Az izraeli hadsereg felszereltségben és felkészültségben toronymagasan a Hamász fölött áll. Ennek ellenére a Hamász labirintusvilágába való behatolás pokoli feladatnak tűnik. Ezzel párhuzamosan zajlik az orosz–ukrán háború is, igaz, annak terhét Amerika katonailag és pénzügyileg egyaránt Európára látszik áttolni. Arra az Európára, mely maga is mind súlyosabb válságban leledzik.

Félő, hogy nem csak Gázában alakul ki az átláthatatlan káosz, de Európa belső viszonyai is mind áttekinthetetlenebbé válnak.

Úgy tűnik, az ezredforduló óta Amerika és szövetségesei megfeledkeztek a geopolitika alapszabályáról, arról, hogy a katonai egyensúlyt miden áron fel kell tartani, s ezzel az ellenfelet a földgolyó meghatározó régióiban minden radikális kezdeményezéstől el kell riasztani. Mindenkinek tudnia kell, hogy minden háborús kaland túlságosan is kockázatos ahhoz, hogy bármelyikük, beleértve magukat az Egyesült államokat is, belevághasson.

Ezzel szemben az orosz–ukrán háborút kiprovokáló amerikai stratégia Oroszországot arra kényszerítette, hogy nemzeti jövedelmének jelentős részét a hadiiparba ruházza be. Miközben a NATO nem tartott lépést vele. Persze egy közvetlen konfliktus esetén így is sokkal ütőképesebb az orosz hadseregnél. Relatív ereje azonban csökkent.

A Neue Zürcher Zeitung vezető kommentátorának, Eric Gujernak információi szerint csak két európai ország katonai beruházásai érték el a NATO által megkövetelt szintet. Meglepő módon Görögország és Anglia. Az előbbiek azonban elsősorban a mind magabiztosabb és agresszívabb Törökország ellen fegyverkeznek.

Az Orosz fegyverkezési tempó a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyítva jelentősen meghaladja az amerikait. Igaz ugyan, hogy Amerika nagyrészt európai pénzzel és fegyverekkel vívja az Oroszország elleni háborút, de ott van neki Kína, melynek elnöke, Hszi Csinping minapi Joe Bidennel tartott találkozóján is kendőzetlenül kimondta, hogy Tajvant a közeljövőben a kínai államterülethez fogja csatolni. Ennek megfelelően Kína csendben, de – növekvő gazdasági potenciáljára alapozva – eltökélten fegyverkezik. Nem csak hagyományos fegyverállományát bővíti, de szakértők szerint nukleáris arzenálját is

Szíria és Irak nyugati tömbhöz való viszonya ellentmondásos. Egyiptom és Szaud-Arábia pedig fokozatosan elidegenedett Amerikától. Irán az eddigi ismeretek szerint még nem építette ki atomütőerejét, de hagyományos haderejét többszörösére növelte.

Az USA és szövetségesei ugyan még mindig „békét” akarnának, legalábbis közvetlenül távol szeretnék tartani magukat a tűzfészkektől, de úgy vélik, hogy az általuk revizionistának nevezett hatalmak Oroszország, Irán és Kína a káoszban érdekeltek. Csak ez teheti lehetővé számukra, hogy a jelenlegi hatalmi viszonyokat megváltoztathassák. Erre 2024-ben kedvezőbb feltételek ígérkeznek, mint bármikor korábban.

Ha Ukrajna frontokat képes lesz megmerevíteni, egy olyan patthelyzet jöhet létre, melyet Nyugaton Putyin-alapelvként tartanak nyilván, azaz a határokat a továbbiakban is erőszakkal lehet módosítgatni. Ami Európát illeti: növekszik az ukrajnai menekültek száma, és az arab terrorizmus mind realisztikusabb kilátássá alakul.

Ha Trump nyeri meg a választásokat, a helyzet európai szempontból mind pokolibb alternatívává válik.

Hogy mi lesz a végkifejlet, azt ma aligha jósolhatja meg bárki is.

Ami bizonyos, az az, hogy a háborúskodások az európai gazdaság további összeomlásával járhatnak. A jelek arra utalnak, hogy Amerika mindinkább Európára hárítja át a háborús terheket. Hogy miként teheti meg, az az Európai Parlement választási kampányától függ. Ennek végkimenetele pedig továbbra is beláthatatlan.

Eric Gujer cikke címében is pokoli végkifejletet jósol. Hogy mit kell ezen értenünk, szintén megjósolhatatlan.

Csak reménykedhetem benne, hogy a pokol továbbra is csak földi marad.

(Nyitókép: Adobe Stock)