesítő magyar katonákat követi, akik eldugott orosz falvakban illegális partizáncsoportok után kutatnak. Az alakulat parancsnokának halála után egy magyar földművesből lett szakaszvezető kénytelen átvenni az irányítást, ám a helyzet hamarosan ellenőrizhetetlen káoszba fullad. A magyar történelem kevésbé dicső epizódját láthatjuk, klasszikus harci jelenetek nélkül, a mindennapok szintjén, hiteles környezetben. A magyar-lett-francia-német nemzetközi koprodukcióban készült film külön érdekessége, hogy amatőr színészekkel készült.

Spirál

A kolozsvári közönségnek végre alkalma lesz látni a Spirált, amelyet a Sapientia – EMTE filmszakán oktató, helyi születésű Felméri Cecília rendezett. A filmet már 2020 őszén bemutatták Varsóban, ahol különdíjat nyert, azóta Görögországban és Peruban is díjazták. Az alkotás nem csak azért figyelemre méltó, mert a rendezője kolozsvári, mert ő az első erdélyi magyar rendező, aki a Román Filmközpont támogatásával készíthetett filmet (a magyar Filmalap és az Eurimages is támogatta), vagy mert a főszerepeket A-kategóriás fesztiválokat járt színészek alakítják, hanem a téma miatt is: egy tóparti thrillerről van szó, amely gyönyörű természeti környezetben, több évszakon átívelő történeten keresztül vizsgálja az emberi kapcsolatok mélységeit. A rendezővel a forgatás közben és a bemutató után is beszélgettünk.

Complet necunoscuți

Hét barát közös vacsorájuk során egy játékba kezd: az asztalra helyezett telefonjaikon kihangosítják az este során beérkező hívásokat, illetve felolvassák a beérkező üzeneteiket. Bár azt gondolják, jól ismerik egymást, de a játék során váratlan titkok derülnek ki. Ez az alaphelyzete Paolo Genovese 2016-ban bemutatott, számos díjat nyert és közönségsikernek is örvendő vígjátékának, a Teljesen idegeneknek (Perfetto sconosciuti), amelynek azóta több mint 15 nyelven készült remake-je. A BÚÉK című magyar változat sikeres volt az alapszituáció helyi valósághoz való igazításában, most pedig kiderül, hogy az elsőfilmes rendező, Octavian Strunilă hogyan oldja meg mindezt a Complet necunoscuți című román remake-ben.

Rohamrendőrök (Antidisturbios)

Új szekciójában olyan sorozatokat mutat be a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF), amelyek tökéletesen megfelelnek binging céljára, azaz arra, hogy egy ültünkben nézzük meg őket. Van, amiből csak ízelítőt kapunk, viszont kettőt teljes egészében, maratoni vetítésen nézhetünk meg a fesztiválon. Ez egyik a TIFF-en korábban Transilvania Trófeával kitüntetett Rodrigo Sorogoyen Antidisturbios című hat részes sorozata, amelyet az El Mundo az év legjobb spanyol sorozatának kiáltott ki. Hat rohamrendőr evakuálási procedúrát bonyolít Madridban, de elvesztik az uralmat a történések felett, és egy férfi meghal. A rendfenntartók bármit megtennének, hogy büntetlenül megússzák az esetet, de egy belügyi tiszt, Laia megdöbbentő titkokat fedez fel. A hiperrealista film azt is megmutatja, hogy mi van az alfahím megjelenés és a rohamrendőri mez alatt. Mindezt 306 percben, két 15 perces szünettel. 

Almák (Mila) 

Véletlen egybeesés vagy sem, a TIFF idei versenyfilmes mezőnyének több filmje kapcsolódik járványhoz vagy elszigeteltséghez. Egyik ilyen a görög Christos Nikou Apples (Mila) című filmje is, amelyet még terv formájában a TIFF Transilvania Pitch Stop fórumán mutattak be az alkotók, producerként pedig Cate Blanchett társult hozzá. A disztópia egy olyan világban játszódik, amelyben egy agresszíven terjedő vírus az emlékezet teljes elvesztését okozza. A középkorú Aris egy új identitást ígérő kezelésen vesz részt, amelynek lényege, hogy napi feladatokkal új emlékeket kreál magának, ezeket pedig képekben dokumentálja. A film azt vizsgálja, hogy az emberi identitás összerakható-e emlékképekből, vagy ennél mélyebb és összetettebb?

The Most Beautiful Boy in the World

A 40-hez közeledve is apai gyámság alatt élő Britney Spears esete ismét reflektorfénybe helyezte az egykori gyereksztárok nem mindig felhőtlen felnőttkorát. De, mint a TIFF-en szereplő egyik dokumentumfilmből kiderül, ez nem csak a 90-es évek amerikai popiparának problémája. A The Most Beautiful Boy in the World című svéd alkotás (r. Kristina Lindström, Kristian Petri) a 70-es évek európai szerzői filmes berkeibe kalauzol, amikor Luchino Visconti híres 1971-es Halál Velencében-adaptációjának egyik főszereplőjét, a kamasz Tadziót alakító Björn Andrésent mutatja be. A színész 15 éves volt, amikor Visconti filmjében Aschenbach professzor vágyainak tárgyát játszotta. A szerep világhírűvé tette, az újságok szerint ő volt a „legszebb fiú a világon”, a hirtelen jött hírnévvel, fizikai adottságainak előtérbe kerülésével azonban maradandó lelki sérüléseket is szerzett.

E pericoloso sporgersi

A TIFF idei kiválóság-díját Nae Caranfil kapja, aki a román filmművészet egyedi, koherens stílusú alkotója, a művészfilm és a közönségfilm ötvözője. Az 1960-ban született rendező 1993-ban debütált az E pericoloso sporgersi című alkotásával, amelyet Cannes-ban, a Rendezők Kéthete keretében mutatták be. A film három fejezetben, három szereplő szemszögéből mutatja be ugyanazt az eseményt, egy olyan történetmesélési modellben, ami ezek után népszerűvé válik, találkozunk vele Tarantino Ponyvaregényében (Pulp Fiction), a román rendezők közül pedig Cristian Mungiu használja a Nyugatban (Occident), olvasható a Filmtett Nae Caranfil-portréjában. Az invenciózus forgatókönyv mellett a film azért is érdekes, mert árnyalt, nosztalgikus-humoros képet nyújt a 80-as évek Romániájáról.

Éric Rohmer-retrospektív

A második világháború utáni francia újhullám fontos alkotójának nyolc filmje látható nagyvásznon a 20. TIFF-en. Éric Rohmer, aki nem csak rendezőként, hanem filmkritikusként, a Cahiers du Cinéma befolyásos filmes lap főszerkesztőjeként és tanárként is foglalkozott a mozgóképpel, később vált nemzetközi szinten elismertté, mint pályatársai, köztük Jean-Luc Godard vagy François Truffaut, a 60-as évek végétől azonban sorra nyerte az elismeréseket. Ezt a periódust fedi le a TIFF-en bemutatott válogatás is az 1969-es Éjszakám Maudnál című filmtől kezdve. Bármelyik alkotást választjuk, arra számíthatunk, amiről Báron György így ír: „Rohmer művei felületes ránézésre a szappanoperákat juttatják eszünkbe. Ugyanolyan jellegtelen félközelik, olykor egy-egy magyarázó totál, semmitmondó lakásbelsők, a szereplők rengeteget beszélnek, és soha nem néznek a kamerába. Miért, mégis, hogy a tévésorozatok olyan szembeszökően mesterkéltek, míg ugyanezek az eszközök Rohmernél feledtetik a kamera jelenlétét, s azt az érzést keltik, mintha magával a valósággal kerülnénk intim viszonyba? Hol ér össze a csacska fércmű a virtuóz remeklésekkel?” (Báron György: Választások és vonzások. Eric Rohmer. In: Zalán Vince (szerk.): Filmrendezőportrék, Osiris, 2003, Bp.)

Spion de ocazie

A második világháború kevéssé ismert, Erdélyi is érintő epizódját dolgozza fel dokumentumfilmjében Oana Giurgiu: a brit titkosszolgálat idő és kelet-európai ügynökök híján önkénteseket képezett ki – a brit fennhatóság alatt álló Palesztinába kivándorolt kelet-európai zsidókat –, hogy német megszállás alatt álló egykori hazájukba visszatérve segítsenek megakadályozni a zsidók deportálását. Több mit száz önkéntest képeztek ki, végül ennél kevesebb hatolt be ejtőernyővel a megszállt területekre: Magyarországra hárman, Romániába kilencen kerültek. A németek többüket elfogták és kivégezték, köztük a budapesti születésű költőt, Szenes Hannát is, aki a legismertebbé vált közülük.

El vientre del mar (The Belly of the Sea)

A 9 Goya-díjjal kitüntetett Fekete lelkek (Pa negre) rendezője, a mallorcai Agustí Villaronga visszatérő szereplője a TIFF-nek, ahová most személyesen kíséri el katalán nyelvű El vientre del mar (The Belly of the Sea) című filmdrámáját, amely a Méduse nevű francia fregatt 1816-os hajótörésének történetét dolgozza fel. A fregatt Szenegál partjainál futott zátonyra, azonban a több száz utas kimentésére nem volt elég csónak, ezért egy 6x12 méteres tutajon zsúfolódott össze 147 ember, köztük katonák, tengerészek, civil utasok és tisztek. Végül csak 15-en élték túl a mentési akciót. Villaronga fekete-fehér és színes felvételeket ötvöz, és egy 2015-ös afrikai menekülteket érintő mentőakció felvételei is szerepelnek benne.

(Címlapfotó: Marius Mariș/TIFF)