A múlt héten Szilágynagyfalu területén, Szilágybagos irányában a zilahi régészek megtalálták annak a kolostornak az alapjait, amelyet már Petri Mór is említett monográfiájában. A 19. században élt tudós leírta, hogy a település határában pálos kolostor működött, amelyet Losonczy Dénes fiai, György és László alapított a Boldogságos Szűz tiszteletére. A feltárást jövő tavasszal vagy ősszel folytatják. 

Keresztes Tímea, a zilahi régészcsapat tagja a Maszolnak elmondta, a helybéliek és a muzeológusok is tudták, hogy a környéken, a településtől délkeletre egykoron kolostor állt. Korábban, a 90-es években már végeztek terepbejárásokat, végül idén, fotogrammetriás vizsgálat segítségével vált világossá, hogy hol kell keresniük a maradványokat, hol álltak egykoron a kőfalak. Az ásatások során cseréptöredékek, ablaküvegdarabok, szegek, téglák és pénzérme és előkerült, ez utóbbi nagy valószínűséggel Luxemburgi Zsigmond idejéből, a 14-15. századból való, bronzból készült, előlapján egy kereszt látható négy koronával.

A pálos rendi kolostor alapításának éve nem ismert, első írásos említése 1413-ból való – ismertette Keresztes Tímea régész. Feljegyzések szerint a nagyfalusi pálos kolostorhoz több földterület tartozott, két malom: a Krasznán és a Berettyón, szőlőshegyek, és feltételezhetően egy műhely is. A kolostort, amely vita tárgya volt a Bánffy és Báthory család között is, 1556-ban lerombolták, végül az épületmaradványok a Báthoryak tulajdonába kerültek, ők felújították és működtették is azt. Az utolsó adat róla 1760-ból származik, amikor már romosnak említették a kolostor állapotát. A köveket és a téglákat felhasználták a helybéli Bánffy-kastély építéséhez – tudtuk meg.

„Jövőre tervezünk egy nagyobb, átfogó ásatást, akár diákok bevonásával, és remélhetőleg akkor több minden a felszínre kerül, és tisztábban körvonalazódik Szilágynagyfalu múltjának egy darabja” – mondta a régész.

Dr. Dan Băcueț, a Szilágy Megyei Történeti és Művészeti Múzeum kiemelte, írott források igazolják, hogy a területen nemcsak kolostor és templom volt, hanem melléképületek, udvar és szobák, ahol a szerzetesek éltek. Olyan térköveket, szögeket, kő- és bronzdarabokat, tetőszerkezet-maradványt találtak az elmúlt napokban, amelyek a gótika korából maradtak fenn. Kisebb területen az egykori padlózat egy része, ami habarcsból, mészből és kavicsból készült, épen maradt. „Februárban, amikor a területet leszkenneljük, látható lesz, mit rejt a felszín, hol vannak a falak, a templom és a melléképületek” – mondta a régész.

Petri Mór feljegyzései szerint nem kizárt, hogy egykoron a kolostorban temetkeztek is, a további feltárások erre is választ adhatnak. „Szilágy-Somlyón az igazságügyi épület őrszobájának falába van illesztve két darab veresmárvány, melyek – kétségkívűl sírtöredékek – a zárda helyéről kerültek elő, rajtok még látszik egy griff egyik lába, négyágú farka s szárnyainak felső része, a kőlap szélén ezek a minuskel betűk olvashatók: …onisi bani de loso … tehát a sírkő – a Bánffi-czímerrel – a Losonczi Bánffi Dénesé, a Bánffi-család egyik őseé, mert középkori főuraink nemzetségi klastromukba temetkeztek” – írta Petri Mór.

Fórizs László szilágynagyfalui alpolgármester szerint „aki nem becsüli meg a múltját, annak nincs jövője”. A jövőt illetően tehát elmondta, hogy a további feltárások után szeretnék az adott területet turisztikai látványossággá alakítani, megőrizni, ezáltal is gazdagítva a település hírnevét, ami a jövőben nemcsak Arany Toldijáról és a szilágynagyfalui „halmokról” lesz ismert, hanem a középkori régészeti lelőhelyről is.