Baka Mátyás nyugalmazott pedagógus vehette át idén a Pro Urbe-díjat Kézdivásárhelyen. Az ünnepséget a Vigadó Művelődési Házban, a kézdivásárhelyi városnapok, a Sokadalomnak nevezett rendezvény hivatalos megnyitója alkalmával szervezték.

Az eseményt az energikus temperamentumról ismert, számos országos és nemzetközi versenyen győztes Szőcs Botond zongorajátéka nyitotta meg. Ezt követően Fábián Helén, az ünnepség moderátorától elhangzott: a Pro Urbe-díj a második legfontosabb kitüntetés, amelyet a Városi Tanács odaítélhet egy arra érdemes személynek. Pro Urbe-díjat kaphat bármely kézdivásárhelyi vagy Kézdivásárhelyen élő személy, aki tevékenységével hozzájárult a város hírnevének öregbítéséhez, tettei kimagaslóak, és betöltötte 70. életévét. „2023-ban különleges évek írunk, idén először valóban a város napján adjuk át a kitüntetést. Kézdivásárhely tavaly jelölte meg június 28-át, mint a város napját, annak apropóján, hogy 460 éve volt annak, hogy Kézdivásárhely elnyerte ma is használatos megnevezését” – mondotta a felkonferáló.

A laudációt Farkas Ferenc történelemtanár, Baka Mátyás volt kollégája, a dr. Csiha Kálmán Református Kollégium igazgatója tartotta. Beszédét a Példabeszédekből vett idézettel, „ahogyan gondolkodik az ember az ő szívében, olyan ő” indította, mert szerinte ez meghatározza a díjazott személyiségét. „Ami az ő szívében volt, az a tetteit is jellemezte” – mondotta felvezetőként, majd a díjazott életútját és munkásságát ismertette, esetenként személyes hangvételbe átmenve. A rendszerváltást követő időszakkal kapcsolatosan elhangzott: „1990 őszétől, felismerve a környék és a megye gondjait, a tanítóhiányt, szorgalmazta a tanítóképző osztályok beindítását, mint hiánypótló szakot, a faipari líceum keretén belül. Ezen próbálkozása sikeres volt, hisz 1990 szeptemberétől beiskolázták az első tanító- és óvónőképző osztályokat, elindult a felső-háromszéki tanítóképzés története, az első végzősök 1995-ben lettek kicsengetve. Mindent megtett annak érdekében, hogy az újonnan indult osztályok jól felkészült, szakmailag erős és a magyarság értékeit továbbadó tanítókat és óvónőket adjanak a megye és a szomszédos megyék magyar településeinek. Mint matematika szakos tanár, irodalmi estéket szervezett, népdalok tanulására buzdította tanítványait, előadóestéket szervezett, érdekes előadásokat tartott a magyar kultúra és civilizáció témaköreiben. Sokat tett azért, hogy ne a periféria-érzés erősödjön fel azokban, akik nagyobb városokból jöttek a képzőbe tanulni. Sok újszerű, friss ötlet kezdeményezője volt, mint például a tábortűz melletti népdaléneklés, vagy az udvar cementjére ugróiskola festés. A matematika „13-as terem” nevet viselő szentélyben gyakori és szívesen látott vendég volt a „Tavaszi szél vizet áraszt” című népdal, amely felvidította, könnyebbé tette a diákok számonkérését.

Baka Mátyás volt az, aki kezdeményezte az újonnan indult tanítóképző névadását is. Választása Bod Péterre esett, aki sokat tett a magyarság nevelése, oktatása terén, úgy is, mint református lelkész, és úgy is, mint néptanító. Támogatásával a volt faipari líceum 1991-ben felvette a Bod Péter Tanítóképző nevet, majd kezdeményezésének és kitartásának köszönhetően, a tanítványok és támogatók által összegyűjtött rézből elkészült a tanítóképző udvarát ma is díszítő, az iskola névadójának szobra, amit 1996-ban avattak fel. A névadó tiszteletére szervezett Bod Péter Napoknak is ő volt a kezdeményezője, támogatója. „Orbán Balázs Erdély nagyérdemű Kazinczyjának nevezte Bod Pétert, és mi pedig Felső-Háromszék nagyérdemű Bod Péterének is nevezhetjük Baka Mátyást, hisz akárcsak Bod Péter, korának és közösségének nagyérdemű, sokoldalú tudományos, nevelő, közösségformáló és alkotómunkát végző személyisége volt” – mondotta a méltató.

Bokor Tibor polgármester kiemelte: a társadalomban mindig is fontos szerepet töltöttek be a tanítók. „Faluhelyen azt mondták egykoron, hogy a közösséget egy jó pap és a művelt tanító viszi a hátán. Mondták ezt úgy, hogy akkoriban kevesebb volt a tanult ember. Ez szerencsére mára változott, de most is meghatározóak az olyan pedagógusok, mint Baka Mátyás, akinek keze közül generációk kerültek ki, mi több, tanítógenerációk. De Baka Mátyás nem csak a diákokért dolgozott, harcolt az iskoláért, azért a magyar tannyelvű tanítónevelő intézményért, amelynek sok volt a láthatatlan és látható rosszakarója is” – fogalmazott az elöljáró, aki ezt követően átadta az oklevelet és a Pro Urbe-érmét.

A kitüntetett köszönőbeszédében kifejtette: ő csak átveszi a díjat, de az nem őt illeti. „Minden egyes segítőtársamat megilleti” – jelentette ki, köszönetet mondva egyúttal a családjának is, hogy mindvégig mellette álltak.

Az eseményt Szőcs Botond zongoraművész játéka és állófogadás zárta.

Baka Mátyás Kurtapatakon született, az elemi osztályokat a felsőháromszéki kis faluban járta ki, majd Esztelneken. A továbbtanulás színhelye a kézdivásárhelyi Elméleti Líceum, utána pedig a jászvásári (Iaşi-i) Al. Ioan Cuza Egyetem matematika kara. Az intézmény hallgatója 1968-ig. Egyetemi tanulmányai végeztével Székelykeresztúrt választotta. Ott volt matematika tanár 1974-ig. Ezt követően jött Kézdivásárhelyre, az akkori Faipari Líceumba, amelynek igazgatója 1980-tól 1987-ig, majd 1993 és 1996 között. A kézdivásárhelyi tanács tagja 1990-től, 1992-től megyei tanácstag, 2000-től 2008-ig a Kovászna megyei tanács egyik alelnöke volt.