Az Ady Endre születésének 144. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen a Szilágylompérti Ady Endre Általános Iskola udvarán felavatták a nemrég felújított Ady-kőasztalt. Az apai nagyszülők által – akik a településen éltek és itt is vannak eltemetve – a helybéliek magukénak is tekintik az egykori nagy költőt, akire nagy tisztelettel emlékeznek meg évtizedek óta.

A vasárnapi ünnepség református istentisztelettel kezdődött, Bogya Árpád helyi lelkész a közösség értékét, a közösséghez való tartozás fontosságát, annak megtartó erejét, szerepét emelte ki. Mint mondta, egymásra vagyunk utalva, mert így teremttettünk, közösségi lénynek, és egyedül hiányosak vagyunk, hiszen a férfi és a nő is csak együtt tud valami lényegeset megvalósítani. Minél távolabb kerülünk egymástól, annál inkább ki vagyunk téve a veszélynek, ezért fontos az egymásra való odafigyelés, főleg így, az ünnepek előtt.

Az istentiszteletet követően a templomban kulturális műsorral emlékeztek a nagy magyar költőre, hiszen Szilágylompért az Ady-örökség fontos részét képezi. A faluban a költő tiszteletére, születésének 125. évfordulóján, 2002-ben emlékhelyet állítottak, amelynek állomásai, az Ady nagyszülők sírja a temetőkertben, a költő mellszobra a templomkertben, a költő nevét viselő általános iskola és annak falán található tábla, amely a hajdani nagyszülők házára emlékeztet.

Az idén ez a sorozat egy újabb állomással gazdagodott, a felújított kőasztallal. A Pro Lompért Egyesület felkérésére Kovács Zsolt sírköves restaurálta a kőasztalt, amely szinte teljes egészében visszanyerte eredeti állapotát, és amelynek a jövőben méltó helyet szeretnének létrehozni.

„Mélység és magasság az élet”

A Zilahi Református Wesselényi Kollégium magyartanára, dr. Bóné Éva Ady Endre életét és költészetét idézte fel, idézte meg, egy olyan közösségnek, „amely nagyon sok szállal kötődik Ady Endréhez, annak családjához”. A tartalmas ismertetőt a költő ars poeticájával, Itthon vagyok című írásának néhány sorával zárta: „Nyolcadik esztendeje már, hogy járom a kiszabott utat. A régi ellágyulások elmúltak már tőlem. Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.”

Ady a magyar költészet alfája és omegája, mondta Meleg Vilmos nagyváradi színművész, aki előadásában a költő istenes verseinek üzenetét adta át, de a színes repertoárt gazdagították azok a versek is, amelyek a szülőföld iránti hűségről, a magyarságtudat elmélyítéséről szólnak.

A nap fénypontja a kőasztal leleplezése volt az egykori nagyszülők udvarán, ahol most a költő nevét viselő általános iskola áll. Ady Endre gyermekkorában gyakran megfordult a nagyszülőknél, később, felnőtt korában a rokonoknál – emelte ki a helyi tanítónő, Sólyom Tünde, hiszen Szilágylompért az Ady fiúk második hazája volt. Apai nagynénjének, Ady Juliannának otthona mindig nyitva állt a két mindszenti fiú előtt, és a ház mögött lévő gesztenyefa árnyékában, néhány papírral a kezében a kőasztal mellett Ady Endre gyakran töltötte napjainak nagy részét.

„Ez az újabb állomás megerősíti jelenlétünket az Ady-emlékhelyek térképén. Ady Endre Lompérton van, volt és lesz” – fogalmazta meg a tanítónő, majd Seres Dénes parlamenti képviselő és Dari Tamás prefektus hivatalosan is leleplezte a felújított kőasztalt.

A helyi diákok ünnepi műsora után a megyei és helyi elöljárók, az intézmények vezetői megkoszorúzták Ady mellszobrát a templomkertben, majd a jelenlévők megtekinthették az Ady-örökség néhány megmentett darabját, a család tulajdonában lévő eredeti Ady-fényképet, leveleket, a Nyugat, Uránia, és az Erdélyi Helikon számos példányát.

Seres Dénes ünnepi beszédében hangsúlyozta, Ady lompérti, érmindszenti, szilágysági, nagyváradi volt, a Szilágyság, a magyarság költője, aki maradandót alkotott számunkra, ezért kötelességünk tisztelettel adózni iránta, megbecsülni, és ragaszkodni az emlékéhez. Ennek a nemzedéknek jutott az a feladat, hogy a múltból hozott értékeket átadja a jövőnek, a kultúrától, anyanyelvtől kezdve a hagyományokig, és itt, a Szilágyságban ennek eleget is tesznek. Megemlékeznek, éltetik a kultúrát, azt, amit Ady ránk hagyott.