Tudományos kutatások szerint a felnőttek fele tesz újévi fogadalmakat, viszont alig tíz százalékuk képes azokat legalább néhány hónapon át megtartani. Az új elhatározások, általában begyökerezett, rutinná vált életmód- és viselkedésbeli szokások megváltoztatására vonatkoznak, leginkább valamely káros szenvedélytől, fölösleges kilótól vagy hátráltató szokástól szeretnénk megszabadulni. Ezek módosításához azonban hosszabb időre és következetességre van szükség. A leggyakoribb oka annak, hogy nem tudjuk betartani újévi elhatározásainkat az, hogy legtöbbször túl sok és gyakorta irreális célokat tűzünk ki magunk elé.

Gujdár Gabriella klinikai pszichológus Hétköznapi pszichológiánk című sorozatunkban olyan témákat tár fel, amelyek a legtöbb korosztályt foglalkoztatják: gyereknevelés, házasság, pár- és emberi kapcsolatok és aktuális jelenségek is terítékre kerülnek a kéthetente megjelenő cikkekben. Ha ön is keresi a választ bizonyos élethelyzetekre, küldje el kérdését a bereczki.szilvia@maszol.ro e-mailcímre, és a szakember válaszol. 

Sokszor eshetünk a „hamis remény szindrómába”, amely a kudarc, illetve az újbóli próbálkozások sorozatos ismétlődése: ez a ciklus azért alakul ki, mert a kitűzött változtatások számával, valószínű megvalósítási sebességével, a gyakorlatba ültetésük könnyedségével kapcsolatban irreális elvárásokat táplálunk. A kudarcélmények feldolgozása egyénfüggő, de a sorozatos kudarcélményre az emberek nagytöbbsége egyformán reagál, felhagy a kitűzött cél elérésével.

Ahhoz, hogy a napi jól berögzült szokásokon változtatni tudjunk, elsősorban a gondolkodásunk megváltoztatására van szükség, illetve érdemes figyelembe venni néhány konkrét és praktikus lépést, amely közelebb vihet a céljainkhoz. Az első és talán legfontosabb az, hogy maradjunk a realitás talaján az elhatározások számát tekintve. Egy-két életmód- vagy viselkedésbeli szokás megváltoztatásához is komoly energiabevitelre és önmagunkkal való kemény munkára van szükség; ha ennél több célt tűzünk ki, általában ide-oda ugrálunk majd a listánkban és hol erre, hol arra összpontosítunk, viszont egyikre sem tudunk száz százalékban koncentrálni. Tartsuk be a fokozatosság elvét és fogadjuk el, hogy az évek, akár évtizedek során kialakult szokásainkat nem tudjuk röpke hetek alatt megváltoztatni.

A tartós változásokhoz, a régi szokások levetkőzéséhez, az új szokások kialakításához és beépítéséhez a napirendünkbe időre van szükségünk. Ennek érdekében, ha mondjuk valaki a fölösleges kilóitól szeretne megszabadulni, nem kell azonnal kizárnia az életéből minden élvezeti cikket és egyik-napról a másikra kizárólagos salátafogyasztóvá válnia. Az elején elég, ha mondjuk hetente háromszor-négyszer egy testesebb vacsorát lecserél egy ízletesen elkészített salátára, és az eddigi napi két szelet csokirúd helyett egyet fogyaszt el.

Az általános megfogalmazásból lépjünk át a konkrét megfogalmazások terepére. Ahelyett, hogy azt mondanánk, az új évben egyészségesebben szeretnék élni, vizsgáljuk meg, milyen konkrét tevékenységeken keresztül tudjuk ezt elérni, illetve ezek közül melyek tűnnek a legvonzóbbnak számunkra, és a legegyszerűbben kivitelezhetőnek.

Fogalmazzunk meg okos célokat, amelyeknek jellemzői a következők: legyenek pontosan meghatározottak, mérhetőek, elérhetőek és időhöz kötöttek. A „soha többé nem iszom alkoholt” helyett, könnyebb betartani azt, hogy mondjuk egy hónapon keresztül csak hétvégén iszom meg egy pohár bort. Ha ezt sikerült betartanom, a fentiek szerint újra megfogalmazom a célomat, és megyek tovább az utamon a következő állomásig.

Beszéljünk az elhatározásainkról: mondjuk el egy vagy akár több hozzánk közelálló személynek, családtagnak, barátnak azt, hogy milyen újévi fogadalmat tűztünk ki magunknak. Azoktól az emberektől, akik számára valóban értékesek vagyunk, megértésre és bátorításra számíthatunk és akár társat is találhatunk egy azonos elhatározás megvalósításához. Mivel az akaraterő véges erőforrás, kerüljük azok társaságát, akik nem bíznak bennünk, és támogatói magatartás helyett olyan megjegyzésekkel vagy viselkedéssel nehezítik dolgunkat, amelyekkel újra kísértésbe hozhatnak. Ha például, valaki szeretné csökkenteni a napi szintű alkoholfogyasztást, elvárhatja családjától és barátaitól azt, hogy ne kínálják szeszesitallal, illetve megjegyzések nélkül fogadják el, amikor elutasítja a pohár pálinkát.

Fedezzük fel belső motivációs hajtóerőnket, amely mindenkinél más és más. Ahhoz, hogy az életünk bármely területén hatékony változást érhessünk el, leginkább belső motivációnkat szükséges aktiválnunk. Ha mondjuk, le szeretnék szokni a cigarettáról, nem elég azt tudnom, hogy a dohányzás árt az egészségnek, mert amíg annak káros hatásait nem érzem konkrétan és húsbavágóan saját magamon, addig általában találok egy olyan magyarázatot, amellyel sikerül kibújnom a leszokási szándékom alól, és újra rágyújtok. Az egészség megőrzésével kapcsolatos fogadalmak, változtatások elérésében nagyon erős belső motivációt adhatnak a gyerekek, hiszen szülőként nyilván szeretnénk felnevelni őket, illetve minél több időt eltölteni velük.

Bár azok közül, akik életmódbeli változásokra készülnek, az újévi fogadalmat tevők tízszer nagyobb eséllyel érik el céljaikat, talán nem feltétlenül érdemes ezt ennyire kizárólagosan kezelni, és foggal-körömmel ragaszkodni hozzá. A változtatásokat bármikor el lehet kezdeni, hiszen az év bármelyik napja ugyanolyan alkalmas lehet erre, amennyiben a fejünkben megszületett a vágy és az elhatározás.