banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif
Hétköznapi pszichológiánk

Kiégés szindróma – az állapot, amikor teljesen megfeledkezünk magunkról

A kiégés szindróma (Burnout) a munkahelyhez, munkahelyi teendőkhöz és feladatokhoz kapcsolódó krónikus fizikai, szellemi, érzelmi kimerülésben megnyilvánuló stresszállapot, amit bár nem tekintenek betegségnek, tavaly óta szerepel a mentális és viselkedészavarok nemzetközi osztályozásában (ICD11). Mivel ez a hangzatos, de annál általánosabb meghatározás egy igen komoly tünetegyüttest takar, a kiégés szindrómát tekinthetjük az önmagunkról való teljes megfeledkezés szindrómájának. Kicsit olyan ez, mint amikor látjuk az autó kijelzőjén, hogy folyamatosan csökken az üzemanyag, és ugyan ismételten el-elhaladunk egy benzinkút mellett, valamiért mégsem hajtunk le a pályáról tankolni. Aztán hirtelen elfogy az üzemanyag, és az autó leáll.

A kiégés az az állapot, amikor a saját igényeinket és szükségleteinket oly mértékben szorítjuk háttérbe, hogy fizikai, mentális és érzelmi szinten működésképtelenné válunk, kiürülünk. Bár a kiégés szindrómát a szakirodalom elsősorban a rosszul kezelt munkahelyi stresszel hozza összefüggésbe, egyre gyakrabban jelenik meg kismamáknál (nem összekeverendő a szülés utáni depresszióval) és gyerekeknél is. A koronavírus okozta járványhelyzet miatt, az otthoni munkavégzés, az összezártság, a fizikai terek és tevékenységek összemosódása következtében az utóbbi időben egyre gyakoribbak a kiégés szindróma tünetei.  

A kiégés szindróma kialakulása folyamatos és öt különböző szakaszra osztható. Az első az idealizáció, amikor teljes erőbedobással és túlzott lelkesedéssel vetjük bele magunkat a munkába, szakmai céljaink elérése és önmegvalósításunk érdekében. A realizmus, amikor tisztában vagyunk a képességeinkkel, lehetőségeinkkel és korlátainkkal, és azoknak megfelelően igyekszünk helyt állni; a stagnálás, kiábrándulás, amikor előrejutási lehetőségek és elismerés hiányában szembesülünk a munkával kapcsolatos örömtelenség érzésével, fokozatosan csökken a lelkesedésünk, megjelenik a kiábrándultság és a rutinszerű munkavégzés; a frusztráció, amikor egyre csökken a motiváció és a stressztűrés, nő bennünk a feszültség és elégedetlenség; fásultság, amikor teljesen örömtelenné válunk, a munkavégzés terhe egyre elviselhetetlenebb, és a megbillent érzelmi állapotunk magánéletünkre is komoly kihatással van.

Fotó: Pexels | energepic.com

A kiégés szindrómának a legnagyobb veszélye az, hogy többnyire az utóbbi két fázisában kezdünk felfigyelni a megjelenésére és ébredünk rá, hogy valami sántít. Bár a testi tünetek megjelenése gyakran megelőzi a mentális problémákat – a testünk az egyik legjobb barométere a bennük zajló kognitív és érzelmi folyamatoknak, konfliktusoknak – ritkán tulajdonítunk kellő figyelmet, például, az ismétlődő fejfájásnak vagy emésztési zavaroknak. Az ehhez hasonló szimptómákat szeretjük elintézni egy-egy tablettával, pedig sok esetben jeleznek rosszul kezelt stresszes állapotot, amely folyamatos feszültségben tartja a szervezetünket.

A kiégés-szindróma tünetei

Krónikus fáradtságérzés, fizikai, mentális és érzelmi kimerülés, szorongás, kedvtelenség, lelkesedés és motiváció hiánya,  örömtelenség érzése, szerepkudarc érzése, inkompetencia, krónikus fejfájás, gyomor- és emésztési panaszok, alvászavarok (rémálmok, többszöri ébredés az éjszaka folyamán, túlzott aluszékonyság ), növekvő intolerancia, empátiás készség visszafejlődése, deperszonalizáció (az egyénre addig nem jellemző viselkedésegyüttes, dühkitörés, ironikus, szarkasztikus beszédstílus), eltávolodás a környezettől, szakmai és személyes kapcsolatok megromlása.  

Bár a kiégés-szindróma bárkinél megjelenhet, veszélyeztetettebbek azok, akik már küzdöttek szorongásos zavarral és/vagy depresszióval, alacsony az önértékelésük, szükségük van külső megerősítésre, illetve perfekcionizmusra hajlamosak.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

A jó hír az, hogy a kiégés szindrómából (is) van visszaút és kiút, bár legtöbbször szakember segítségére van szükség, aki az egyén mentális, fizikai és érzelmi szükségleteinek megfogalmazásában, elfogadásában és ellátásában, a számára fontos értékek megfogalmazásában, új célok felderítésében vagy a régiek újraprioritizálásában, az önértékelés megerősítésében, relaxációs technikák elsajátításában, életmódváltásban nyújthat támogatást.

Kapcsolódók

Kimaradt?