Nő a pályán, a focipályán. Nem mindennapi látvány, mert ezt a területet a Szilágyságban a férfiak uralják, viszont két hónapja a szilágybagosi születésű Miklós Csilla itt fújja a sípot, ő irányít, mint első és egyedüli női futballedző a megyében. 

Már a helyi általános iskolában sikeres sporteredményeket ért el Birtalan Csaba tornatanár felkészítésével, 5–8. osztályban országos atlétikaversenyen vett részt. Kedvenc sportága a távolugrás és a röplabda volt. Tehetségét édesanyjától örökölte, aki évekig kézilabdázott, versenyekre járt, de az akkori körülmények miatt nem tanulhatott tovább. A futball iránti szenvedélyét Csilla az édesapjának köszönheti, a közös meccsnézésnek, a családi kirándulásokon előkerülő labdának, amelynek összekovácsoló ereje volt.

„Mindig sporttanár szerettem volna lenni – meséli –, de az élet akadályokat gördített elém”. Szülőfalujában csak románórán beszéltek románul, ismeretei e téren hiányosak voltak, így a zilahi sportlíceum csak álom maradt számára. Középiskolai tanulmányait egy varrodai szakközépiskolában kezdte, ahol kevés volt a tornaóra, hiányolta a versenyeket, a mozgást. Három év után beiratkozott a líceumba is, hogy egyetemre mehessen. Érettségi után dolgozni kezdett, majd 26 évesen a sikeres felvételi után elkezdte a sportegyetemet.

„Öt éve tanítok a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban (ZRWK) mint kinevezett tanár, mellette a mesterit is elvégeztem. Több száz gyerekkel próbálom megkedveltetni a mozgást, az egészséges életmódot. Mindezt nemcsak tanítom, hanem példát is mutatok” – mondja Csilla.

Hétköznaponként fitneszterembe jár, itt tud a legjobban kikapcsolódni. Szabad idejében hazamegy a szüleihez, biciklizik, túrázik, télen sízik, házi teendőit végzi, ha mérkőzés van, a pálya mellett buzdítja tanítványait. Túl aktív – vallja, de szereti a sportot, az aktív életet és tanítványait. Van két testvére, a bátyja katona és gondnok a sólyomkővári református ifjúsági központban, régebben focizott, nővére 15 éve Magyarországon él, ő is röplabdázott egykoron.

„A párom is testnevelőtanár. Gyerekkoromban, órák után az iskola udvarán fociztam a fiúkkal, anyu mindig onnan szedett össze. Mindig a gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, az úszásra gondoltam, de ez nálunk sajnos nem kivitelezhető” – mesélte Csilla.

Pótanyuka a focipályán

Idén júniusban az online oktatás után, a krasznai Futball Klub Kraszna iskolák közötti focibajnokságot hirdetett meg. Iskolájának, a ZRWK-nak nem volt csapata, viszont az osztályokban lelkes, focikedvelő fiúk vannak, ezért kérésükre ő is benevezett a versenyre az 5–7-es és a középiskolás fiúkkal. Két-három edzés után, amelyek sok időt és energiát vettek el, a második díjjal tértek haza. Az ott elért eredménynek és a gyerekekkel való kapcsolatának köszönhetően az FK Kraszna elnöke, Stanciu Rudolf felkérte edzőnek.

„Örültem a lehetőségnek, nem gondolkodtam sokat, szinte azonnal igent mondtam. Az iskolában is a gyermekek közt vagyok, a pályán is. Több száz gyermekkel, ami nem kis felelősség. Rudi megkérdezte, nem vállalom-e el a kicsiket, elvállaltam, így kezdődött” – mondja. Hetente kétszer, kedden és csütörtökön tart edzést. Először a 2015–2016-ban születettekkel kezdi 17 órától, majd 18.00-tól a nagyobbakkal, a 2013–2014-esekkel. Közel 30 gyermekkel foglalkozik, nagyrészük krasznai és szilágyperecseni, de vannak Sarmaságról és a környező településekről is. Amikor nem esik és nincs hideg, a krasznai focipályán, máskor a szilágyperecseni nagy sportcsarnokban.

Kedden délután fél négy tájékán a perecseni iskola udvarán már gyülekeztek a gyermekek, kisbusz vitte őket 15.45-kor Krasznára.

Nagyon várják az edzéseket, mesélték a szülők, „jobban szeretik, mint a román leckét” – mondta az egyik anyuka, miközben arról beszéltek, fáradt-e a gyermek, aludt-e aznap az óvodában. Csilla tanárnő, ahogy a fiúk szólítják, megvárta, amíg mindenki felszállt a buszra, majd ő is elindult. A krasznai gyermekek már a pályán várták, futkároztak, játszottak, de amikor Csilla tanárnéni a sípjába fújt, csend és fegyelem lett. Névsorolvasás, majd bemelegítő gyakorlatok, edzés végén rövid mérkőzés. Néhány szülő a kerítés mögül figyelte büszkén gyermekét, örülnek a sikereknek, a fejlődésnek.

Messi és Ronaldo – ők a kedvencek, mondta néhány „kisjátékos”, és a pályán a gyermekek is hozzájuk hasonlóvá váltak: mezben, stoplis cipőben, és az elmaradhatatlan sztárfrizurával. Ezidáig még nem volt baleset, csak kisebb sérülés, mesélték, de azt nagyfiúk módjára viselik. Olyankor leülnek néhány percre, vizet isznak, és irány vissza a pálya.

A gyermeki őszinteség még a mérkőzések alatt is megmarad. Bajnokság volt, amikor Csillához szaladt az egyik kisfiú, mert társa azt mondta: cipője nem stoplis… „pedig az, ugye tanár néni?” – meséli Csilla mosolyogva. Akkor néhány másodpercre megállt az élet a pályán, majd mintha mi sem történt volna, zajlott minden tovább.

Rengeteg türelemre van szükség. Edzés közben cipőfűzőt köt, öltözteti őket. A kicsik igénylik az anyáskodást, az odafigyelést, az ő feladata, hogy megszerettesse velük a sportot, a mozgást, a közösséget, a társaságot, a játékot. A játékszabályokat még nem ismerik, sokszor a jobb is bal, de lassan-lassan megtanulják – meséli. „Ahogy nőnek, úgy tanulnak. Most az a lényeg, hogy szeressék, jöjjenek, szokják a labdát, a közösséget. A reakciót és a gyorsaságot fejlesztem, a szökdeléssel erősödik a láb. Nagyon sok gyakorlat van, de kevés az idő, az egy óra” – mondja Csilla. Szigorú is tud lenni, mert a fegyelem nagyon fontos, másképp nem lehet dolgozni. Megtörténik, hogy elfáradnak, olyankor a kicsik a fejükre húzzák a mezt. Sok a tehetséges gyermek, az egyik fiúcska, Balla Lukács, meghaladja korát, ezért az idősebbekkel edz, a mérkőzéseken egymás után rúgja a gólokat. Az edzésen piros-fekete, a meccseken zöld-fekete mezt viselnek.

Csilla tanárnő már mindegyik gyermeknek tudja a nevét, bár a négy Áron és a három Dominik sokszor megkérdezi: „melyik?”. Miközben irányítja és buzdítja őket, gyakran elhangzik: „ügyes, ügyes vagy”, „oldalról segítsd”, „nem állunk meg”, „folytasd”. Közösen örülnek egy-egy jó passznak, sikeres lövésnek. Mindegyikőjüknek a tornaóra a kedvence, és mindenki focista szeretne lenni. „Edzésen kívül is találkozunk, ha kienged anyu. Mamám attól félt, hogy lesérülök, gyakran mondja, vigyázzak magamra” – meséli csillogó szemmel az egyik hátvéd.

Miklós Csilla a 12-esek osztályfőnöke, minden korosztályt tanít, mint mondja, a középiskolásokkal a legkönnyebb, de minden korosztálynak megvan az előnye és a hátránya. A legkisebbekkel nehezebb, sokat kell magyarázni, rájuk figyelni, de szorgalmasok, örülnek a mozgásnak.

A krasznai fociklub

A Csíkszeredai Akadémiához tartozó Krasznai Fociklubhoz 160-170 gyerek jár, a felújított és a karbantartott pályának modern öltözői, mosdói vannak. Stanciu Rudolf öt éve ismerkedett meg Dusinszki Zoltánnal, az Akadémia szakmai igazgatójával. „Elértük azt, ami máshol még csak álom. Magyar klubunk van, öt korosztályt edzünk, a legjobb játékosok Csíkszeredába kerülnek, ott folytatják tanulmányaikat és pályafutásukat. Tőlünk már két szilágysági fiúcska ott focizik. A legtehetségesebbek idővel a Puskás Akadémiára kerülnek” – mondja Stanciu Rudolf.

A járvány nem okozott kiesést, folytatták az edzést, az alközpontokkal: Bihar, Kolozs megyével bajnokságot szerveztek. A szülők szívesen engedik gyermekeiket focizni, mert jó a körülmény, minden korszerű, megfelelő felszereléseik vannak, hetente mérkőzéseket tartanak. A klubon belül nemcsak fegyelemre, hanem tiszteletre is tanítják őket, ezért egyik fontos szabály: mindenkinek köszönni kell.  

A Szilágy megyei alközpont célja a magyar, fiatal, focikedvelő közösség összetartása, a tehetséges gyermekek támogatása, fejlesztése, és ha elkötelezettséget éreznek, akkor akár az akadémián folytathatják „pályájukat” – tudtuk meg Stanciu Rudolftól.