Megszólalt a héten a HVG-ben Hamvay Péter és az Áttetszik címmel közreadott cikkében „Magyarország egyik legjelentősebb kortárs épületeként” méltatta a közeljövőben a budapesti Városligetben megnyíló, 25 milliárd forintba került Magyar Zene Házát, amelyről megállapította: „valóban olyan légies és varázslatos lett, mint amit a látványtervek ígértek.”

A tavaszi parlamenti választásokhoz kapcsolódóan átadni tervezett, szintén a Városligetben, mintegy 40 milliárd forintból felépült Néprajzi Múzeum viszont már kevésbé nyerte el a tetszését. Szerinte ez az impozáns, az Országház méreteivel összevethető, középen a földbe süllyesztett épület „első látásra remek ötlet, hiszen megmenekült az '56-os emlékmű, és létrejött egy szabadon bejárható, sísáncszerű zöldtető, ami bizonyára népszerű és érdekes hely lesz a park használói körében.” Viszont úgy látja, ennek tervezője sajnos nem tudta megismételni a Zene Háza építészeti bravúrját, mert „az épület két kiemelkedő tömbje így is hatalmas, sok a holt tér, a Dózsa György útra néző homlokzat pedig unalmasra sikeredett. Utóbbin némileg javít az absztrakttá egyszerűsített népi motívumokat idéző acélháló, megadva az épület karakterét.”

 „Remek épület lett a január 22-én megnyíló Magyar Zene Háza, és már a kiállítás is majdnem kész.  A tavasszal átadásra tervezett Néprajzi Múzeum még üres épülete viszont nem kerül be az építészettörténetbe, de a gyűjteménynek így is minőségi ugrást jelent.”

A HVG tavalyi utolsó számában Hamvay Péter ezekkel a szavakkal indította a hetilap címlapján a „Zene Háza: ami a ligetben nagyszerű” címmel beharangozott beszámolóját, amit a hvg360 magazin is közzétett a budapesti Városliget frissen elkészült, már most ikonikussá vált két új épületéről, a Magyar Zene Házáról illetve a Néprajzi Múzeumról. Mindkettő annak a Liget Budapest nevet viselő, Európa legnagyobb, rangos nemzetközi díjakkal elismert kulturális tartalmú városfejlesztési projektje keretében készült el, melyet olykor indulatoktól sem mentes viták öveztek ugyan, viszont joggal elmondható róla: „az ország történetének legnagyobb léptékű park- és tájépítészeti munkáját ötvözi egy, a millenniumi idők óta nem látott intézményfejlesztési programmal.”

Mielőtt a két befejezett beruházást bemutatná, Hamvay kitér az előzményekre. Ennek keretében vázolja az egykor szebb napokat megért közkedvelt fővárosi pihenőpark és kulturális centrum teljes megújítását és funkcióbővítését elhozó előtörténetet.

„Lassan 11 éve, hogy a kormány elhatározta: múzeumi negyedet épít a pesti Városligetben, és ezzel helyet csinál magának a budai Várban. A civilek tiltakozása, illetve a 2019-es önkormányzati választás elvesztése miatt a projekt több változáson ment keresztül. Eredetileg hat-hét új múzeumépületet terveztek, de néhányról végleg lemondtak, és lesznek olyanok, amelyeket máshol húznak fel. Az áprilisi voksolásig a már megnyitott Millennium Házán, a felújított Szépművészetin, a közelben lévő restaurálási és raktározási központon, valamint az óriásjátszótéren túl két múzeumot sikerül átadni.”

Az első, a Magyar Zene Háza látványos épülete, mely január 22-én egy látványos kiállítással és zenei programokkal nyitja meg kapuit a közönség előtt, lenyűgözte a riportert. Mint mondja: a japán sztárépítész, Fudzsimoto Szószuke (Sou Fujimoto) által tervezett Magyar Zene Háza „valóban olyan légies és varázslatos lett, mint amit a látványtervek ígértek. Aligha túlzás azt állítani, hogy Magyarország egyik legjelentősebb kortárs épülete lesz.”

Alighanem az olvasóinknak azzal tesszük a legjobb szolgálatot, ha átadom a szót Hamvay Péternek, akit olvasva úgy érezhetjük, mi is mintha vele együtt látogattuk volna meg ezt a formabontó építészeti remekművet, melyről tudni érdemes, hogy tervezője 2014-ben 168 pályázó közül lett a nyertes, elkészültével pedig a Városliget megújítva visszakapott egy itt korábban évtizedekig elzárt, rendkívül elhanyagolt állapotú 7.000 négyzetméternyi zöldfelületet is.

„A mérnöki bravúrnak számító, egyedileg gyártott, vízszintes osztás nélküli, néhol 12 méter magas üvegfalaknak köszönhetően a kinti és a benti tér szinte egymásba folyik. A fák között megbúvó épületet alig lehetne észrevenni, ha nem lebegne felette a mesebeli gombához hasonlító, sárga-aranyszínű tető. Ebbe a különös, alul levelekre hajazó fémidomokkal díszített, az őszi avarszőnyeg tükröződésének is felfogható tetőbe többtucatnyi kisebb-nagyobb lyukat vágott az építész, némelyeken keresztül a park fái nyújtóznak az ég felé, mások a koncerttermet, esetleg az alagsorban elhelyezett kiállítóteret világítják meg.

Az épületben állva egy rövid szakaszt kivéve szinte teljes körpanorámát élvezhetünk, átlátunk a koncerttermen, az aulán, el egészen a Vajdahunyad váráig. Tavasszal pedig zöldellő fák fogják a koncertek hátterét adni.

Az üvegből készült tereknek viszont csapnivaló az akusztikájuk, egyedi megoldást kellett tehát találni az anyaghasználat és a funkció kibékítésére. Ezért a koncertterem a ház a házban elven épült: falait cikcakk alakban megtörték, hogy a hang ne közvetlenül, hanem szétszóródva verődjön vissza.

A kiállítótér a pincébe került, ahová egy önálló műalkotásnak beillő, légies csigalépcső vezet le. Ezen keresztül juthatunk fel a gomba kalapjába is, ahol további funkciók kaptak helyet: itt lesz a gyerekfoglalkoztató és a könyvtár.

Az arany, sárga és fekete színek uralta földszint után a kiállítás előterében minden vakítóan hófehér, hogy még nagyobb legyen a kontraszt, amikor a fekete térben elhelyezett tárlatba belép a látogató. Az interaktív audioguide-nak köszönhetően – ami érzékeli a helyzetünket, és a megfelelő zenét, információs szöveget küldi a fülhallgatóra – egyedül is be lehet barangolni a kiállítást, mely a nép- és egyházi zenén, az operán, a vonósnégyesen keresztül egészen a popzenéig ível. Az egykori vásárközpont irodaházainak helyén épült múzeumnak szabadtéri színpada is lesz, terasza, két kávézója és aulája pedig mindenki előtt nyitva áll majd.”

Sajnos a majdnem kész, Ferencz Marcel által tervezett Néprajzi Múzeummal már nem tud ennyire elégedett lenni Hamvay. Remek ötletnek tartja, hogy „a tervező a Parlament hosszúságú épületet úgy próbálta megszelídíteni, hogy középen a földbe süllyesztette”, megmentve így az '56-os emlékművet, és így létrejött egy múzeumi tetőkert, ahol változatos növényfajokkal beültetett, 7 300 négyzetméteres zöldfelület kerül majd kialakításra. Viszont úgy érzékeli: „Ám az épület két kiemelkedő tömbje így is hatalmas, sok a holt tér, a Dózsa György útra néző homlokzat pedig unalmasra sikeredett. Utóbbin némileg javít az absztrakttá egyszerűsített népi motívumokat idéző acélháló, megadva az épület karakterét.”

 A közel félmillió képelemből álló, a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeiből válogatott néprajzi motívumokon alapuló, épületet körbeövező acélszőttessel amúgy elégedett Hamvay nem hallgatja el a kritikai észrevételeit sem. Ezeket is szóvá téve a végső következtetése mégis pozitívra sikeredik, hisz kénytelen beismerni: a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról származó, mára 250 ezer darabot számláló gyűjtemény sokat vándorolt a múzeum 1872-es alapítása óta, amely eddig még nem működött olyan épületben, amit eredendően az intézmény igényeinek megfelelően alakítottak volna ki – viszont ez most végre megtörténik:

„A múzeum fő szervezőeleme egy középen futó, szürke, rossz kiosztású, véget nem érő lépcső. Ez visz le a föld alatt található kiállítótermekbe. A mellette futó tárlók, melyekben a múzeum 3 ezer kerámiája lesz majd látható, illetve a nagy ablakok, amiken a kiállításokba kukucskálhatunk be, bizonyára enyhíteni fogják a lépcsőház monotonitását.

Hiába lett hatalmas az épület, hiányzik belőle a nagyvonalúság és a Zene Házáéhoz hasonló színvonalú belsőépítészet.

Ám ettől függetlenül kiváló otthona lesz a hányatott sorsú Néprajzi Múzeumnak, mely eddig a Kúriának visszaadott Kossuth téri palota egykori tárgyalótermeiben szorongott, számos XXI. századi múzeumi funkciót nélkülözve. A 33 ezer négyzetméteres épületben 7 ezer négyzetméter kiállítótér lesz, ami végre lehetővé teszi a gyűjtemény teljes keresztmetszetének bemutatását. Az épület föld feletti részeiben pedig a Hősök tere felé néző oldalon egy konferenciaterem, a másik oldalon pedig a könyvtár kap helyet. De lesz egy ezer négyzetméteres ifjúsági kiállítás, étterem, shop, továbbá moziterem is, ahol a múzeum etnográfiai filmgyűjteményét lehet majd megtekinteni.”