Kézdivásárhely egyik jótevője volt a néhai Molnár Józsiás, aki számos téren segítette a várost. Emlékére az idei Sokadalmon szobrot avatnak.

A szoboravatás ötlete 2018-ra nyúlik vissza, mikor a Vigadó Művelődési Házban megszervezett Civil Liciten a CsomóPont Egyesület erre a célra gyűjtött felajánlásokat. A liciten 8170 lej gyűlt össze, ebből a CsomóPont 817 lejt (az összeg tíz százalékát) felajánlotta a Rák Ellen a Jövőért Egyesületnek, majd a szoborállításhoz szükséges összeg többi részét felajánlásokból gyűjtötték össze. A szobor gipszmását Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész készítette el, viszont számos buktató következett: egyrészt „beköszöntött” a koronavírus-járvány, másrészt kiderült: telekkönyvezési problémák merültek fel a szobor majdani helyét illetően, amiket csak nagy nehézségek árán sikerült tisztázni.

Mostanra minden akadály elhárult, így a Molnár Józsiás-park Bujdosó Vendéglő felőli bejáratánál, a zöldövezet főbejáratánál lévő nagy székely kaputól pár méterre az önkormányzat meg is kezdte egy kisebb tér kialakítását a mellszobor majdani helyének létrehozását. A szobrot július elsején, délelőtt avatják fel a városnapok során. A büszt bronzba öntését a székelyudvarhelyi Lázár Imre öntőmester vitelezte ki.

Molnár Józsiás (1841–1903) országgyűlési képviselő volt, nevéhez számos jótékonykodás fűződik. Ő adományozta azt a területet is, amelyen a város legrégebbi és egyben az adományozó nevét viselő park található. A székely Széchenyiként is ismert Molnár Józsiás élete során sok fontos tisztséget betöltött, amelyek révén mindig a közért munkálkodott: tagja volt a városi képviselő-testületnek, majd a megyei törvényhatósági bizottságnak, a városi református egyház előbb jegyzővé, majd főgondnokává választotta. Emellett bábáskodott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület születésénél, amely városi választmányának elnöki tisztségét is betöltötte.

Magasabb szintű politikai pályafutása 1892. január 30-án kezdődött, Molnár Józsiást, a Függetlenségi és 48-as párt jelöltjeként 330 szavazattal Kézdivásárhely országgyűlési képviselőjévé választották. Vele kapcsolatosan érdekesség, hogy 1894 tavaszán Olaszországban, Torinóban felkereste az emigrációban élő Kossuth Lajost, és Kézdivásárhely nevében átadta neki a díszpolgári oklevelet. Úgy tudni, hogy a tíztagú céhes városbeli küldöttség volt az utolsó, amely találkozhatott a kormányzóval, aki 1894. március 20-án elhunyt.