Több hónapnyi munka után szombaton avatták fel a Szatmár megyei Kőszegremetén a felújított, immár 161 éve a legnagyobb magyar emlékét őrző Széchenyi-emlékoszlopot, melynél minden évben megemlékezést tart a környék maroknyi magyarsága.

A legnagyobb magyar soha nem járt az Avasban (Szatmár megyében is csak párszor, a Károlyi grófok nagykárolyi kastélyában), de olyannyira elevenen élt a kőszegremeteiek lelkében, hogy alig egy évvel halálát követően, 1861-ben egy maréknyi hazafi, környékbeli birtokos Henter Ferenc kurátor vezetésével eldöntötte: Széchenyi-emlékoszlopot emelnek. S pár hónap múlva már állt is a falu fölötti Domokos-dombon a hat méter magas obeliszk, a „nagyok közt is a legnagyobbnak, dicső emléket” állítva. Felavatása az egész Avas ünnepe volt, a szomszédos román falvak lakossága is kalapból itta a bőkezű szinérváraljai adakozó, Mándy Bertalan földbirtokos borát, a közeli hegytetőről pedig egy teljes héten át világította be a vidéket a Széchenyi tiszteletére rakott máglya.

A kőszegremeteiek akkor még nem tudták, hogy a csodálatos és földrajzi szempontból is szép-szabályos avasi medence fölé emelkedő obeliszk a történelmi Magyarország egyik első Széchenyi-emlékműve, s 2018-ig (a szatmárnémeti Széchenyi-szobor felavatásáig) Erdély egyetlen szabadtéri mementója.

Az emlékmű 160 éves fennállása alatt kétszer volt veszélyben: az 1940-es bécsi döntés előtt, amikor a kivonuló román határőrökle akarták dönteni, ám három pár lóval sem sikerült elhúzatni – a feldühödött határőr kapitány szétverette az oszlop eredeti, 1861-es állítására emlékeztető márványtáblát (ezt egy év múlva helyettesítették); másodszor Ceauşescu akarta lerombolni, ám erre szerencsére már nem került sor. A környék lakói minden trükköt bevetettek a megvédésére, egy ideig kukoricatáblák és bokrok takarták el az illetéktelen szemek és rossz szándék elől. Az obeliszk jelenlegi lánckerítése 1990-ben, Széchenyi gróf halálának 150. évfordulójára készült, az oszlop déli oldalán található dombormű pedig a szatmári származású, nyíregyházi szobrászművész, Zagyva László alkotása és ajándéka.

Az elmúlt időszakban az obeliszknek és környékének az állapota jelentősen romlott, ráadásul a környékén megkezdődött a földterületek felvásárlása, így veszélybe került az emlékmű megközelíthetősége. Az ezt követő eseményekről pedig már az ünnepi, hálaadó istentiszteleten beszélt a helyi lelkipásztor, Sziszik József, aki Gellén Sándor esperes igehirdetését követően szólalt fel.

Tavaly március 15-én Nagy Szabolcs parlamenti képviselő járt Kőszegremetén, akkor merült fel a felújítás ötlete, röviddel később pedig már Magyar Lóránd képviselővel keresték a megoldást az emlékmű megújítására. A segítség Magyarországról érkezett, a szatmári ügyek előre mozdításán sokat dolgozó Kiss András – a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés határ menti együttműködési bizottságának elnöke – pedig a miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáránál, Szalay-Bobrovniczky Vincénél talált segítséget, ő ajánlott pályázati lehetőséget, amely pénzt juttathat a munka elvégzésére. A Szőcs Péter által vezetett Identitás Alapítvány pályázott és nyert támogatást a felújításra, illetve annál többre is. Sikerült ugyanis megvásároni egy földterületet, amelyen keresztül út nyílt a közútról a Széchenyi-obeliszk felé. A földterület árának ötödét a helyi közösség teremtette elő közadakozással. Magát a felújítást pedig Volosin György végezte el az elmúlt hónapokban.

Szombaton pedig az istentiszteletet követően, szikrázó napsütésben vonult a népviseletbe öltözött táncosokkal az élen az ünneplő sereg az emlékoszlop felé. Lekövezett út vezet az obeliszkhez, melynek környékét is lekövezték.

Az emlékműnél elsőként Szalay-Bobrovniczky Vince beszélt, aki elmondta: mindig örömmel jön a környék „legmagyarabb” településére, ahol most másodszor jár. Beszédében bátorította az erdélyi civil szervezeteket, amennyiben van egy cél, egy nagy megvalósítás, amiben segítségre van szükségük, használják ki a magyarországi pályázati lehetőségeket.

Pataki Csaba Szatmár megyei tanácselnök elismerését fejezte ki az erős helyi magyar közösségnek, amely 160 éven keresztül megvédte az emlékművet. Kérte, a következő 1600 évben is védjék a Széchenyi-obeliszket és a magyar nyelvet. „Köszönjük a támogatást és arra kérünk mindenkit, vigyék hírét ennek az emlékműnek, hogy ha magyar ember jár erre, hajoljon meg itt a legnagyobb magyar emléke előtt” – mondta Pataki.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő igazai csapatmunkának nevezte a felújítást, amihez nemcsak erdélyi és magyarországi politikusok, pályázó alapítvány és egyház közös munkájára volt szükség, hanem a kőszegremetei magyarokra is. Mint kifejtette: a 161 éves emlékmű a remény jelképe, hogy még hosszú időn át lesz magyar jövő az Avas kapujában.

A felújítást övező csapatmunkát emelte ki Nagy Szabolcs is, aki szerint az emlékműnek ezentúl arra is kell emlékeztetnie minden magyart, hogy nagy eredményeket csak közös munkával lehet elérni.

Az esemény az emlékoszlop megkoszorúzásával zárult, a kőszegremeteiek számára viszont nem ért véget az ünneplés: a délutáni órákban operettgála, utcabál és tűzijáték is várta a helybélieket a Széchenyi-emléknapon.