A szilágysági Magura-hegy lábánál szerényen meghúzódó kis magyar település, Selymesilosva lakossága nyitott, segítőkész. Szomjas a fejlődésre, a kiemelkedésre, az előre haladásra, ezért összefogással és tettekkel az elmúlt időszakban jelentős eredményeket értek el.

Három éve érkezett a településre Nemes-Szabó Renáta lelkipásztornő, aki minden alkalommal kiemeli, a selymesilosvaiaknak van, amivel büszkélkedniük: szép tájon élnek, és Ilosvai Selymes Péter által van, kire emlékezni, és mindezt értékelni kell.

Ilosvai Selymes Péter „nyomában”

„Október vége, november eleje az emlékezés időszaka. Nagyon sok mindenre emlékezünk ebben az időszakban, az ’56-os forradalomra, a reformációra, halottainkra, és nem utolsó sorban Ilosvai Selymes Péterre, aki falunkban munkálkodott, itt volt tanítómester” – mondta a lelkésznő, a vasárnap megtartott II. Ilosvai Selymes Péter Emléknapon. Érte és azért adtak hálát, hogy a múltból táplálkozva haladhatnak a jövő felé.

A tavaly kezdtek kutakodni a faluhoz köthető magyar epikus énekszerző után, felvették a kapcsolatot a Felvidéken lévő nagyidaiakkal, abban reménykedve, hogy ők több kézzelfogható ismerettel rendelkeznek, de nem jártak sikerrel. Mivel Ilosvai Selymes Péter tevékenységéről és életéről keveset tudni, csak a munkássága, művei alapján következtethettek életére, ezáltal gazdagodott ismeretük a szerzőről, akinek a faluhoz való kötődéséről Fehérvári Katalin, a sarmasági iskola történelem- és vallástanárnője a tavaly megtartott első emléknapon elmondta, Ilosvai Selymes Péter – Tinódi Lantos Sebestyén mellett – a kor legjelentősebb világi énekszerzője volt.

Mint deákműveltségű énekmondó, a moralizáló és a históriás éneknek szinte minden fajtáját művelte. Feltehetőleg 1520-ban született a településen, tőle származik a Selymesilosva település nevének Selymes előtagja. Az 1548–1574 között tevékeny énekszerző életéről keveset tudunk, 1548-ban valószínűleg református iskolamester volt Nagy-Idán, a Perényiek birtokán. Itt fejezte be Nagy Sándorról írt verses históriáját.

Később feltehetően megunta a helyhez kötött tanítói foglalkozást, inkább vándor lantos deákká lett. 1564 augusztusában Szatmáron, 1568-ban Szántón, 1570 nyarán Kusalkőben (a mai szilágysági Kusalyban) fejezte be egy-egy művét. Kusalyhoz a Ptolomeus királynak históriája című éneke kötődik.

A tavalyi, I. Ilosvai Selymes Péter Emléknapon a sarmasági grafikus, Keresztes József elképzelése alapján – mert nem találtak az egykori ilosvai tanítómesterről leírást –, portrét készített az énekszerzőről, akinek Szilágysághoz, az itteni Ilosva nevű településhez való kötődését a Toldi Miklósról szóló monda megverselése Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről és bajnokságáról való história is bizonyítja.

A helybéliek szerint a történetet a szerző a közeli Szilágynagyfaluban hallhatta, az ihlette meg. Ady Endre, akinek nagyszülei a szomszédos Lompért településen laktak, szintén úgy vélte, hogy a magyar epikus énekszerző a Szilágyságban élt, ezt 1908-ban írt Ilosvai Selymes Péter című költeménye is alátámasztja.

Méltán lehetnek büszkék a helybeliek

A vasárnapi emléknapon az istentisztelet után zenés, irodalmi összeállításon vehettek részt az érdeklődők, a helybéli fiatalok bemutatták a falu neves tanítómesterének munkásságát, a Szómiszó szólistája, a selymesilosvai Csóka Laura népdalokat adott elő, majd Marosán Csaba kolozsvári színművész előadása következett Intés az őrzőkhöz címmel.

Nemes-Szabó Renáta lelkész a jövőre tekintve elmondta, a szilágynagyfalui Arany-napokhoz hasonlóan az iskola és az egyház összefogásával évente, minden ősszel megszervezik Ilosvai Selymes Péter tiszteletére az emléknapot, amelynek keretében szavalóversenyt, rajzversenyt, népi foglalkozásokat tartanának.

Az idén is kétnaposra tervezték az ünnepséget, szombaton az iskolában rajzversenyt terveztek, a gyermekek elképzelésük alapján megalkothatták volna a tanítómester portréját, de a világjárvány közbeszólt, viszont céljuk, hogy az elkövetkezendőkben továbbéltetik Ilosvai Selymes Péter emlékét, újabb kutatásokat végeznek, hogy minél több emlékkel, ismerettel gazdagodjon a falu, hogy a helybéliek büszkék lehessenek múltjukra, és „a turizmus gyökeret eresszen és szárba szökkenjen” szülőföldjükön.