Nagybánya központjában minden a város történelméről mesél az István-toronytól kezdve az Erzsébet-házon át a Fekete Sas fogadóig. A központot 2004-ben kezdték el felújítani, és az elsők között volt Erdélyben, amelyet európai uniós alapokból finanszíroztak. Azóta pedig már a Szent István-templom maradványait és tornyát is felújították, így az elmúlt 20 évben a tér sokat változott, sokat változott a helyiek megítélése a saját városuk kapcsán, illetve a turistáké is. Ma rengeteg turista érkezik Nagybányára, akik a történelmi épületekre kíváncsiak, mondja Pintér Zsolt közösségszervező, aki reméli, hogy a jövőben a központ további épületei is felújításra kerülnek, hiszen ezek mind a városturizmushoz járulnak hozzá.

Pintér Zsolt közösségszervező, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke a város története kapcsán elmondta, Nagybánya anyagi és kulturális fejlődését egész története folyamán a bányászat határozta meg, az ismert dokumentumok szerint pedig a város alapítása IV. Béla idejére tehető. A város első említése Károly Róbert egyik levelében történik meg, 1327-ből származik ez az okirat. Ebben a települést Zazarbánya néven említik, majd két évvel később, 1329-ben Károly Róbert Nagybánya és Felsőbánya közös bírájának megengedi, hogy a két város közötti erdőterületet a bányászat fellendítése érdekében betelepítse. 1347-ben Nagy Lajos király pedig kiadta azt a kiváltságlevelet, amelyben szabályozta a bányászatot, és előjogokat adott Nagybányának, amely így szabad királyi várossá vált.

Pintér Zsolt a központ fontosabb és történelmi múlttal rendelkező épületeit mutatta meg csapatunknak. Mint elmesélte, a főtér legrégibb épülete a Hunyadi- vagy más néven Erzsébet-ház, amely arról árulkodik, hogy a Hunyadiaknak milyen sok közük volt Nagybányához. „Hunyadi János itt, a város központjában épített házat Szilágyi Erzsébetnek, ezért is nevezzük Erzsébet-háznak. Ugyanakkor Hunyadi János és Mátyás király fejezte be a Szent István-torony építését is, sőt, a helyiek kérésére Mátyás király rendelte el a nagybányai városfalak megépítését, mivel a moldvai románok sokszor betörtek Nagybányára, veszélyeztetve a város életét” – ismertette.

A főtér sarkon áll a Fekete Sas fogadó, amely arról híres, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia ott töltött egy éjszakát, amikor barátjukhoz, Teleki grófhoz igyekeztek. A város határában eltört a kocsijuk tengelye, úgyhogy kénytelenek voltak Nagybányán megszállni. Emiatt a nagybányaiak nagyon büszkék arra, hogy a városban isvan egy Petőfi-emlékhely. A barokk épület Felsőbányai utcai emeleti ablakai között márványtábla hirdeti, hogy „itt szállt meg Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án.” A tér nyugati oldalán látható az István Király Szálló, amelyet Nagybánya Polgármesteri Hivatala épített 1874-ben, és amely hajdanán kaszinó, szórakozóhely, és a város kulturális és közéleti központja volt. Jelenleg kívülről viszonylag jó állapotban van, de sajnos belül romokban hever, mondta idegenvezetőnk.

A Szent István-toronyból ma belátható az egész város

Szintén nevezetes a Lendvay-ház, Lendvay Márton színész, rendező és énekes szülőháza. A magyar romantikus színjátszás kiemelkedő alakja legnagyobb sikereit a pesti Nemzeti Színház társulatában aratta, szülőházát az összeomlás határán, nagy anyagi befektetéssel sikerült felújítani 2004-ben. A tér másik oldalán található a Degenfeld-palota, a Degenfeld-grófok lakóépülete, amely korábban államosítva volt, ám amióta visszakerült az egykori tulajdonosokhoz, az épületet szépen felújították. A Lázár-ház falán pedig bronz emléktábla őrzi Thurman Olivér polgármester nevét, akinek különösen nagy szerepe volt a nagybányai festőiskola alapításában.

A Főtértől délre, a Vár utca (1 Mai) és Magyar utca (Crișan) között található a Cinterem, amely kedvelt szórakozóhelye volt a város lakóinak, és a festők társadalmi életének is egyik központja volt. Az 1300-as évek végén már ott állt a Szent István-templom, amely németalföldi gótikus jegyeket hordozott, és ritkaságszámba ment Erdélyben, hiszen kéthajós csarnoktemplom volt. A templomot az évszázadok során sok veszteség érte, a 19. században még álló falait a város végül leromboltatta, de a torony a mai napig áll, és a város szimbóluma is lett.

„Az az érdekes ebben a térben, hogy volt időszak, mikor három templom állt itt, a Szent István-templom, a Szent Márton-templom és a Szent Katalin-templom. Ennek a két utóbbinak csak a romjai láthatók ma már, pedig ezek a templomok még álltak, mikor a 18. század elején megépítették a jelenleg is álló Szentháromság templomot, amely Erdély legrégebbi barokk temploma, hiszen hamarabb épült, mint a kolozsvári piarista templom” – magyarázta Pintér Zsolt. Hozzátette, ma a Cinteremkertben a Szent István katedrális romjai mellett megtekinthetők a Szent Márton- és Szent Katalin-templomok maradványai is, illetve a Szent István-toronyból gyönyörű látvány nyílik a városra.

Pintér Zsolt szerint a város történelmi központjának felújítása óta sokat változott a helyiek megítélésevárosukkal kapcsolatban, illetve a turisták is szívesebben látogatnak Nagybányára. Nagybánya azért fontos hely szerinte, mivel egy „kapu”, ahová rengeteg turista érkezik, akik majd tovább mennek a történelmi Máramarosba meglátogatni a népművészeti hagyományokat és építészeti csodákat, ugyanakkor a művésztelep miatt is sokan felkeresik a várost.