A közelmúltban a kilátástalanság és a bizonytalanság skáláján ingadozó verespataki műemlékek sorsa mára már több optimizmusra ad okot. Hamarosan elkezdődik a volt unitárius kántori lak teljeskörű felújítása, a református egyház impozáns, gyönyörűen restaurált parókiáját novemberben adják át, és már dolgoznak a római katolikus műemlék kápolna állagmegóvásán.

Verespatak Gyulafehérvártól 76, Nagyenyedtől 100, Kolozsvártól pedig 127 kilométerre található. A település központja 800 méterrel a tengerszint fölött fekszik, csodaszép természeti környezetben.

Mint ismeretes, a település sorsát, a római kortól kezdődően, aranytelepe határozta meg. A közelmúltban a Gold Corporation (RMGC) nagyméretű aranykitermelést célzó tervei miatt került a figyelem középpontjába. Miután a kanadai vállalat terve meghiúsult, a fő megélhetési forrást Verespatak számára a turizmusban vélték felfedezni, bár a település egyelőre nincs erre felkészülve.

A turisztikai alternatívát megerősíti az a helyzet, ami 2021-ben alakult ki azt követően, hogy a verespataki bányászati kultúrtáj felkerült az UNESCO világörökség által nyilvántartott műemlékek közé. Ennek következményeként, a településen nem bocsáthatnak ki új építkezési engedélyt, tehát új ingatlant nem lehet építeni, csupán a régi épületeket lehet felújítani. Az UNESCO listáján szereplő mintegy félszáz ingatlanjával, Verespatak a legtöbb műemléképülettel rendelkező faluja Romániának.

Verespatak történelmi központját a három templom (unitárius, római katolikus, református) és a műemléknek nyilvánított, többnyire 18. századi bányászépületek uralják, köztük a bányászati múzeum. Sok magántulajdonban levő ház lepusztult állapotban van, hiszen lakóik – miután a kanadai bányavállalat felvásárolta az ingatlanokat – elhagyták otthonaikat, elköltöztek Verespatakról, a műemlékvédelmi szabályozás miatt pedig a turizmus területén sincs új befektető.

A Gold Corporation végleges pervesztését megelőzően kevesen gondolták volna, hogy valaha is „kő kövön marad” a településen, de jelenleg – az ingatlanfelújítás terén – a magyar egyházak nincsenek rossz helyzetben. Természetesen akad még tennivaló, de a szakszerűen restaurált, patinás épületek katalizátorai lehetnek az épp kibontakozó helyi turizmusnak.

Tavaly átadták a felújított református templomot

Az utóbbi évtized legnagyobb ingatlanfelújítását a református egyház valósította meg Verespatakon. Miután a tavaly restaurálták a templomot, amely mára már eredeti szépségében tündököl, idén novemberben a felújított papilak átadása következik.

Mivel gyakorlatilag magyarok már nem élnek Verespatakon, a munkálatokat az abrudbányai magyarság két oszlopos tagja, Ladányi Péter Sándor református lelkipásztor és Kopenetz Loránd Márton gondnok, gyógyszerész felügyelték. A részletekről a lelkipásztor számolt be a Maszolnak.

Ladányi Sándor elsőként a templomfelújításról ejtett szót. Mint mondta, Verespatakon a reformátusok létszáma sose haladta meg a nyolcvan főt, mindig Abrudbánya filiája volt. A kőből és téglából készült, 16 méter hosszú és 8 méter szélességű kis templom, 25 méter magas tornyával, 1849-ben épült. Jelentősebb restaurálását az 1880-as évek közepén Damó Vilmos főszolgabíró, egyházi gondnok végeztette el, segélyforrásokból és közadakozásból, majd valamikor az 1970-es években ismét feljavították a templomot.

„Közel félszázad elteltével ismét ráfért a templomra a felújítás, szerencsére, a tavaly ezt sikerült megvalósítanunk, a magyar kormány támogatásának köszönhetően, az Erdélyi Református Egyházkerület közvetítésével” – mondta a lelkipásztor. Mint ismertette, a munkálatok egy adott ponton elakadtak a kivitelező miatt, szerencsére Virgil Apostol bukaresti műépítész helyi házakat restauráló civil szervezete, az ARA Egyesület (Arhitectură. Restaurare. Arheologie) soron kívül elvégezte. A munkálatokat megnehezítette az is, hogy omlásveszély miatt egy hatalmas támfalat is kellett emelniük a templom mellett, szerencsére, ezt az akadályt is sikerült leküzdeniük.

Restaurálás után a régi padoknak csupán egy részét vitték vissza a templomba, hogy a korábbinál több szabad helyet biztosítanak kiállítások és rendezvények számára. A lelkipásztor szerint egyre több turista érkezik Verespatakra, köztük szép számban magyarok, akik számára szívesen tart majd áhítatot, esetleg istentiszteletet is, ha az elszármazottak találkozóját sikerülne összehozniuk.

Ami a református papilakot illeti, a szakszerűen restaurált, gyönyörű, egyemeletes, manzárddal ellátott ingatlan Verespatak főterének gyöngye. A két évvel ezelőtt még az összeomlás szélén álló, a 17. században épített, majd a 19. században újraépített ingatlan megmentése a csodával határos módon, az utolsó pillanatban történt meg. A felújítást megelőzően készült fotókon látszik, hogy már csak két fala állt az épületnek.

A restaurálására az első kísérleteket még az előző lelkipásztor, Gábor Ferenc szolgálata alatt tették. A korábbi református lelkipásztor támogatási kérelmet nyújtott be Bukarestbe, a Nemzeti Örökségvédelmi Intézethez (INP), a pozitív elbírálásra azonban több, mint tíz évet kellett várniuk, közben Ladányi Sándor személyében új lelkipásztor érkezett a településre. Végül másfél millió euró értékű román állami támogatást ítéltek meg az újjáépítési munkálatokra, de időközben ezt ki kellett pótolniuk, így összesen mintegy 1,7 millió euróba került a befektetés. A részletes felújítási, építkezési tervet a kolozsvári Utilitas tervezési iroda készítette el, Kirizsán Ilona műépítész vezetésével, a kivitelezést pedig a Rustic nevű cég végezte el.

Most már minden jel arra utal, hogy az ingatlannak fontos rendeltetése lesz a település életében, hiszen – jó eséllyel – annak legnagyobb vendéglátóegységévé válhat. A tervek szerint ez lesz az első nagy kapacitású panzió a turistaáradattal szembenéző faluban, ahol jelenleg kevés a szálláslehetőség, csupán pár panzió működik és csak néhány gazda ad ki tisztaszobát. Az ötven férőhelyes panzióhoz egy tágas udvar tartozik, ahol sátorozóknak és lakókocsival érkezőknek biztosítanak kempingezési lehetőséget.

Ladányi Sándor optimista a felújított épülettel kapcsolatosan, mert már akadt egy vállalkozó, aki megfelelő koncepciót dolgozott ki az egyházi működtetésű panzióra. „Az illető korábban Dániában dolgozott, Verespatakon pedig már szervezett különféle kulturális- és sporteseményeket, a cserkészettel is kapcsolatban áll, tehát fogékony a közösségi eseményekre és ez sokat számít. A legfontosabb szempont az, hogy úgy tudjuk kihasználni a helyiségeket, hogy az ne legyen az épület kárára. Az kizárt, hogy bár legyen benne, azt szeretnénk, ha elsősorban szállásadó egységként működne. Természetesen, mielőtt meghoznánk a végleges döntést, kikérjük az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének véleményét is és csak a püspökség beleegyezésével írjuk alá a szerződést” – hangsúlyozta Ladányi Sándor lelkipásztor.

A római katolikus egyház is gondosan óvja épített örökségét

Verespatakon a római katolikus egyház is értékes műemléképületekkel rendelkezik. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja a következőképp mutatja be a települést: „Abrudbánya filiája volt, amikor a 18. században megindult az aranybányászat. 1763-ban Mária Terézia elrendelte, hogy helyi káplánt kapjon. 1762-ben vagy 1767-ben szervezték plébániává. 1783-ban kezdték a templom építését. A Horea-féle lázadáskor annyira megrongálódott, hogy 1847-től új templomot építettek, de az 1848-as események miatt csak 1867-re fejezhették be. 1998-ig a plébániának helyben lakó plébánosa volt. Azóta a Gyulafehérváron tevékenykedő papok kapnak megbízást a plébánia hétvégi ellátására. Nagy változást hozott a község életében a Gold Corporation aranykitermelő cég megjelenése, amely Verespatakon és környékén akarja megnyitni Európa legnagyobb felszíni bányáját. A cég megjelenése után a falu szinte elnéptelenedett” – olvashatjuk.

Augusztus elsejétől Ft. Mazai Tihamér, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum fegyelmi prefektusa tölti be „oldallagosan” a verespataki plébánia kormányzói tisztségét. A nagy távolság ellenére odaadóan szolgálja az ötven fős közösséget, amelyet ismer, hiszen már áldozópappá szentelése előtti években kántori szolgálatot látott el itt. A hívek nagy tisztelettel beszélnek róla, azt mondják, „pont egy ilyen ember hiányzott innen”.

Sanda Lungu régi mindenese az egyházközségnek, Mazai Tihamér és Kopenetz Loránd egyaránt azt javasolták, őt kérdezzük a felújításokról. És valóban, a hölgy készségesen, részletekbe menően ecsetelte a helyzetet.

Kapcsolódó

Bányászat helyett idegenforgalom? - Verespatak vegetál, de a turizmus elkezdett életjeleket adni

Panziók már vannak, nyílt egy bisztró is, de a felújított műemléképületek zöme üresen áll, az utcák kihaltak, szellemfalura emlékeztet az egykor virágzó bányásztelepülés.  

UNESCO világörökség Verespatak műemlékvédelem turizmus idegenforgalom

Először a templomról mesélt nagy szeretettel. „A templomunk gyönyörű, felújítására az elmúlt évtizedben került sor. Egy PNRR-s projektből megjavították a fedélzetét, jelenleg csak egy méternyi falfelületet kellene körben lemeszelni az alaptól, amit a nedvesedés okozott. Nagyobb beavatkozásra a sekrestyében lenne szükség” – mondta, hozzátéve: négy-öt évvel ezelőtt restaurálták az 1900-as évek elejéről (más források szerint az 1860-as évekből – szerk. megj.) származó orgonát is, így hangzása csodálatos és a hívek szeretettel hallgatják a fehérvári szemináriumból időnként kiérkező diákok játékát.

A Szent László tiszteletére épült, egyhajós templom egy, ma cseréppel fedett, téglalap alaprajzú, kései klasszicista stílusú épület. Csehsüveg boltozatú templomterét félköríves záródású ablakok sora világítja meg. A karcsú templom vonzó látványt nyújt, Sanda asszony pedig mindannyiszor kinyitja a turisták számára, ahányszor bekopognak hozzá.

Továbbmenően, adatközlőnk elmondta: jelenleg a kápolna restaurálása a legsürgősebb teendő. Ez az ARA Egyesület önkéntesei segítségével zajlik, a nyár folyamán egyetemisták dolgoztak a felújításon. A templom mellett fekvő, az 1780-as években épült temetői kápolnát utolsó pillanatban sikerült megmenteniük, hiszen csak a csoda folytán nem dőlt össze a hosszában megrepedt épület. Hátravan a fedélzetjavítás és a külső-belső felújítás. Az értékes műemlékingatlan valamikor hittanteremként fungált.

Sanda Lungu szerint van egy nyertes pályázat a parókia épületére is, PNRR-s alapokból fogják restaurálni, de egyelőre várni kell, míg beindulnak a támogatások, pedig ez az ingatlan is megérett már a felújításra. A plébániát a magyar kincstár építette 1771-ben, az ingatlanban iskola is működött valamimkor, majd családok laktak benne.

Felújítják a volt unitárius kántori lakot

A Magyar Unitárius Egyház szeptemberben az Elektronikus Közbeszerzési Rendszer (SEAP) platformján pályázatot írt ki az építési munkálatok elvégzésére. A munkálatok teljes értékét áfa nélkül közel két és fél millió lejre becsülik.

A projekt célja az ingatlan helyreállítása, megszilárdítása és fejlesztése, figyelembe véve annak történelmi és kulturális jelentőségét, valamint a helyi közösség életében betöltött szerepét. A felújítás nem csupán az unitárius egyház szempontjából fontos, hanem hozzájárul Verespatak történelmi és épített örökségének megőrzéséhez, adott esetben a helyi turizmus fejlesztéséhez is.

Jelenleg a földszinten, az öt helyiségből háromban bár és üzlet található, kettő pedig garázsként szolgál. Az első emeleten egy öt szobából, három mellékhelyiségből és egy előszobából álló lakóépület található.

Az épületet 1872-ben építették, és a 19. század végén kisebb javításokat végeztek rajta. Az unitárius templom körül csoportosuló parókiával és a harangozó házával együtt a kántori lak egy olyan csoportosulás része, amely Verespatak egyik fontos városi sajátosságát írja le: a felekezeti magokba szerveződést.

A patinás saroképületen számos nem megfelelő beavatkozást hajtottak végre az idők során, de így is Verespatak egyik legszebb háza maradt. A felújítási tervekből kiderül: megtartják a kompozíciós szerkezet jellegzetes elemeit és helyreállítják a külső építészeti díszítést. A beavatkozások az eredeti elemek konzerválási-restaurálási műveleteire, a káros beavatkozások megszüntetésére és az épület kortárs működéséhez szükséges terek bevezetésére összpontosítanak.

Például a köztérre néző főhomlokzatok klasszicizáló díszítését egykoron teljesen eltávolították, a régi fényképek azonban lehetővé teszik a restaurálását. Az épület értékes elemei közé tartoznak a földszinten található belső terek eredeti kőboltozata vagy az udvarra néző szép, klasszicizáló oszlopokkal ellátott fatornác.

A felújításról Dácz Tibor, a Magyar Unitárius Egyház gazdasági előadó-tanácsosa árult el részleteket. A megkérdezett elmagyarázta, miért döntött úgy a püspökség, hogy felújítja az ingatlanját egy unitárius szempontból elnéptelenedett vidéken.

„Nagy kihívás egyházunk számára is, hogy megfelelő megoldásokat találjon az elnéptelenedő vagy már elnéptelenedett gyülekezetek ingatlanjainak megőrzésére. Az egyik lehetőség ilyenkor, ha sikerül olyan partnert találni, aki felkarolja az ingatlanok ügyét, és kellő energiával, szakmai tudással és erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy jó őrzője és fejlesztője legyen az épített örökségnek.

A Magyar Unitárius Egyháznak három ingatlana van Verespatakon: a templom, a lelkészi lakás és a volt kántori lak. Mivel a templom és a lelkészi lakás karbantartása folyamatos, viszonylag jó állapotban vannak, a kántori lak azonban komolyabb beavatkozást igényel és megmentésre szorul. Adódott egy pályázati lehetőség a Nemzeti Örökségvédelmi Intézetnél, amelyre partnereink sikeresen pályáztak és támogatást is nyertek” – nyilatkozta Dácz Tibor.

A Magyar Unitárius Egyház és az ARA Egyesület együttműködése több mint tíz évre tekint vissza. Ennek alapján az egyesület munkatársai az elnéptelenedett Verespataki Unitárius Egyházközség ingatlanjainak őrzőivé és fejlesztőivé váltak. Az együttműködés eredményeként a volt lelkészi lakás és a templom is több felújításon és karbantartáson esett át, és ma már kulturális, közösségi tevékenységek kisebb központjaiként működnek.

Az ARA Egyesület mögött olyan személyek állnak, akik civil aktivistaként vettek részt az aranybányászat újraindítása elleni kampányban. Így alakult ki kötődésük Verespatakhoz, és azóta is azon dolgoznak, hogy megmentsék a település értékes épületeit – főként azokat, amelyeket a befektetők felvásároltak volna.

Hittek abban, hogy van jövője a falunak és a közösségnek, ezért minden lehetőséget megragadva, pályázatok és támogatások révén igyekeztek épületeket megmenteni. Így kerültek a volt unitárius lelkészi lakásba, amely ma gyakorlatilag a főhadiszállásuk. Több projektjük is fut; jelenleg a legnagyobb a kántori lakás felújítása, de emellett nyertek népszerűsítő projekteket is, amelyek keretében, a többi felekezettel együttműködve, kulturális eseményeket szerveznek és bemutatóanyagokat készítenek.

Dácz Tibor szerint, bár a verespataki unitárius templomhoz és parókiához nem köthető ismert történelmi személyiség, az épületek fontos tanúi a helyi unitáriusok évszázados múltjának, beleértve az 1849. május 8-i napot is, amikor 182 verespataki és abrudbányai unitárius magyart végeztek ki hitük és nemzetiségük miatt.

A gyülekezet már 1568-ban létezett, a jelenlegi templom 1790 és 1796 között, a paplak 1853 körül épült. Az épületek a bányavárosi településszövet jellegzetes elemei és részei annak az örökségnek, amely 2021-ben az UNESCO Világörökség listájára került. Fennmaradásuk összeköti a hajdani gyülekezet emlékét a mai örökségvédelmi törekvésekkel, érzékeltetve a helyi unitárius jelenlét folytonosságát.

A gazdasági előadó-tanácsos azt is elárulta a Maszolnak, miben áll a felújítás és mi lesz az ingatlan jövőbeli rendeltetése: „A felújítás egyik fő célja az eredeti építészeti elemek helyreállítása – az épület tornácának, kőelemeinek, ablakainak, a homlokzat díszítésének és a zsindelyes tetőhéjazatnak a visszaállítása. A munkálatok után a földszinten megmaradna az üzlethelyiség, és kiállítótermek is helyet kapnának; az emeleten két vendégszoba és egy iroda, a tetőtérben pedig egy közösségi tér lenne, ahol akár tíz ágy is elfér, valamint két fürdőszobát is kialakítanánk. Az egyesület a lelkészi lakást jelenleg is használja táborok, események és rendezvények helyszíneként. Ez a másik épület jól kiegészíti ezt a tevékenységet, és nagyobb befogadóképességet biztosít majd a jövőben” – részletezte Dácz Tibor.

A beszélgetésből az is kiderült, milyen stádiumban van most a projekt, és mikor lesz kész a restaurálás: „2024 decemberében sikerült aláírnunk a szerződést az INP-vel, azonban az év elején a politikai bizonytalanság és az állami költségvetés körüli kérdések miatt lassan indultak be a folyamatok. A nyár folyamán sikerült elindítanunk a közbeszerzési eljárást; jelenleg annak lezárása, a nyertes kivitelező kiválasztása és a szerződéskötés zajlik” – részletezte.

A kivitelezésre elvileg 18 hónap áll rendelkezésre, így a felújításnak 2027-ben kellene befejeződnie. Bíznak benne, hogy a támogatás folyósítása zökkenőmentes lesz, de szükség van a 10 százalékos önrész előteremtésére is – nem beszélve az utófinanszírozás miatti kihívásokról. A projekt menedzsmentjével a Regio Consulting Kft.-t bízták meg – tudtuk meg a gazdasági előadó-tanácsostól, aki hálás azért, hogy az említett egyesület jól együtt tud működni az egyházakkal Verespatak érdekében.

„Örvendünk, hogy vannak ilyen elkötelezett személyek, akik igyekeznek tovább éltetni a közösséget, és megmutatni a világnak az elfeledett értékeket” – összegzett Dácz Tibor.