Szilágycsehben az önkormányzat, egyházak, szervezetek és egyesületek vezetői és pedagógusok arra törekednek, hogy színvonalas életet biztosítsanak a lakosoknak, a helybéli magyarságnak, megerősítve ezáltal identitásukat a Tövisháton. A fiatalok számára magyar diákszínjátszó csoport, néptáncoktatás működik, évente vers- és mesemondó versenyeket, magyar napokat rendeznek.

Szilágycseh egykoron virágzó polgári város volt, sok kisipari szövetkezettel, műhellyel, a két világháború között a környék lakossága a városban értékesítette portékáit, cserébe hazavitték a helyi iparosok termékeit. A helybéliek ebből tartották el családjukat, megdolgozták a földeket, a szőlőt, állatokat tartottak. Majd megjelentek a gyárak, munkahelyek jöttek létre, a szakközépiskolának könnyűipari és faipari részlege volt, az itt végzett fiataloknak volt, ahol dolgozniuk. Rátonból, a Kraszna vidékéről, sőt Szatmár megye távolabbi településeiről is sokan jöttek a városba tanulni, majd a helyi kötődében és bútorgyárban munkát kaptak, és itt maradtak. A sok munkalehetőség viszont „feloldotta” a magyar közösséget, a városba más nemzetiségűek is költöztek, így a magyarság aránya folyamatosan csökkent.

Kapcsolódó

Megvan az idei költségvetés: még soha nem terveztek ennyi befektetést Szilágycsehben

Megszavazták Szilágycseh idei költségvetését, a város ebben az évben 25,4 millió lejből gazdálkodik, amiből fejlesztésre közel 10,5 millió lejt különítettek el.  

önkormányzat helyi költségvetés Szilágycseh

Szilágyi Zoltán helyi református lelkész elmondta, jó közösség van Szilágycsehben, az emberek nyitottak, kedvesek. A helybéliek gyakran mesélik, szép volt az élet a 70-80-as években, a családok rendszeresen találkoztak, pezsgő közösségi élet volt a kisvárosban. A 2000-es évek elejéig még megvolt a 3000 körüli lélekszám a református közösségben, majd elkezdődött a kivándorlás. A tavaly 19 gyermeket kereszteltek, de sajnos 59 személyt kísértek utolsó földi útjára. Év végén 2316 személy szerepelt a református egyház nyilvántartásában.

„A legnagyobb probléma, hogy az 59 elhunyt – egy kivételével – mind helybéli, de a 19 megkeresztelt gyermek közül nem mind szilágycsehi. Bár nagyobb részük itt lakik, utóbb egyre több olyan gyereket keresztelünk, akiknek a szülei már külföldön élnek, dolgoznak, de még mindig a szilágycsehi református gyülekezethez tartozónak vallják magukat. Sokuknak még megvan a kötődése a városhoz, gyülekezethez, de kicsi annak a valószínűsége, hogy valamikor is hazaköltözzön, ha egzisztenciáját más városban, vidéken vagy éppen országban teremti meg” – mesélte Szilágyi Zoltán lelkész.

Dolgozni kell azon, hogy megmaradjon az itteni magyarság, és az itt maradtak tudatosan vállalják identitásukat – hangoztatja a lelkész. A református gyülekezeti közösség lelki szempontból is próbálja összefogni a gyülekezetet, családos találkozót kezdtek el szervezni s ezt rendszeressé kívánják tenni. Nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekekkel és az ifjakkal való foglalkozásra a gyülekezeten belül, erősítve ezáltal is a magyar református közösséghez való tartozást.

A katolikus közösségnél is hasonló a helyzet. Az év végén 130 személy szerepelt a nyilvántartásukban, hat temetés és egy keresztelés volt az elmúlt évben, házasságkötés pedig egyáltalán nem volt.

„Isten segítségével próbálom összefogni a közösséget. Nagy az elvándorlás. Évről-évre egyre fogyatkozunk, de Isten kezében van a múltunk, jelenünk és a jövőnk is. Megtesszük, ami erőnkből telik a jelenben, és Isten kegyelmébe ajánljuk a jövőnket, mert előtte nincs lehetetlen. Ő mindig megsegít, ebben bízunk” – mondta Szűcs Attila helyi katolikus plébános.

Bálint Ervin polgármester elmondta, jövőbeli célja, hogy Szilágycsehből ugyanolyan virágzó város legyen, mint egykoron. Az önkormányzat arra törekszik, hogy minél több uniós pályázati pénzt hozzon, amit fejlesztésre fordíthatnak, mert, ha kiépítik a megfelelő infrastruktúrát, befektetőket vonzhatnak a térségbe, ami hozzájárul a fiatalság itthon maradásához, a jövő építéséhez. A külföldön élő szilágycsehiek ragaszkodnak az itteni társasághoz, közösséghez, gyakran járnak haza, mert ide kötődnek. Az „idegenben” élés „árnyoldala” a gyermekszületéssel kezdődik, mert miután megszületik a gyermek, egyre több szál köti majd őket oda, és az itteniek gyengülnek. Sokszor a külföldön élők magányosságra panaszkodnak, nem tudnak beilleszkedni a közösségbe, bár munkahely szempontjából értékelik őket, haladnak.

A polgármester kiemelte, nagyon fontos, hogy a szülők magyar oktatási intézménybe írassák gyermekeiket, mert téves az az elgondolás, hogy ha a kicsi román óvodába kerül „könnyebben megtanulja mindkét nyelvet”.

„Felkészült, hozzáértő pedagógusaink vannak, akik professzionális szinten foglalkoznak a gyermekekkel. A kicsik számára az optimális, ha már az óvodában is anyanyelven, magyarul szólnak hozzájuk, mert gazdagszik a szókincsük, fejlődik a kommunikációs készségük, a társas kapcsolataik, és még lehetne sorolni. Ha a gyermek román tagozatra jár, megvan annak a veszélye, hogy az ott tanuló pajtásokkal kezdi az elemi osztályt, ami oda vezethet, hogy csökken a magyar tagozatok száma, ami már most tapasztalható. Azért fogunk dolgozni, hogy e téren is változás történjen, mert a helyi magyarság jövője függ mindettől” – nyilatkozta a polgármester.

Az idei esztendő az utolsó, amikor a Gyulaffy László Általános Iskolában még van két magyar nyolcadikos végzős osztály. A konfirmációra való előkészítőre járó gyermekek között is vannak, akik román iskolába járnak, a délutáni programot többnyire a román gyermekekkel töltik, így elmondható, őket az egyház hozza össze a magyar fiatalokkal.

„A 60-as években Szilágycseh magyar településnek számított, ma már viszont szinte kisebbségben vagyunk, ezért azt mondom, vállaljuk fel magyarságunkat, mert ennek számarányától függ iskoláink, intézményeink állami támogatása, anyanyelvünk használatának joga” – zárta Szilágyi Zoltán lelkész.

(Címlapképen a szilágycsehi református templom | Fotó: Wikipédia)