Sokan nevezték őt a cigány Martin Luther Kingnek

Megszólalt a héten a Le Monde diplomatique magyar kiadásában Derdák Tibor szociológus, a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása terén kimagasló eredményeket elérő sajókazai gimnáziumigazgató és a minap elhunyt Setét Jenőre, a magyarországi roma polgárjogi mozgalom frontemberére emlékezett.

Méltatva Setét Jenő erkölcsi zsinórmértékként jellemezhető tevékenységét és mindazt, amiért őt tisztelői „az ország lelkiismeretének” tekintették, Derdák hangsúlyosan kitért a polgárjogi aktivistának arra a nemes kezdeményezésére, amit annak érdekében tett „hogy korunk hőse, az erdélyi magyar cigány Puczi Béla megkapja az őt joggal megillető nemzeti, köztéri tiszteletadást.”

Setét Jenő, akinek neve „szinonimája lett a bátor kiállásnak”, egykor közadakozást kezdeményezett, hogy az 1990-es marosvásárhelyi fekete március ikonikus alakjának emléktáblát állítsanak a budapesti Nyugati pályaudvarnál, amit hivatali gáncsoskodásokat legyőzve 2017-ben el is ért. Mi több, ő harcolta ki, hogy Puczi Béla nevét Budapesten ma tér viseli.

Setét Jenő beszédet mond Puczi Béla emléktáblájának avatásán 2017. december 10-én l Fotó: youtube.com

Két nappal ezelőtt búcsúztatták a budapesti Fiumei úti sírkertben, a tragikus hirtelenséggel 50 éves korában, január 25-én elhunyt Setét Jenőt. Többszázan, politikusok, civil szervezetek képviselői, barátok és tisztelők, akik elhivatott harcosként, kérlelhetetlen demokrataként tekintettek rá, kísérték utolsó útjára „a cigányság ügyének legelszántabb és legtisztább kezű harcosát” – ahogyan nevezte őt egy nagyrabecsülője.

Az ő rokonszenves személyisége akkor került hozzám közel, amikor évekkel ezelőtt meghallgathattam egy dermesztő hideg decemberi vasárnapon azt a szuggesztív beszédét, amit abból az alkalomból mondott, hogy az előítéletes és gáncsoskodó ellenzőket legyőzve sikerült emléktáblát avatni a Nyugati pályaudvar falán Puczi Béla tiszteletére, aki az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején a magyarok védelmére kelő cigányokat vezette.

Közismert Puczi Béla „Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!”–mondata, ami a 1990. március 20-án hangzott el, amikor Marosvásárhely magyar lakosságát a környező falvakból odasiető cigányok védték meg a lincselni készülő román tömegektől. Azt is tudják sokan, hogy Puczi egyike volt annak a hat embernek – hárman közülük romák voltak –, akiket az összecsapások után őrizetbe vettek a hatóságok, és akit kilenchónapnyi előzetes letartóztatás után utcai huliganizmus vádjával több, mint másfél év börtönbüntetésre ítéltek. Ugyancsak ismert az, hogy a börtöntől és a megtorlástól félve Magyarországra menekült abban a reményben, hogy itt befogadják, „hiszen magyar”. De nagyot tévedett, mert csak majd tíz év után kapott politikai menekült státuszt.

Az már viszont kevésbé köztudott, hogy ez idő alatt megjárta a bicskei menekülttábort és a magyar menekültügyi hivatalnokok irodáit, Franciaországban élt évekig vasútállomásokon, majd lakókocsikból álló Párizs környéki roma karaván-telepek egyikén. Nemkülönben az sem közismert, ami ezután következett: „Amikor Párizsból visszajött Magyarországra, bujkált a rendőrök elől, amit annyira tökélyre vitt, hogy egy igazoltatás során le kellett buknia ahhoz, hogy egyáltalán megtudja: már egy éve megkapta a politikai menedékjogot Magyarországon. Sorsa viszont soha nem rendeződött: Puczi Béla majd húsz év küzdelem, keserűség és magány után egy Magyarországgal és a saját magyarságával kapcsolatban hitt mítosszal a háta mögött halt meg 2009-ben Budapesten. Nyomorban, betegen, munka és hajlék nélkül.”

Az emlékezetes emléktábla avató beszédében Setét Jenő elmondta, még soha nem hallotta mástól, hogy olyan világosan fogalmazta volna meg az identitását, a kötődését, mint Puczi Béla, aki akkor is ragaszkodott ahhoz, hogy egyszerre magyar és cigány is, amikor ütötték-verték a vásárhelyi fogdában. Ott, ezen a rendezvényen értesülhettem arról is, hogy a marosszentgyörgyi bátor honfitársam szégyellte, amiért Magyarországról nem tudott segíteni otthon maradt családjának. Erre utóbb, szintén közadakozásból, a Setét Jenő vezette Idetartozunk Egyesület és a Roma Sajtóközpont vállalkozott.

Derdák Tibornak a Le Monde diplomatique magyar kiadásában most megjelent emlékezettevésében az egyik központi elem az emléktábla avató beszédben kifejtett nemes gondolat volt, amiről a roma polgárjogi harcos Puczi Béla példaadó kiállása kapcsán akkor elmélkedett.

Tisztelgők Puczi Béla emléktáblájának avatásán l Fotó: MTI/Mónus Márton

Ő ebben azt tette szóvá, hogy a magyar történelemben és az oktatásban eltagadják a romák részvételét, például a törökök elleni küzdelemben, a Rákóczi-szabadságharcban, az 1848-49-es és az ’56-os forradalomban, akárcsak a ’89-es rendszerváltás folyamatában, pedig jelenlétük, pozitív szerepvállalásuk ezekben elvitathatatlan. „Ha a többség nem akar minket látni és nem akarja látni az erényeinket, akkor muszáj vagyunk erre mi figyelmeztetni” – fogalmazott az ünnepség szónokaként, majd hozzátette: az elkövetkezendő években emlékeket állítanak majd azoknak, akikre büszkék lehetnek. E kezdeményezés első állomásának nevezte a romák és nem romák adományaiból megvalósult, Puczi Béla emléktáblát.

Hadd idézzem Derdák írásából a vonatkozó passzust:

„Javaslata nyomán szervezték meg a Roma Büszkeség Napját. A felvonulás évről évre nagyobb tömegeket vonzott. Az októberenként esedékes Roma Büszkeség Napja néhány évvel ezelőtt már olyan jelentőségű esemény lett, hogy Setét Jenő meglátta benne a következő stratégiai lépés lehetőségét. Setét Jenő biztos volt benne, hogy ez a menet ki tudja kényszeríteni, hogy korunk hőse, az erdélyi magyar cigány Puczi Béla megkapja az őt joggal megillető nemzeti, köztéri tiszteletadást. Setét Jenő közadakozást kezdeményezett, hogy Puczi Bélának emléktáblát állítsanak a budapesti Nyugati pályaudvarnál. 2017. októberében még a MÁV megtagadta a műalkotás elhelyezését, azonban két hónappal később a roma jogvédők politikai nyomásának hatására megadta az engedélyt, és 2017. december 10-én elhelyezték és felavatták a táblát. 2020-ban a pályaudvar melletti közterület Setét Jenő javaslatára kapta a Puczi Béla tér nevet.”

Azt is megismerhetjük Derdák méltatásából, hogy Setét Jenő gondolkodásában a Puczi Béla tér felavatása egy távolabbra tekintő stratégia része volt. Munkatársaival azon dolgozott, hogy szembesítse a magyar társadalmat és a romákat azzal: vajon a cigányok kellő mértékben és megfelelő módon jelennek meg a köztereken? Az elmúlt évek során másokkal együtt az ország minden olyan települését meglátogatta, ahol valamilyen emléktábla, emlékmű, szobor, dombormű hirdeti a romák jelenlétét, tetteit. Erről írt könyvüket, a Roma reprezentáció Magyarország közterein-t nem sokkal hatalmas, de sajnos gyengének bizonyuló szíve megállása előtt mutatta be társaival együtt múltév decemberében.A Nemzetközi Roma Nap alkalmából 2021. április 8-án Puczi Béla nevét kapta Budapesten a Váci út és Nyugati tér által határolt terület. A fotón a névadó ünnepség szónokai (j-b): Setét Jenő, Karácsony Gergely főpolgármester, Győrffy Máté terézvárosi alpolgármester és Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes l Fotó: budapest.hu

Derdák Tibornak az oly rövidre szabott életutat bemutató emlékezésében Setét Jenőnek több más, feledésbe biztos nem merülő fegyvertényét is kiemeli. Ezeknek is köszönhetően tekinthető jogosnak a megjegyzése: „Akik ismerték, akik követték a tevékenységét, akik hallották őt beszélni például két éve a Curia és a Parlament előtti tüntetésen, sokan illették evvel a megjegyzéssel: ő a cigány Martin Luther King.”

Közülük itt csupán kettőt említenék.

Az egyik az volt, hogy a tíz évvel ezelőtti népszámláláson országos kampányt szervezett arra biztatva a romákat: minél többen vállalják cigányságukat. Sikerült a kampány során összehoznia a különböző pártállású közösségi vezetőket, ami párját ritkító eredménynek bizonyult. A siker nem is maradt el, mert a roma népességen belül jelentősen megnőtt a cigányságukat büszkén vállaló lakosok aránya.

Ennek a kampánynak a másik eredménye az volt – mutatott rá Derdák–, hogy a létrejött kapcsolati hálóból megalakult az Idetartozunk Egyesület roma polgárjogi mozgalom.

Íme, erről mit mond a szerzőnk:

Az egyesület neve Setét Jenő egyik fontos üzenetét hordozza: a romák a magyar nemzet része. Azt hinnénk, hogy ez magától értetődő igazság, de nem az. Elég csak belepillantanunk egy általános iskolai történelem vagy irodalom tankönyvbe: a romákat mintha kiradírozták volna. Pedig nemcsak az új tankönyvekből felejtették ki őket, hanem a régiekből is. Nemcsak a jobboldali nemzettudatból hiányzanak, hanem a baloldaliból is. A romák semmilyen oldalról nem részei a hivatalos magyar nemzettudatnak. Setét Jenő minden fórumon fölemelte a szavát: „idetartozunk!”   

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?