Még csak november közepén járunk, de a tévében már látthattuk, hallhattuk a varázsszót: karácsony! Idén sem siették el, annyi szent. De ehhez már hozzászokhattunk, némi megértés simán kijárhat részünkről a kereskedők irányába, akik ilyenkor próbálják egyensúlyba hozni az év folyamán rendesen kibillent pénzügyi mérlegüket. Csak azt nem értem, hogy miért hárítanak olyan vehemensen az üzletemberek, amikor a karácsonyi ünnep elüzletiesedett mivolta kerül szóba, vagy némi iróniával a szemükbe mondjuk, hogy őket valójában minden évben egyedül Krisztus születése menti meg a csődtől. És bár másfél hónapon át folyamatos reklámdömping ösztönöz a minél nagyobb költekezésre, senkit nem kényszerítenek arra, hogy adósságba verje magát. A karácsony az anyagiaktól függetlenül is lehet még őszinte és meghitt ünnep.

Más viszont a helyzet a gyógyszertárakkal. Oda nem jókedvében jár az ember, ráadásul alternatív megoldás sem áll a rendelkezésünkre, ha az orvos által felírt gyógyszereket szeretnénk kiváltani. A vásárlásösztönzés pedig olyan tömény, mintha csak a mindennapi kenyerünk megvásárlását szeretnék kicsikarni tőlünk. Nyereményakciókkal, kedvezményekkel rukkolnak elő, sőt még arra is lehetőséget teremtenek, hogy a vásárlók ingyen kipróbálhassák a terméket. Az ilyen akciózási formákat a vénnyel kapható gyógyszerek körében a legtöbb uniós országban tiltja a törvény, de a gyógyszergyártók erre is találtak kiskaput.

Mert a gyógyszertárak, gyógyszerek reklámozása csak a jéghegy csúcsa, itt ennél jóval többről van szó. A gyógyszeripar jelenleg 22 milliárd dollárt költ évente az orvosoknak szánt marketingre, hogy egyre több gyógyszert írjanak fel, és ez a marketing-költségvetésük 90 százaléka. Egyértelmű, hogy mire megy ki a játék: orvosi javaslatra tömjük magunkba a bogyókat, akkor is, ha szükségünk van rá, de akkor is, ha nincs. A csapból is folyik, hogy egészségesen azért kell a bogyókat szedni, hogy ne betegedjünk meg, betegen meg azért, hogy meggyógyuljunk. És mi ezt bevesszük, pedig nap mint nap tapasztaljuk, hogy hiába dobáljuk magunkba kilószámra a bogyókat, attól még bármikor lebetegedhetünk, és fordítva, ha ránk tört a nyavalya, nincs garancia arra, hogy a felírt gyógyszerektől fel is gyógyulunk.

Nem véletlen, hogy a gyógyszeripar a második legjövedelmezőbb iparág, az olajipar után. És a zöldenergia térhódításával már meg is pályázta az első helyet.

Ebben a szellemben, már azon sem csodálkoznék, ha a temetkezési vállalatok is felpörgetnék marketingtevékenységüket. Induljon hát a koporsó-akció! „Egyet fizet, kettőt kap. Egy nap mindenki meghal, és ha úgy dönt, hogy a túlvilágra távozik, vigye magával anyósát is! És itt a legújabb akció! Csak itt, csak most, csak önnek, és csak ma! Ne várjon holnapig! Éljen a lehetőséggel, haljon meg még ma!”

És tudjuk, ami ma még morbidnak, furcsának, őrültségnek minősül, az holnapra már dicséretes, követendő, trendi mozgalommá válhat. Mostanság már akkor is menővé válhat valaki, ha a bolygónk megmentésének nevében paradicsomszósszal nyakon önti Mona Lisát.

Nyitókép forrása: Wikipédia