Mivel az erősen konzervatív, sőt klerikális PiS és a kisebb pártok közti egyeztetések nem jártak sikerrel, Duda lengyel államelnök rövid időn belül kénytelen lesz fölkérni a szociálliberális Donald Tuskot, hogy alakítsa meg az új lengyel kormányt. Egészen pontosan az újabb lengyel kormányát, hiszen Tusk a PiS-féle hatalomátvétel előtt már volt kormányfő.

A Politico című, Brüsszelben megjelenő angol nyelvű lap cikke címében Tusk visszatérését – a katolikus tábornak szánt nyilvánvaló szúrással – Donald Tusk második eljöveteleként (azaz: The Second Coming of Donald Tusk) harangozza be.

Nyugat-európai szemszögből Donald Tusk valóban egyfajta európai Jézus Krisztusnak tűnhet, aki visszatérését követően helyreállíthatja Európa egyensúlyát, melyet az eredendő bűn, a sátáni Magyarország és Lengyelország Brüsszellel való szembefordulása ingathatott meg.

Ismét lehetségessé válik az európai egység megerősítését „katalizáló trió” a „Weimari Háromszögként” is emlegetett hatalmi centrum akaratformáló szövetsége. Európa három népesség, gazdasági potenciál és politikai befolyás tekintetében leghatalmasabb államának, a „Weimari háromszög”-nek a keretében ismét döntő módon meghatározhatja az Európai Unió politikáját, hiszen annak meghatározó intézményében a kormány és államfőkből álló Európai Tanácsban visszaállhat a korábbi „egyensúly”. Magyarország magára marad és nem marad már senki, aki szavazati jogának felfüggesztését megakadályozhatná, hiszen az erről szóló szavazás során az érintett természetszerűleg nem rendelkezhet szavazati joggal.

Tusk tehát bizonyos értelemben „megválthatja” Európát, azaz a kisebb államok rovására megfellebbezhetetlenné teheti a nagyok hatalmát. Ezt a tényt Tusk választást követő diadalittas nyilatkozata világosan jelzi is: „visszatértünk.”

Elvben a szavazati jog felfüggesztésével a vétójog intézménye is felszámolhatóvá válik. Kezdődhet a diadalút az Európai Egyesült Államok megteremtése felé.

Elvben, tehetjük hozzá. Mert a nyugati eufória dacára a szóbanforgó remények továbbra is magában Lengyelországban ütközhetnek a legsúlyosabb akadályokba. A lengyel alkotmányosság keretei közt Tusk meglehetősen korlátozott mozgástérrel fog rendelkezni. A kormánypártoknak és az ellenzéknek egyaránt négy különböző pártból álló koalíciót kell összetartaniuk. A szocialistáktól a nagyvárosi liberálisokig, a szociálkonzervatív agrárpártiakig. Nem is beszélve a PiS eltökélt ellenállásáról.

A PiS soraiból kikerült, meggyőződéses konzervatív államelnök, Andrzej Duda alapvető kérdésekben vétójoggal rendelkezik, s így képes lehet Tusk – nyugati szemszögből legfontosabbnak ítélt – célkitűzéseit meghiúsítani.

Az európai politikában Tusk az Unió gyakorlatilag legfontosabb szervének, az Európai Tanácsnak az elnöke volt. Ezt a funkcióját a következő európai választásokig valószínűleg meg fogja őrizni, de erői elaprózódhatnak a tanácsi feladatok és a lengyel politikai rendszer átalakításának bevallott célkitűzései között. Meg kell próbálkoznia azzal, hogy újraépítse a „szétzúzott” igazságügyi rendszert (melyet a PiS a posztkommunistának tekintett elemek eltávolításával és saját híveinek beiktatásával saját politikai céljainak megfelelően alakított át) A médiát és az állami vállalatokat meg kell tisztítania a PiS-hívektől. Miközben a bírói függetlenség, a médiaszabadság és az LMBTQ+ jogok kérdésében folytonosan ugyanazokat a jogállami elvekbe ütköző lépeseket (egészen pontosan azok fordítottjait) kényszerülhet megtenni, melyek miatt a PiS-kormányzat a Sátán ügynökének hírébe került.

De vannak olyan kérdések is, melyekben Tusk sem azonosulhat maradéktalanul Brüsszel elvárásaival, hiszen azzal saját szavazóinak jelentős részét és számos Szejmbéli hívét is elveszítheti. A lengyel gazdálkodók és fuvarozók érdekeit semmiképpen sem hagyhatja figyelmen kívül, hiszen az ukrán mezőgazdasági termékek szabad beáramlása – a jobbára amerikai érdekeket kiszolgáló ukrán cégeknek a lengyelekénél jóval alacsonyabb árai révén a lengyel mezőgazdaságot és teherszállítást juttathatja válságos helyzetbe.

Tusk a migráció ügyében is közelebb áll a PiS-hez, mint a brüsszelitákhoz, és az Európai Egyesült Államok ügyében is sokkal tartózkodóbb álláspontot foglal el, mint „weimari” partnerei.

Mindennek ellenére Tusk miniszterelnöksége hozhat „dinamikát” az európai ügyekben, de – amint azt a Politico is megállapítja – nem annyira az „igenek”-kel, mint inkább a „nem”-ek mellőzésével.

Az is bizonyosra vehető, hogy Tusk maga szintén a lengyel érdekeket fogja előtérbe helyezni. Maga mondotta el, hogy nem azért törekedett győzelemre, hogy a lengyel döntéseket rendelje alá az európai akaratnak, hanem hogy a lengyel akaratot juttassa érvényre Európában.

Piotr Buras, az Európai Tanács Külkapcsolati Bizottságának tagja (Tusk közeli lengyel munkatársa) is megállapítja: „A lengyel érdekek védelme Tusk alatt sem nagyon változhat.”

Kevés tehát az esélye annak, hogy a „lengyel Krisztus” akár a lengyel, akár az európai Sátán ügyködését végkép kiiktathassa. Ezt maguknak a lengyeleknek és az európaiaknak kellene megtenniük.

Ha egyáltalán…