Az idei érettségi vizsgák hétfőn közzétett eredményeivel együtt érkezett a romániai tanügyi rendszer hatékonyságának legfrissebb mutatója is: idén a vizsgázók 72,8 százalékának sikerült az érettségije. Nem egy rossz szám, még ha fél százalékkal el is marad a tavalyi, óvások előtti 73,3 százaléktól, amely az elmúlt tíz év legjobb eredménye volt. Csakhogy az idei mutató (az elmúlt évekéhez hasonlóan) messzemenően feljavított, torz képet mutat a valóságról. De kezdjük a legelején!

2011-ben, egy évvel az előkészítő osztályok bevezetése előtt Romániában 218 000 kisgyerek lépte át először az iskola küszöbét. Nyolc évvel később, 2019-ben 155 ezren iratkoztak be az országos képességfelmérő vizsgára. Bár minálunk a 10. osztályig kötelező az oktatás, az első nyolc év alatt ennek a generációnak a 29 százaléka, vagyis 63 ezer diák egyszerűen eltűnt a hazai tanügyi rendszerből.

A középiskolát 147 ezer diák kezdte el, és akkor még nem is tudták, hogy járvány által megnyomorított, majd a végén tanügyi sztrájk által megcsúfított négy év vár rájuk. Közülük már csak 114 500-an (77,8%) iratkoztak be az érettségire (a korábbi évek végzőseiből 16 ezren csatlakoztak hozzájuk), a többiek gyaníthatóan a tanügyi sztrájk miatt is nem érezték elég felkészültnek magukat ahhoz, hogy megpróbálkozzanak a vizsgával. A hétfői eredmények alapján 91 246 diák vette sikeresen az akadályt, de ebből csak 87 226 volt idei végzős.

Négy évvel ezelőtt tehát 147 ezer tanuló kezdte el középiskolás tanulmányait azzal a céllal, hogy a végén sikeresen érettségizzen, ez azonban mindössze 59 százalékuknak sikerült. Ha pedig a 12 évvel ezelőtti iskolakezdők számát vesszük alapul, akkor idén a hazai alap- és középfokú oktatás összesített sikerességi rátája már csak 40 százalék. Tavaly ez a szám 41,6 százalék volt, tavalyelőtt 40,9.

Ez persze az országos átlag, a székelyföldi mutatók még ennél is rosszabbak, különösen Hargita megyéé, ahol csak az idei végzősök eredményét figyelembe véve 63,7 százalékos, az összes érettségiző eredményével számolva pedig 58,3 százalékos az átmenési arány. Országos szinten ez a második legrosszabb eredmény Ilfov megye után.

Siralmas eredmény. A felelősöket ne is keressük, ahogy a felelősségvállalás is elmarad. Lesz egy kis zúgolódás, ujjal mutogatás, egymás hibáztatása, de egy idő után lecsitulnak a kedélyek, ősszel pedig újabb 2500 Hargita megyei diák kezdi meg a középiskolát. Nyilván a gyengébb képességű diákokat is felveszik oda, ahol nincs elég jelentkező, a lényeg, hogy a tanárok megtartsák a katedráikat, leadják a tananyagot, és felvegyék a megemelt fizetésüket. Mi pedig négy év múlva majd szurkolunk, hogy legalább minden második diáknak sikerüljön az érettségije.

Érthetetlen, hogy miért kell a középiskolások felét egy olyan úton elindítani, amelyről előre tudni, hogy kudarccal ér véget. Ha egy gyárban minden második legyártott termék selejt lenne, már rég bezárták volna az üzemet, de a középiskolák továbbra is futószalagon „gyárthatják” a sikertelenséggel kezdődő életutakat.

Előre tudjuk, hogy nem minden érettségizőből lesz egyetemista, ahogy azt is látjuk, hogy a nyolcadikosok közül sem tudja majd mindenki megugorni az érettségi amúgy is magasra helyezett mércéjét. Minek hát erőltetni?

Nyilván az orvoslás komoly tanügyi reformot igényel, amelynek része lehet egy komplexebb szűrő behelyezése az alsó- és középfokú oktatás közé, hogy kevesebb diák kerüljön holtvágányra, és képességeinek függvényében olyan pályát választhasson, amely több sikerrel kecsegtet. Való igaz, egy ilyen döntés pillanatnyilag nem tűnik túl népszerűnek nemcsak a diákok vagy szüleik köreiben, de a tanárok között sem, hiszen osztályok, tanári posztok szűnnének meg. Viszont a diákokkal együtt a pedagógus társadalomra is ráférne egy komolyabb szűrés, hisz ott is rendesen felhígult a mezőny. Az átállás várhatóan komoly fejtörést okozhat a szórványban működő magyar tagozatok megtartásában, az anyanyelvű oktatás további biztosításában, de ez legyen az elöljáróink gondja. Addig is a tömbmagyarságban jogosan tevődik fel a kérdés, hogy mi értelme működtetni az olyan tanintézményeket, ahol 10 diákból jó esetben hárman szereznek érettségi diplomát? A Hargita megyei középiskolák durván fele ilyen.

Több mind tíz éve, minden esztendő derekán elhangzik, hogy reformra, rendszerszintű, következetes pályaorientációra van szükség a hazai oktatásban, aztán mégsem történik semmi. Komplikált ügy, túl sok fejtörést okoz, a sikerére sincs garancia, inkább ne piszkáljuk. Így hát gyártjuk továbbra is szorgalmasan a magyarul beszélő, szakma nélküli, potenciális munkanélküliek ezreit, akik többsége valószínűleg külföldön próbálnak majd boldogulni. Aztán majd egy nap arra ébredünk, hogy a tanáraink diákok, a politikusaink pedig szavazók nélkül maradtak.

Jelen körülmények között csak idő kérdése, hogy diákjaink után mikor kerül a magyarságunk is holtvágányra. A gondolkodási idő pedig már rég elfogyott.

(Nyitókép: Agerpres)