Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése 2005. decemberében a szolidaritást az egyik olyan alapvető és egyetemes értékként azonosította, amelynek a 21. századi népek közötti kapcsolatok alapját kell képeznie. Azóta minden évben a december 20-át az emberi szolidaritás nemzteközi napjakén ünnepeljük. Az elmúlt napok történéseinek fényében a téma méginkább közelivé vált.

2005-ben foglalta írásba az ENSZ, hogy a szolidaritás a nemzetközi kapcsolatok egyik alapértéke, melynek fényében a szenvedők, a „legkevesebb hasznot hozók” megérdemlik a „legtöbb hasznot hozók” segítségét és támogatását. A globalizáció és a növekvő egyenlőtlenség kihívásai közt elengedhetetlen a nemzetközi szolidaritás erősítése.

Az ENSZ Közgyűlése december 20-át az emberi szolidaritás nemzetközi napjává nyilvánította, tekintettel arra, hogy a szegénység elleni küzdelemben fontos a szolidaritás kultúrájának erősítése. Az Emberi Szolidaritás Nemzetközi Napjának meghirdetésére irányuló kezdeményezés, valamint a Szolidaritási Világalap a Szegénység Felszámolásáért létrehozása révén a szolidaritás fogalma nélkülözhetetlenné vált a szegénység elleni küzdelemben.

 A Globális Szolidaritási Alapot az ENSZ Közgyűlésének 2002. december 20-i 57/265 számú határozata kezdeményezte, majd 2003 februárjában az ENSZ Fejlesztési Programjának vagyonkezelői alapjaként hozták létre. Célja a szegénység felszámolása, valamint a humán és társadalmi fejlődés előmozdítása a fejlődő országokban, különösen a lakosság legszegényebb rétegei körében. A szolidaritás fogalma az ENSZ tevékenységét az alapítása óta meghatározza. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozása összehozta a világ államait és népeit a béke, az emberi jogok, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében. 

A szolidaritás globális elgondolása szép és nemes törekvés, azonban nem kell a fejlődő államok legszegényebb rétegeire tekintenünk, hogy lássuk, valóban szükség van rá. A hétfő délután történt székelyudvarhelyi tragédia, amely nem csak a várost, hanem Erdély teljes lakosságát megrázta, újra felébresztette az emberekben a segíteni akarás, az odaadás és az önzetlenség érzését. Gondoljunk csak a taxitársaságra, aki ingyen fuvart biztosít a hazavágyó diákoknak, a rengeteg mentősre, tűzoltóra és önkéntesre, akik mindent megtettek, hogy a lehető leghamarabb kihozzák a gyerekeket a romok alól, és mindenkire, aki csak egy imával is, de segíteni próbál a tragédia áldozatainak.

Kós Károly hitvallását felidézve: cselekedni lokálisan, gondolkodni globálisan kell. A szolidaritás érzése nem csak egy törvényekbe foglalt kötelesség, hanem egy alapvető emberi megnyilvánulás kell legyen, hiszen a legkisebb önzetlenség is hatalmas segítség lehet.