Még mindig ketyeg a Georgescu-bomba
Egy évvel a tavalyi (törölt) államfőválasztás sokkoló első fordulója után még mindig csak mozaikszerűen látjuk, hogyan vált Călin Georgescu egyik napról a másikra országos jelenséggé. Felemelkedése nem csupán spontán népharag következménye, nem a kiábrándult választók reflexe. Ennél sokkal több és sokkal veszélyesebb. Koherens és transzparens válaszok azonban egy év után sincsenek, csupán töredékek. A Georgescu-jelenség mögé nézünk.
22,94 százalék. Egy évvel ezelőtt ekkora arányban voksoltak az ország állampolgárai a politika pereméről beejtőernyőztetett Călin Georgescura, aki ezzel a támogatottsággal megnyerte az első fordulót. 2024. november 24-én azonban ennél sokkal több történt és nem ért véget a választási ciklus kisiklásával, a második forduló december 6-i eltörlésével. A külső szereplők aktivitásával és a populista mozgósítással egyik napról a másikra lett országos tényező az az outsider imázsban pózoló jelölt, akinek megjelenése máig próbatétel a román demokrácia számára.

A Georgescu-jelenség csak részben szól az algoritmus hatalmáról, az intézmények digitális befolyásolással szembeni sérülékenységéről, a választási anomáliáról. Egy rendszerszintű figyelmeztetés, amely egy év távlatából is élesen visszhangzik. A kérdés pedig maradt: a demokratikus rendszer képes-e levonni a tanulságokat és ellenállóbbá válni?
A látható és a láthatatlan
„Călin Georgescu egy szegény csaló, aki hamisította az életrajzát, ma ezt, holnap azt mondja, de mögötte áll Oroszország és mögötte áll néhány okos fiú, akik fizették a kampányát” – 2024. december 5-én mondta ezt Nicuşor Dan, Bukarest főpolgármestereként, a végül törölt államfőválasztás finiséhez közeledve (és Elena Lasconi mellett kampányolva). A tavalyi, kudarcos Cotroceni-vokscsata első fordulója után sok minden (de még mindig nem elég) képernyőre került Georgescuról, redundáns lenne ezeket mind sorolni. Ugyanakkor – amint azt később látni fogjuk – a lényeg a mi szemünknek egyelőre még mindig láthatatlan.
Azóta tudjuk, hogy a szélsőjobboldali Călin Georgescu nem a semmiből jött, hogy megnyerje az elnökválasztást. Tudjuk, hogy a kilencvenes években különböző pozíciókat töltött be a környezetvédelmi minisztériumban, 1999 és 2012 között Románia képviselője volt az ENSZ Környezetvédelmi Programjának nemzeti bizottságában. 2021 óta „szakemberként” és potenciális politikai vezetőként legitimálták őt, intenzíven népszerűsítették a közösségi média különböző buborékjaiban, ő volt az AUR miniszterelnök-jelöltje, miközben Európa legerőszakosabb antiszemita mozgalmát, a Vasgárdát és annak vezetőjét, Corneliu Zelea Codreanut éltette. Ismerősek a népfürdőzései, NATO- és EU-ellenes kijelentései, az összeesküvés-elméletei, az áltudományos nézetei (globális csalás a klímaváltozás, a Holdra szállást megrendezték), a jelenlegi politikai osztályt becsmérlő kijelentései – legutóbb például tetveknek és patkányoknak nevezte az ország vezetőit. Tudjuk, hogyan terjesztette a TikTok segítségével EU- és NATO-ellenes üzeneteit, hogyan használta ki és fordította a maga javarára az algoritmus jellegzetességeit.
Konkrét bizonyítékok által egyértelművé vált, hogy a választásokat megelőző időszakot Oroszország közvetlen és szisztematikus beavatkozása jellemezte, amely a Kreml-barát jelölt népszerűsítésére az idők folyamán kialakított média- és társadalmi infrastruktúrát használta fel, és hogy Călin Georgescu lett ennek a befolyásnak a szimbóluma, akit online hálózatok, informális csoportok és külső linkekkel rendelkező platformok toltak az élre. Ennek ellenére a CURS nemrégiben közzétett közvélemény-kutatása szerint Călin Georgescut a romániai lakosság 40 százaléka tartja megbízható politikusnak, miközben vádat emeltek ellene az alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekményekben való bűnrészességért. A volt elnökjelölt ebben a tekintetben megelőzte Nicușor Dan államfőt, akinek a bizalmi indexe 34 százalék, négy százalékponttal alacsonyabb, mint a George Simioné.
A „mi” és a „ti” tudása
„Az egyik kampányígéretünk az volt, hogy tisztázzuk, mi történt a tavaly novemberi és decemberi választásokon. Sok anyagot gyűjtöttünk össze több szinten is, beleértve Georgescu úr életrajzát, valamint a tavalyi választások során felmerült gyanúkat, és időközben sokkal jobban dokumentáltuk az orosz beavatkozást, így a megfelelő pillanatban közzé fogjuk tenni az összes anyag összefoglalóját” – ezt nyilatkozta legutóbb Călin Georgescu kapcsán Nicuşor Dan államfő, anélkül, hogy konkrétumokba bocsátkozott volna, vagy megjelölte volna, hogy mit ért megfelelő pillanat alatt, ha már egy év alatt egyetlen ilyen alkalom sem kínálkozott.

Három héttel ezelőtt, az újrainduló Cotidianulnak adott interjúban az ország első embere még messzebb ment. Arról beszélt, hogy az állampolgárok azért tartják még mindig hitelesnek a volt államfőjelöltet, mert (a hatóságok?) nem mondták el, hogy ki ő. Nicuşor Dan egészen pontosan így fogalmaz: „Úgy gondolom, hogy pusztán az a tény, hogy nem adtunk teljes leírást az életrajzáról, az, ami miatt az emberek még mindig hitelesnek tartják ezt a karaktert”. (Az interjú itt nézhető meg, a vonatkozó rész a beszélgetés legvégén található.) Az állampolgárok egy éve várnak arra, hogy tisztán lássanak a Georgescu-ügyben, annál is inkább, mert az országot támadás érte. (az ezt kimondó CSAT-dokumentum itt tanulmányozható.)
A tisztánlátás azonban egyelőre a „mi” és a nem a „ti” privilégiuma marad, pedig a 2024. november 24-e előtt történt események tisztázása és társadalmi elfogadása nem pusztán a politikai integritás helyreállítását szolgálja, az alapvető feltétele annak is, hogy a társadalom szövete erősebb legyen, az állampolgárok ismét bízni tudjanak az őket (és a demokratikus értékeket) megvédő államban. A Georgescu-jelenség ugyanis maximális feszültséget okozott, bármennyire is igyekeztek egyes vezetők bagatellizálni a kialakult válság súlyosságát. Tavaly novemberben a társadalom ugyanazt rótta fel az ország vezetőinek, amit azóta is harsog: miért nincs Georgescu beszivárgására észszerű, koherens válasz, sem a kormány, sem az államelnöki hivatal, sem a titkosszolgálatok részéről. Jelenleg csak a jéghegy csúcsát látjuk, azok a sejtések kaptak megerősítést, amelyeket a civil társadalom, az újságírók kihangosítottak. Közben pedig a döntéshozók lassan kezdenek megfeledkezni arról, hogy a demokratikus folyamatot károsító jelenség felerősödését és a befolyási hálózat megerősödését épp az elhallgatás és az információs passzivitás segítette elő.
Szervezetten a láthatatlan hadszíntéren
Az egy évvel ezelőtt kezdődött időszakban többen emlékeztettek arra, hogy az orosz információs hadviselés klasszikus formája a propaganda és a cenzúra volt. A Szovjetunió felbomlása után csökkent Moszkva befolyásolási ereje, de Putyin a 2000-es években a „puha hatalom” (a nevével fémjelzett korszak Nyugat-ellenessége, NATO-terjeszkedéses félelme, euroszkepticizmus kihasználása, a történelmi sérelmekre való rátelepedés, Moldova, Besszarábia stb.) és az energiapolitika eszközeivel újraépítette befolyási stratégiáját.
Ilyen értelemben a Georgescu-jelenség kapcsán a legfontosabb kijelentés szeptember 16-án hangzott el. Alex Florenţa legfőbb ügyész ekkor ismertette először (!) hivatalosan (!), milyen konkrét bizonyítékok támasztják alá, hogy Románia célpontja volt egy összehangolt, orosz (!) irányítású hibrid kampánynak a 2024-es választási év során (és nemcsak). Ismertette azokat a hibrid támadásokat, amelyek a gyanú szerint győzelemhez segítették Călin Georgescut a tavalyi elnökválasztás első fordulójában. Ezenkívül több mint 85 000 kibertámadásról, átfogó dezinformációs hadjáratról, fizikai szabotázskísérletekről, valamint belpolitikai befolyásolási kísérletekről számolt be.
Kapcsolódó
A legfőbb ügyész egyébként arra figyelmeztetett, hogy Románia továbbra is hibrid agresszió célpontjában áll. Október 3-án az elnöki hivatal nyilvánosságra hozta az Oroszország Románia ellen folytatott hibrid hadviselése című elemzést, amelyet Nicușor Dan államfő bemutatott a többi európai vezetőnek is. Ez részletesen ismerteti a kibertámadásokat, a destabilizációs törekvéseket, továbbá Călin Georgescu volt államfőjelölt és Horațiu Potra zsoldosvezér szerepét. Călin Georgescu ellen egyébként szeptember közepén emeltek vádat, miután februárban az alkotmányos rend elleni cselekményre való felbujtás gyanújával indult ellene és társai ellen bűnvádi eljárás.

Az ügyben összesen huszonketten állnak bíróság elé, köztük a már említett Horațiu Potra, akinek a zsoldoscsapata a múlt év végi elnökválasztás érvénytelenítése után megpróbált beszivárogni az utcai tüntetésekbe, hogy káoszt teremtsen. A tervet Călin Georgescu és közeli ismerősei dolgozták ki közvetlenül az elnökválasztás érvénytelenítése után a ciolpani-i farmon szervezett titkos találkozón.
A következő időszakban a vádhatóság bizonyítani fogja, hogy a Georgescu-jelenség nem egy magányos földmérnök akciója, hanem egy szervezett, több szinten felépített befolyásolási művelet része. Ez, amint az az idézett CSAT-dokumentum is bizonyítja, a román állam ellenállóképességét támadta meg. Tekinthetünk rá komoly figyelmeztetésként, amelynek élét elvette az alkotmánybírósági döntés, de helyesebb folyamatában szemlélni, illetve kezelni. Jól mutatja, hogy amennyiben az állam nem képes gyorsan és transzparensen reagálni a külső befolyásolási kísérletekre, a demokratikus folyamatok védelme formalitássá válik. Egy év elteltével még mindig várjuk a teljes képet, mert a demokratikus immunrendszer akkor tud jól működni, ha a történteket kimondják és feldolgozzák. Ellenkező esetben a társadalom sérülékeny a következő támadással szemben.
CSAK SAJÁT