Oké, a címben szereplő állítás erős túlzás. Elméletben nyilván működik, de a valóságban ez egyáltalán nincs így. Bár az esélyegyenlőség hangsúlyozása manapság igencsak trendi dolog az élet számos területén, egy polgármesteri székért szóló harcban szinte elképzelhetetlen, hogy a szavakkal oly szépen megfogalmazott társadalmi igazságosság közelebb kerüljön a gyakorlathoz. Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy akárkiből nem lehet polgármester, és talán ez így is van jól.

A 2008-as Elrabolva című bosszúfilmben van egy jelenet, amikor a Liam Neeson által megformált főhős figyelmezteti a lánya elrablóit, hogy rendelkezik olyan különleges képességekkel, amelyeket a pályája során tökélyre fejlesztett, és ha nem engedik el a lányát, akkor bosszút áll. Neeson ezzel a filmmel pozicionálta újra karrierjét, és alakult át a nagy becsben tartott drámai színészből az elmúlt 20 év legtökösebb akcióhéroszává. Az ő érdeme, hogy rendelkezett az ehhez szükséges képességekkel.

Hasonlóképpen, egy településvezetői poszt elfoglalásakor az eséllyel induló jelöltnek is rendelkeznie kell jó néhány olyan kvalitással, amelyek túllépnek a formális követelményeken: elhivatottság és közösségi szellem, vezetői képességek (irányítás, motiválás, együttműködés), kommunikációs készségek, integritás és etikai alapok, szociális érzékenység és empátia, stb. Ráadásul ezek a kvalitások nem csupán a választások megnyeréséhez szükségesek, hanem egy adott közösség mindennapi feladataihoz is elengedhetetlenek. Mert egy dolog elnyerni a jogot a bársonyszék elfoglalásához, és egészen más négy éven át vezetni egy kisebb társadalmat. Sajnos a kettőből csak az egyikbe lehet beleszólásunk, és nagyon nem mindegy eme „beleszólásunk” milyensége. Igazából mindez a választók felelősségtudatán és döntéshozatali képességein múlik. Jó esetben a választó gondosan mérlegeli a jelöltek programját, múltbeli teljesítményét és kompetenciáit, mielőtt döntést hoz. Vagy választhat rosszul, ha nem rendelkezik elegendő információval, ha félrevezetik őt, vagy ha érzelmi alapú döntést hoz.

Létezik a politikai cinizmusnak és kiábrándultságnak egy olyan jelmondata, miszerint „ha a szavazástól bármi megváltozna, betiltanák”, és elismerem, hogy a bizonyos történelmi és társadalmi tapasztalatokból fakadó állításnak van némi alapja is, de – a helyi közigazgatásban legalábbis – elég gyakran láttam ennek cáfolatát is. A több erdélyi várost is érintő közel hat évtizedes életpályám során többször is saját bőrömön tapasztaltam a választói többség rossz döntésének következményeit. Volt, hogy csak négy évig, de lett belőle nyolc is, ha az adott közösség az elszámoltathatóság megvalósítása terén is gyengén teljesített. De átélhettem a jó döntések pozitív hozadékait is, sőt megtapasztalhattam a két véglet, a jó és a rossz közötti átmenetet is – mindkét irányba. Be kell vallanom, hogy eme tapasztalatok akarva-akaratlanul, de jelentősen mérsékelték korábbi cinikus életfelfogásomat.

Nyilván, nem lettem idealista. Mindaddig, amíg az Eurovíziós dalversenyt egy olyan előadó is megnyerheti, aki jóformán nem is tud énekelni, és csak azért kapja meg a szavazatok többségét, mert más és furcsább, mint a többi vetélytárs, addig engedtessék meg nekem, hogy fenntartásokkal viszonyuljak az európai közösségek józan ítélőképességéhez.

Való igaz, hogy egy európai dalversenyt, illetve egy kontinentális vagy akár helyi szintű politikai voksgyűjtés küzdelmét nem lehet egy lapon emlegetni. Pár év múlva – talán a bulvársajtó kivételével – a kutyát sem fogja érdekelni, hogy az idei Eurovízió nem bináris győztese éppen nőnek vagy férfinak érzi magát, miközben közösségek sokasága még mindig nyögni fogja annak súlyát, ha idén, június 9-én nem használja az eszét.

Tagadhatatlan, hogy a történelem során sok társadalmi mozgalom és politikai reform a választások révén valósult meg. A polgárjogi mozgalmak, a női választójog kiharcolása, vagy a környezetvédelmi törvények mind példák arra, hogy a választások és a politikai részvétel hogyan vezethet valódi változáshoz. Jó vagy rossz irányba. Rajtunk is múlik.

Én hiszek ebben.

(A nyitókép forrása: media.port.hu)