banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg
Hétköznapi pszichológiánk

Ötször többet kell adni a jóból ahhoz, hogy működjön a házasság

Meddig tartanak a romantikus ifjúkori álmok, és hol kezdődik a párkapcsolati valóság? Szükséges-e szerelem a jól működő házassághoz, vagy elég a mély, kölcsönös tiszteleten alapuló barátság? Miért válik a szemünkben az évek során szörnyeteggé az egykor fehér lovon érkezett herceg, és miért gondolunk tüzet okádó házisárkányként arra a nőre, akinek a mosolyát valamikor a legcsodálatosabbnak tartottuk? Miért működnek mintaszerűen bizonyos házasságok, és miért végződik válóperrel a házasságok mintegy fele? Sokakban felmerülnek ezek a kérdések, amelyek a házasság hetén aktuálisabbak, mint valaha. Mindennapi Pszichológiánk sorozatunk elkövetkező írásaiban ezekkel foglalkozunk.

Ahhoz, hogy valaki megházasodjon, férjhez menjen, a házasságnak olyan értéket kell képviselnie az ő felfogásában és élettervében, amely elképzelhetővé teszi számára azt, hogy hosszú távon, gondolatban akár élete végéig elköteleződjön egy másik ember mellett. A lányregények és hollywoodi romantikus filmek évizedeken át azt a hitet sulykolták belénk – elsősorban az érzelmesebb fiatal lányokba – hogy a tökéletes partner egyszer csak valamilyen csoda folytán megjelenik az életükben: rohanás közben összeütköznek vele az utcán, rájuk mosolyog a metrón, ismerősnek jelöli őket a Facebookon, majd a tiszteletköröket követően jöhet a holtomiglan-holtodiglan.

Gujdár Gabriella klinikai pszichológus Hétköznapi pszichológiánk című sorozatunkban olyan témákat tár fel, amelyek a legtöbb korosztályt foglalkoztatják: gyereknevelés, házasság, pár- és emberi kapcsolatok és aktuális jelenségek is terítékre kerülnek a kéthetente megjelenő cikkekben. Ha ön is keresi a választ bizonyos élethelyzetekre, küldje el kérdését a bereczki.szilvia@maszol.ro e-mailcímre, és a szakember válaszol.

De milyen is a tökéletes férj- és feleségjelölt? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie? Hogyan ismerjük föl? A házasságkötést megelőzően kevesen vannak igazán tisztában azzal, hogyan is néz ki számukra az ideális partnerjelölt. Szerencsés esetben az emberben megfogalmazódnak az ideális jelölt képzeletbeli külső és belső tulajdonságai, esetleg azt is tudja, ezek közül melyek elengedhetetlenek egy kapcsolathoz. Ahhoz viszont, hogy megtaláljuk azt, akire vágyunk, meg kell rajzolnunk magunkban a robotképét, tudnunk kell, kit keresünk, tudatosan kell keresnünk és nem utolsó sorban rendelkeznünk kell egy elég nagy adag önismerettel.

Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag racionálisan keresünk és választunk. Ellenkezőleg: tudatosan tesszük mindezt, mert tisztában vagyunk a saját szükségleteinkkel, vágyainkkal és elvárásainkkal, illetve azzal, hogy mi mit tudok nyújtani a másiknak. Amennyiben ismételten olyan emberekbe szeretünk bele, akikkel a kapcsolat nem működik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy pontosan azt az anyai vagy apai mintát keressük, amely, bár kínzó és fájdalmas, egyben otthonos számunkra, és azt tekintjük magunkban szeretetnek. Jó ha tudjuk tehát, kit és miért keresünk, illetve milyen jellegű kapcsolatot szeretnénk.

Fotó: Pexels

A híres amerikai házasságkutató és párterapeuta, John Gottman szerint a stabil házasságok egyik kulcsa a párkapcsolat elején zajló alkufolyamat, amely ugyan nem feltétlenül az asztal két oldalán ülve történik a partnerek között, felszínre hozza mindazokat a fontos kérdéseket, amelyekkel a pár értelemszerűen szembesülni fog a kapcsolat folyamán: kinek mit jelent a hűség és mi számít a határok átlépésének, szeretnének-e elköteleződni egymással a jövőben, szeretnének-e idővel gyermeket és hogyan látják a gyereknevelést, hogyan kezelik az anyagiakat, hogyan osztják meg a házimunkát és a mindennapi élethez kapcsolódó feladtokat, hogyan szeretnék eltölteni a saját és közös szabadidejüket?

Gottman ugyanilyen fontosnak tartja még a házassági stílusok – lobbanékony, elfogadó, elkerülő – felismerését és összecsiszolását, amelynek elsősorban az érzelmek szabályozásában, a konfliktuskezelésben az egyensúly megteremtésében van szerepük. Bármilyen stílusú is azonban az ember házassága, a stabil kapcsolat fenntartásához legalább ötször annyi pozitív interakcióra van szükség, mint negatívra.

Ha tehát például valamivel megbántottuk a társunkat, minimum öt olyan dolgot kell tennünk, amellyel megbékítjük, a kedvében járunk, azt közvetítjük számára, hogy figyelünk rá és fontos nekünk. „A stabil kapcsolatokat úgy is el lehet képzelni, mint egy sztereó hangrendszert, amelyben ötször olyan hangosan szól a pozitív hangszóró, mint a negatív. Bármilyen hangos is a pár, a pozitív és negatív hangszorójuk közötti arány nagyjából egyforma marad” – mondja Gottman. 

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

A tudományos kutatások egyébként azt mutatják, hogy a hosszú távú együttélés, amelyet a kapcsolat első két-három évében nem követett házasságkötés, rontja a házasságkötés esélyeit, illetve amennyiben ez mégis megtörténik, a válás nagyobb eséllyel következik be a házasságkötés utáni néhány évben. Ennek a magyarázata az, hogy a partnerek olyan mértékben kiismerik egymást, főként egymás negatív oldalát, hogy egyszerűen nem merik vagy nem akarják felvállalni a hosszú távú, hivatalos elköteteleződést.

Kapcsolódók

Kimaradt?