Péntek este óta újabb Pro Urbe-díjas polgára van Kézdivásárhelynek Borcsa János irodalomkritikus, közíró és könyvkiadó személyében. Bár egyaránt tartja magát kézdiszentlélekinek és kézdivásárhelyinek, mégis úgy ítéli a díjazott: megtiszteltetés, hogy a céhes város lakójaként érte ez az elismerés, amit Bokor Tibor polgármester nyújtott át neki.

Kézdivásárhelyen korábban három személyt is kitüntettek a második legrangosabb elismerésnek számító Pro Urbe-díjjal – az első a díszpolgároknak jár – viszont a tanács úgy döntött, hogy minden egyes évben egy, a hetvenedik életévét betöltött személyt tisztelnek meg ezzel. Idén több személy javasolta dr. Borcsa János irodalomkritikust, így rá esett a választás, az elismerést egy gáladélután keretében nyújtották át.

Nyitányként a városi színház művésze, Kiss László adott elő alkalomhoz illő szavalatot, majd Dimény Kata és Gáspár Álmos zenés produkciója következett. A kitüntetettet Szőllősi Tamás méltatta. „Megsüvegelendő egy közösség azon szándéka, hogy megbecsüli és díjazza a maradandó értékeket alkotó, teljes életművet létrehozó tagjait. Dr. Borcsa János személyében Kézdivásárhely egy olyan kiváló embert tüntet ki Pro Urbe-díjjal, aki sohasem puszta munkahelyi kötelezettségnek tekintette munkáját, hanem szakmai tudását felelősséggel adta át és alkalmazta bárhol is élt, dolgozott, aktívan hozzájárulva a közösség szellemi táplálásához. 1953. július 29-én született Kézdivásárhelyen, bár szülőfalujának Kézdiszentléleket tartja, ahol 1989-ig lakott. Az általános iskolát Kézdiszentléleken, középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen, az elméleti líceumban végezte. Csendes, szerény, de ambíciókkal, alkotói vággyal megáldott, kitartó, igényes embernek ismerjük. Jelenleg nyugdíjas, feleségével Kézdivásárhelyen él, Imola lányuk a szülök hivatását viszi tovább, egyszemélyben gyógyszerész és író” – mondta felvezetőként a méltató, hozzátéve, hogy Borcsa János az irodalmat választotta hivatásául. „Hitvallása szerint naponta kell tenni azért, hogy célba érjen az ember. Márai Sándor szavait parafrazálva, számára nem a cél útjának értelme, hanem maga az utazás, a vándorlás” – mondotta Szőllősi Tamás.

Bokor Tibor polgármester úgy ítélte: egy város rangját, nívóját a vele hasonló méretű települések körében az is jelzi, hogy miként viszonyul a kultúrához, a művészetekhez, milyen mértékben és módon méltányolja azok művelőit. „Borcsa János íróként, közíróként nemcsak városunk, hanem az országhatárokon átívelő magyar irodalmi életet jeles szereplője. Nagyon korán magáévá tette a petőfisándori parancsolatot, miszerint fogj tollat és írj, hogyha van erőd haladni, merre más még nem haladt. Lenyűgöző tájékozottságról árulkodó művei kevésbé szokványos gondolatokat ébresztenek, izgalmas történeteket elevenítenek fel, kivételes nyelvi érzékenységet tükröznek. Írásaival olyan világot tár fel előttünk, amely egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat, miközben igazságok és érzelmek között lavíroz.

Példaértékű az a hozzáállás, amivel például Boér Géza irodalmi hagyatékát gondozza, amiként a kortárs klasszikusokhoz viszonyul, vagy éppen a fiatal tehetségeket istápolja, segítve kibontakozásukat. Kritikái szakmai alaposságukról, objektivitásukról és a művészi értékek iránti elkötelezettségükről ismertek. Az a fajta felelősségtudatos elemző, akinek ha mondanivalója van valamiről, akkor azt le is írja, óvatosan ötvözve a bírálatot a bátorítással. Az a fajta író, aki tudja, hogy a mondatnak az tesz jót, ha dolgoznak rajta” – mondotta a céhes város elöljárója, majd átadta a kitüntetést.

Borcsa János hosszasan ecsetelte azt, hogy mi vezényelte életpályáján. „Belső hangokra hallgatva dolgoztam, mint az írásnak elkötelezett ember, de egy adott helyzetben azt is felismertem, hogy ezt a térséget könyvkiadóként is be tudnám kapcsolni egy tágasabb kulturális térbe, meggyőződéssel vallottam addig is, hogy irodalmunk jó művei erősebbé teszik az embert műveltségben és magyarságban” – fogalmazott.