Érmindszent, Zilah, Nagyvárad, Debrecen, Pest és Párizs mellett Szilágylompért is méltó helyett kapott az „Ady-térképen”. Kevesen tudják, de a szilágysági kis településen éltek a költő nagyszülei, itt született édesapja, Ady Lőrinc, itt lakott és itt temették el nagynénjét, Ady Juliannát, akire második anyjaként tekintett.

A Sarmaság községhez tartozó falu lakossága hűen őrzi Ady Endre emlékét, és büszkék, hogy a nagyváros zajától néha ide menekült a költőóriás, és nagynénje háza – a Séra-kúria – udvarán lévő gesztenyefa alatt, a kőasztalnál írta verseit vagy borozgatott sógorával, Séra Lajossal.

Az idő vasfoga nemcsak a kúrián, hanem a kőasztalon is nyomot hagyott, ezért a Pro Lompért egyesület célul tűzte megmentését. Az örökösök beleegyezésével 2015-ben – hogy az eső és a fagy ne érje – az udvarról az iskola épületébe, a lépcsők alá helyezték az asztalt, idén Kovács Zsolt sarmasági sírköves ingyen és bérmentve vállalta a restaurálását, hogy visszaadja az asztal hajdani ragyogását,.

Ady-emlékhely épülne az iskola udvarán

Dari Tamás, a sarmasági származású Szilágy megyei prefektus és a Pro Lompért Egyesület kezdeményezésére a szilágylompérti iskola udvarán – az egykori nagyszülők telkén – Ady-emlékházat építenének, ahol méltó helyet kapna az asztal és az örökösök által őrzött emléktárgyak.

A helyi tanítónő, Sólyom Tünde elmondta, az asztal vistai mészkőből készült, nemrég befejezték a restaurálását, még nem rakták össze, de amint elkészül az emlékhely, tető alá kerülhet, felállítják, hogy az érdeklődők is láthassák. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, támogatásra lesz szükség, mert önerőből nehezen kivitelezhető.

Ady és második otthona, Szilágylompért

Székely Hajnalka sarmasági magyartanárnő középiskolás tanítványaival sokszor eljátszik a gondolattal, „mi lett volna, ha Ady Lőrinc nem költözik Érmindszentre, marad a szülői háznál, és Pásztor Máriát hozza Lompértra...? Vagyis a szilágysági tréfás szólással élve, mi lett volna, ha Ady Lőrinc nem megy fiúnak Érmindszentre?... Ha... Akkor talán most Szilágylompért viselné a híres költő nevét…”, de az édesanyja egyedüli gyermek volt, birtokkal, így egyértelmű volt, hogy oda húzódik a többgyermekes család fia.

A tanárnő elmesélte, a költő nagyszüleinek háza a falu református templomával szemben helyezkedett el, ott élt Ady Dániel és felesége, Viski Julianna, ott nőtt fel Ady Lőrinc és három testvére. A költő testvére, Ady Lajos, így emlékezett vissza a nagyszülők portájára: „Lompért gyermekkorunkból második otthonunk volt, s az Ady Dániel dombon épült, magas tornácú, öreg kúriája és hatalmas gyümölcsöse szinte közelebb állt hozzánk, mint akár a mindszenti porta és szülőház.”

A nagyszülők halála és a ház lebontása után sem szakadt meg Ady kapcsolata Lompérttal. Apai nagynénje, Ady Julianna ugyanis a helybeli földbirtokos, Séra Lajos felesége lett, az ő otthonuk mindig nyitva állt a két mindszenti fiú előtt, sőt, mikor édesanyjuk betegeskedett 1884–1885 között, hosszabb időt töltöttek nagynénjüknél – mondta Székely Hajnalka.

A nagynéni nemcsak az unokaöccsét pártfogolta, hanem sokszor név nélkül több helybéli árva és szegény gyermek nevelését, neveltetését is vállalta. A falu gyógyítójának is nevezték, mert ismerte a gyógyfűvek, gyógynövények erejét. A költő 1903-ban megjelent Még egyszer című kötetének egyik példányát a családnak ajándékozta a következő ajánlással: „Drága jó Lilla nénémnek, második édesanyámnak szeretettel Bandi”. Fénykép is tanúskodik Ady Endre Szilágylompérthoz fűződő kapcsolatáról, ami az örökösök tulajdonában van, és amelyen „Lompértra, az én második hazámba, az én szeretett rokonaimnak küldöm. Ady Endre. Érmindszent, 1914. jún. 2.” olvasható.

A nagyszülők telkén ma a helyi iskola áll

A magyartanárnő elmondta, az egykori Ady-telken ma a költő nevét viselő iskola épülete áll, 1902-ben adományozta a család a falunak a helyet iskola építése céljából. Az oktatási intézmény a helyi közösséggel a költő tiszteletére 2002-ben megemlékezést szervezett, a templomkertben Ady-szobrot állítottak, az iskola épületére emléktáblát helyeztek, azzal a céllal, hogy Lompértot is az Ady-emlékhelyek sorába emeljék.

A megemlékezésnek kulturális, hagyományőrző szerepet szántak a szervezők. 2003-ban megtartották az első Ady Endre vers- és prózamondó versenyt, amit azóta rendszeresen megszerveznek, öt éve rajzpályázatot is tartanak, ami mindig egy Ady témájú vershez kötődik, és bevezettek egy levélíró pályázatot is. Az utolsó pályázat címe „Ha én is költő lennék” volt. A diákok Adynak írtak levelet, a zsűri a kreativitást értékelte. Mindezek után elmondható, „a hajdani Ady portán ma is oktatás, nevelés folyik, nem veszett kárba a költő számára annyira kedves udvar” – emelte ki Székely Hajnalka, aki 2009-ig lompérti magyartanárnőként ezen versenyek szervezői csapatának egyik tagja volt.

Az egyik évben 92 szavaló jelentkezett, de 60-nál kevesebben soha nem voltak a fellépők, a szavalóversenyek fénypontjaként mindig átmentek az asztalhoz, a gesztenyefa alá, ahol a hagyomány szerint Ady alkotott. Ezeken a versenyeken több megye, sőt magyarországi testvértelepülés diákja is részt vett. 2003-ban, az első szavalóverseny alkalmával falumúzeumot is berendeztek az iskolában, vetett ágyat állítottak fel, esztovátát, amit ki lehetett próbálni, egykori népviseletet lehetett megtekinteni, miközben a helybéli mamák énekelve szőttek, fontak.

Nyaranta turisták érkeznek, akik kíváncsiak a helyi református kazettás mennyezetű templomra, a kőasztalra, a nagyszülők sírjára, ami azt bizonyítja, hogy az Ady-kultusz Szilágylompértot is elérte, ezért szükségszerű lenne a helyi értékek megőrzése, népszerűsítése. Ha egy olyan emlékház épülne, amelyiknek egyik termében akár falumúzeumot is ki lehetne alakítani, akkor Szilágylompért a megye egyik leglátogatottabb helye lenne, méltó emléket állítva Ady Endrének – hangsúlyozta Sólyom Tünde tanítónő.