Harmadik alkalommal szervezték meg szombaton a szilágycsehi református templomban az Istenes versek a Tövisháton című versmondó versenyt. Hasonló témájú kezdeményezés nincs a régióban, csak Déván, Adventi koszorú címmel, ezért 2017-ben a szilágycsehi református egyház felvállalta az istenes versek vetélkedőjének megszervezését, amelyre idén közel 40 diák érkezett, még Máramaros megyéből is voltak fellépők.

A verseny rövid istentisztelettel kezdődött, Szász Bálint Róbert esperes kiemelte, a mai időben istenes verset mondani, írni valami szokatlan, pedig a Biblia is tele van versekkel, énekekkel, dicsérettel, mert ez hozzátartozik a keresztény élethez. Gazdag az istenes verseknek a tárháza, témája szerint van, hogy az elkeseredés hangján szólal meg valaki, van, aki az örömét fogalmazza meg versben, vagy épp természetleírásban mesél az Isten áldásáról, gazdagságáról. Ezek a versek azt bizonyítják, hogy az emberi életnek nincs olyan szeglete, ügye, baja, öröme, amit ne lehetne Isten elé vinni, ezek a versek egyfajta reakciók, nem saját kezdeményezésből írták, hanem „ihletet kaptak” a szerzők.

Szilágyi Zoltán református parókus lelkész a verseny előtt ismertette a vetélkedő részleteit. Kiemelte, előbb az elemi osztályosok mondják el a szabadon választott verset, majd az V–VIII.-osok egy Dsida Jenő-, a IX–XI.-esek egy Pilinszky János-költeményt adnak elő a szabadon választott vers mellett. Pilinszkyt azért választották, mert idén novemberben ünneplik a költő születésének 100 éves évfordulóját.

Egy év kihagyás után a fiatal versmondók ezúttal is lelkesen, határozottan, nagy átéléssel tolmácsolták a vers üzenetét. A szavalatok után Varga Dobai István magyartanár, a zsűri tagja értékelte a tanulók versmondását. Elmondta, a díjazásnál figyelembe vették a pontos szövegmondást, kiejtést, artikulálást, az érzelmi tartalmat, hogy mennyire hitelesen adták át, mondták el a verset a tanulók.

A meghitt esemény végén, a szívélyes fogadtatás után a diákok és felkészítőjük egy-egy emléklappal, a díjazottak könyvjutalommal, és mindannyian lélekben feltöltődve térhettek haza, azzal a reménnyel, hogy jövőre, ugyancsak október elején, ismét találkozhatnak Szilágycsehben az immár IV. versmondó versenyen.