Nagy adósságát rótta le Háromszék népe csütörtök este a Maksa községhez tartozó Eresztevényben: több mint száz évvel az avatását követően a kőből készült emlékmű tetejére felkerült egy ágyú is, amit eredetileg is megálmodott a tervezője. Akárcsak az emlékmű építése, most is politikai és civil összefogás és együttműködés során valósult meg ez, és Gábor Áron híres ígéretét – „Lészen ágyú!” – az utókor is magáévá tette.

Az emlékmű őrzi a kökösi csatában elhunyt, de Eresztevényben eltemetett ágyúöntő őrnagy emlékezetét, állítása 1892-ben valósult meg. A Gyárfás Győző építész által megálmodott emlékmű több mint száz évig „csonka” volt, hiszen az eredeti elképzelés szerint „az oszlop tetejére későbben jelvényszerű díszítés fog alkalmaztatni, teljesen kiképzett, kerekes ágyút”. Ez azonban anyagiak hiányában 2024. július 4-éig nem valósulhatott meg, de csütörtökön a Hármas Alapítványnak, Kovászna Megye Tanácsának, Maksa önkormányzatának, a kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi Rotary Kluboknak, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központnak köszönhetően az utókor törlesztette a szabadságharc hősei felé az adósságot: leleplezték az emlékmű tetejére igazított, Bartha Levente magyarvistai műhelyében kőből készített ágyút.

Az ünnepséget a rétyi Kovács András fúvószenekar nyitotta meg és Nagy Zoltán történész, az esemény moderátora köszöntötte a jelenlévőket, majd elsőként Deszke János, az RMDSZ maksai szervezetének elnöke osztotta meg a gondolatait. Elmondta, Gábor Áron tűzérőrnagy, az önálló székely tüzérség megteremtője és főparancsnoka a magyar szabadságharc erdélyi küzdelmeiben saját vagyonát áldozta fel, hogy támogassa a szabadságharcot és ágyúkat öntessen a honvédsereg számára. Hazáját védve esett el a csatamezőn, az eresztevényi temetőben nyugszik, amely mára a magyarság emlékhelyévé vált. 1892-ben állították fel azt az emlékművet, amelyet a megemlékezés és kegyelet jelképeként a „kopjafarengeteg” védelmez. „Eredeti terv szerint az emlékmű tetejére egy teljesen kiképzett kerekes ágyút ábrázoló öntvény került volna, sajnos az ágyú kivitelezése adomány hiányában akkor meghiúsult. És íme, ma, 2024. július 4-én, Gábor Áron halálának 175. évfordulóján a Hármas Alapítvány révén az emlékműre felkerült az ágyú. Köszönet és hála érte” – mondotta, egyúttal köszönetét tolmácsolva Balázs Antal fafaragónak, aki Váry Ó. Péter újságíróval közösen munkálkodott azért, hogy a kopjafák erdőként oltalmazzák az őrnagy emlékművét.

Az esemény díszvendége Vargha Tamás, Magyarország honvédelmi minisztériumának miniszterhelyettese, székesfehérvári képviselő volt, aki beszédében a múltunk, a történelmünk ápolásának fontosságát hangsúlyozta. „A múlt tiszteletének a hiánya az egyénre, de a nemzet egészére nézve is egy veszélyes dolog, hiszen ha nincs mire visszatekinteni, ha nem tudunk miből erőt meríteni, akkor az egyén is és egész nemzetünk elveszti a fennmaradásához szükséges legfontosabb tájékozódási pontot. Ezért múltunkra és hőseinkre emlékeznünk kell, mindig, minden korban és időben, és az irányukba meglévő adósságunkat emlékük ébren tartásával és a tisztelet lerovásával törleszthetjük. De nem csak azért emlékezünk a hősökre, mert ez erkölcsi kötelességünk, hanem azért is, mert emlékeztetnek minket arra, hogy van mit veszítenünk és ezért van mit megvédenünk. Ma, amikor háborúk dúlnak a világban, ezerszeresen is emlékeztetnünk kell magunkat arra az igazságra: azért lehetünk itt, mert voltak hőseink. A békét és a szabadságunkat is nekik köszönhetjük, és ezért mindkettő megőrzése kötelességünk” – hangsúlyozta.

Úgy fogalmazott: ma tisztelgünk a 176 éves magyar honvédség hős katonái előtt, hiszen bár voltak hőseink 1848 előtt is, a mai magyar honvédség gyökerei az 1848–49-es szabadságharcig nyúlnak vissza. „Ma azok előtt is tisztelgünk, akik Gábor Áron halálának helyszínén emelték ezt az emlékművet. A forradalom és szabadságharc kitörését követő 176 év után ezeknek a hősöknek az élete példamutató és identitásformáló erővel bír, nemcsak itt, hanem az egész Kárpát-medencében és a világ minden táján. Ma közösen, tisztelettel emlékezünk a bátor tettekre, amelyek nélkül ma nem állhatnánk itt. Gábor Áron híres fogadalma – „Lészen ágyú!” – ma újra valóra válik, hiszen ágyú lesz az emlékművön is – mondotta az anyaországi politikus.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kifejtette: a ma emberei tiszteletünk jeléül befejezték a 19. század második felében megálmodott és 1892-ben felállított emlékművet. Váry O. Péter közíró kezdeményezésére, valamint a háromszéki Rotary Klubok összefogásának és anyagi hozzájárulásának köszönhetően sikerült leleplezni az emlékmű utolsó elkészült részét: egy kőből faragott, teljes kiképezésű kerekes ágyút – mondta az elnök. „Emlékezzünk azokra a székelyekre, akik állva maradtak a vas előtt, küzdöttek utolsó percükig. Azokra is, akik ott haltak meg a csatamezőn. Ígérjük, nem feledjük őket! Ők ébresztették fel a székely nemzet lelkiismeretét. Így, ma az egész magyar nemzet tudja, hogy a 175 évvel ezelőtti szabadságharcunkkal átírtuk a történelmet.

Gábor Áronék nem elmélkedtek azon, hogy időszerű-e, hogy lehetséges lesz-e? Vajon mit szólnak a szomszédos nemzetek? Nem méregették az erejüket, hogy lesz-e elég belőle. Nem filozofáltak, nem fontolgattak semmit, hanem nekivágtak. Nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit se tartogat, és hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a székely nemzet méltóságát. És lett ágyú, puskapor, golyó. De legfőképp bátorság és elszántság. Lett csapat. Lett ellenállás. Lett egy igazi szabadságharc. 175 év telt el Gábor Áron halála óta, és mi még mindig abból élünk, hogy minden évben a magyarok Istenére esküszünk, hogy kitartunk a szabadság mellett” – mondta Tamás Sándor, hozzátéve: ha csak feleannyi hitünk lesz, mint amennyi a szabadságharcosoknak volt, „hegyeket tudunk megmozgatni”. „Azt hiszem, és mondom a Gábor Áron emlékére összesereglett ünneplőknek: olyan lesz a jövőnk, amennyire hiszünk benne” – jelentette ki Tamás Sándor.

Az emlékmű leleplezését követően Gábor Áron szülőfalujának római katolikus plébánosa, Csomós László és Eresztevény református lelkipásztora, Dénes Szabó Levente mondott áldást, majd legvégül Balázs Antal fafaragó szólt a jelenlévőkhöz. Az idős mester, a maksai kopjafaerdő egyik megálmodója nem kisebb ígéretet fogalmazott meg, mint hogy jövő év márciusáig kerek százra szaporítja a kopjafák számát. A koszorúzások és a himnuszaink eléneklését követően a jelenlévők a Benke kúria udvarára vonultak, ahol az emlékezés koszorúit helyezték el a Vetró András szobrászművész által készített Gábor Áron-szobor talapzatánál, majd a kúria rendezvénytermében Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet vezetője és Váry Ó. Péter tartottak a szabadságharccal és az emlékművel kapcsolatos kiselőadást. Az újságírónak erre az alkalomra jelent meg A befejezett síremlék. Gábor Áron végső nyughelyének históriája című könyve.