Megszólalt a héten Kolek Zsolt, a ma7 portál vezető szerkesztője és arról írt, hogy az újabban szlovák sajtót jellemző magyarellenes tendencia keretében a baloldali napilap, a Pravda élen jár a hangulatkeltésben. Sajnos ebben igaza is van, mert a főszerkesztő-helyettesnek és külpolitikai rovatvezetőnek, Miroslav Čaplovič-nak jóvoltából az elmúlt héten már naponta jelentek meg az újságban a magyarokat negatív fényben feltüntető lejárató cikkek. Ezek célkeresztjében éppúgy áll a magyarok miatt az „aknamezőhöz hasonlított Felvidék”, mint a „példaértékű, talán el is túlzott szlovák nemzetiségpolitika”, illetve a „hálátlan és revizionista Budapest.” Legújabb kirohanásában Čaplovič egy minket közelebbről is érintő összeesküvés-elmélettel állt elő: szerinte az erdélyi magyar katolikus főpapok hiúsították meg a „toleráns Románia mintaképének”, Iohannis elnöknek és a Vatikánnak közös tervét, hogy Ferenc pápa 2018-ban, a „nagy egyesülés” centenáriumán keresse fel Romániát.

A másik oldalon – írja – Budapest is hosszú idő óta szorgalmazta, hogy a pápa Magyarországra látogasson Trianon századik évfordulóján, 2020-ban. „A magyar vezetők – fogalmaz Čaplovič – abbéli meggyőződésükben, hogy ők védik a legelkötelezettebben a keresztény értékeket, azt remélték, hogy a pápa együtt sír majd velük Trianon centenáriumán.” A világjárvány azonban nem engedte meg a nagy magyar terveket tükröző forgatókönyvet. Viszont idén szeptemberben a pápa helyesen döntött, amikor a magyarországi állami látogatás helyett csupán egy szentmisét mutatott be Budapesten, és e helyett figyelmével Szlovákiát tüntette ki. Tette ezt, mert „jól tudta, hogy Magyarországon olyan ökumenikus szellemiségű programot, amilyet a toleráns Szlovákiában és korábban Romániában lebonyolított, nem lehet megvalósítani.”

A romániai magyar püspökök megsértették Ferenc pápát (Maďarskí biskupi v Rumunsku urazili pápeža Františka) címmel jelent meg Miroslav Čaplovič tollából a pozsonyi Pravdában az a véleménycikk, melyben az újság főszerkesztő-helyettese egészen sajátos módon, az erdélyi magyar katolikus főpapokat titkos összeesküvéssel hírbe hozva vezeti le, miért töltött szeptemberi magyarországi villámlátogatása után Ferenc pápa több napot Szlovákiában. „Nem kell hozzá különösebben éles szem, hogy kiszúrjuk, az íráson átsüt a két háború közötti kisantant-gondolkodás magyarellenessége, miközben Romániát és Szlovákiát a területén élő nemzetiségekkel szemben toleráns országként írja le.” – jegyezte meg erről az írásról a Ferenc pápa nem hajlandó együtt sírni a magyarokkal Trianon miatt? címmel közreadott cikkében a ma7 felületén Kolek Zsolt.

Čaplovič a szeptemberi pápalátogatás kapcsán tudni véli, hogy Ferenc pápa Orbán Viktor kormányzati stílusát kifogásolta, amivel negatív reakciókat vált ki Magyarország szomszédjai körében és ezzel rászolgált Vatikán nemtetszésére is. A helyettes főredaktor szerint ahhoz, hogy a Szentatya mindössze néhány órát töltött Budapesten, egy néhány évvel korábbi eset is hozzájárulhatott.

Bukarest 2018-ban, Erdély Romániához csatolásának centenáriumán erősen szorgalmazta, hogy a pápa ellátogasson Romániába. „A román történelem fontos mérföldkövének századik évfordulóján” tett látogatás azért lett volna fontos, – így Čaplovič – „mert a multietnikus Erdélyben Trianon előtt a magyar kisebbség elnyomta a többségi románokat, a románok ezért Trianonra felszabadulásként, a magyarok ellenben történelmi tragédiaként gondolnak. Hasonlóan ahhoz, ahogy a szlovákok éreznek – tette hozzá -, miután Trianont követően kiszabadultak a magyar járomból”.

Iohannis román elnök 2017-ben hivatalosan meg is hívta a katolikus egyházfőt Romániába, a pápa látogatása azonban nem Bukarest és a Vatikán előzetes elképzelései szerint alakult.  Bár a románok számára kitüntetetten fontos lett volna „a nagy egyesülés” kerek évfordulóján tett vizit, a tervezett utat az erdélyi magyar püspökök megakadályozták.

A Pravda cikkírója egy meg nem nevezett, magas beosztású vatikáni forrásra hivatkozva azt állítja, Jakubinyi érsek és püspöktársai arra hivatkoztak, hogy 2018 nem megfelelő alkalom a pápa romániai látogatására. Mivel a Vatikán nem szeretett volna feszültséget kelteni a katolikus egyházon belül „a többnemzetiségű, de toleráns Romániában”, meghátrált.

Ezután a cikkíró bemutatja a „toleráns" Románia szimbólumát. Értékelése szerint az országban uralkodó nemzetiségi és vallási tolerancia legfőbb bizonyítéka Iohannis elnök, akit csak dicsérni tud. Előbb elmondja róla, „a többségében ortodox ország köztársasági elnöke már második ciklusban egy etnikai német, aki liberális és protestáns”, majd felidézi, hogy Iohannis „október elején vehette át a Nemzetközi Nagy Károly-díjat az egységes Európáért és a népek közötti megbékélésért tett erőfeszítéseiért”. Ezt követően megjegyzi: „hasonló megtiszteltetésre Orbánnak nincs esélye.”

Čaplovič szerint az sem véletlen, hogy Iohannis aacheni kitüntetési ceremóniáján Čaputová szlovák államfő is felszólalhatott – „egy olyan ország elnökeként, amely Romániához hasonlóan toleráns a területén élő etnikumokkal és vallási közösségekkel szemben”. A román elnököt hozsannázva persze nem akar arról tudni, hogy az evangélikus szász Iohannis, ha politikai érdekei úgy kívánják, maga is kapható a magyarellenességre.

Ezt követően, amint erre Kolek is rámutat, kiderül: „Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.” Ennek bizonyítására, íme egy részlet a cikkből:

„Ferenc pápa végül csak 2019-ben látogathatott el Romániába, három napra. A másik oldalon Budapest is hosszú idő óta szorgalmazta, hogy a pápa Magyarországra látogasson Trianon századik évfordulóján, 2020-ban. A magyar vezetők – írja Čaplovič, abbéli meggyőződésükben, hogy ők védik a legelkötelezettebben a keresztény értékeket, azt remélték, hogy a pápa együtt sír majd velük Trianon centenáriumán. A Pravda cikkírója szerint a magyar vezetés abban reménykedett, hogy pápai áldást kapnak arra a keresztes hadjáratukra, amelyet azon értékek ellen folytatnak, melyekre a második világháború utáni Európa alapjait építették.”

Vagyis Čaplovič szerint, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek: Erdély elcsatolását ünnepelni a pápával európai és toleráns, Trianonra emlékezni az egyházfővel az európai értékek elleni keresztes hadjárat.”

Čaplovič így folytatja: az eucharisztikus kongresszusnak is pusztán csak abból a célból adott otthont Budapest, hogy Magyarországra irányítsák a világ figyelmét. Csakhogy a pandémia keresztülhúzta a nagyszabású tavalyi magyar elképzeléseket. Ferenc pápa végül idén szeptemberben ahelyett, hogy hivatalos állami látogatásra érkezett volna Budapestre, csak az eucharisztikus kongresszus zárómiséjét pontifikálta. Orbánnak és Áder államfőnek csak kevés időt szentelt, azt is zárt ajtók mögött – hangsúlyozza a Pravda cikkszerzője.

Az eddig felvezetettek mind-mind azt szolgálják, hogy Čaplovič végre az egekbe emelhesse az előítélet-mentesség minta országát, Szlovákiát. Úgy véli, „Ferenc pápa, aki nem csak a katolikus hívekhez akar szólni, jól tudta, hogy Magyarországon olyan ökumenikus szellemiségű programot, amilyet a toleráns Szlovákiában és korábban Romániában lebonyolított, nem lehet megvalósítani.”

Túl azon, hogy állítása bizonyítékaként képes szóba hozni az állítólagos magyarhoni antiszemitizmust („Míg Ferenc pápa szlovákiai látogatásán együtt imádkozott a zsidó közösség képviselőivel, addig Budapesten az antiszemitizmus veszélyére hívta fel a figyelmet.”), egészen vad feltételezéssel is előrukkol. Szerinte „a pápa emlékezetébe kitörölhetetlenül bevésődött az argentínai katonai junta időszaka. Ezért áll ki a mai zaklatott időkben egyértelműen és határozottan az olyan toleráns országok mellett, mint Szlovákia és Románia, amit nem lehet elmondani az olyan autoriter rendszerekről, mint amilyen az Orbán-rezsim"

Mindezekhez Kolek Zsolt teljes joggal teszi hozzá sommás véleményét:

 „A Pravda cikkírója láthatóan arról feledkezik meg leginkább, hogy a gondolkodását érzékelhetően átható, régről ismert magyarellenesség, nem a toleranciából, hanem éppen az általa Magyarország szemére vetett kisállami nacionalizmusból ered.

Miközben a Čaplovič által autoriter rezsimként megbélyegzett Orbán-kormány aligha vitathatóan a közép-európai együttműködés legelkötelezettebb híve. Vajon mennyi víznek kell még lefolyni a Dunán és az Olton ahhoz, hogy a kisantant szellemiségét máig életben tartók is megértsék, Közép-Európa népeit rendre a nagyhatalmak fordítják egymással szembe, mert nem érdekük a régió egységes fellépése. Hamis tolerancia emlegetése helyett tanulhatnánk végre a történelemből!”