Nagybányát sokan a festők városának ismerik a művésztelep miatt, ám igazából az arany és a bányászat városa, hiszen évszázadokon át ez határozta meg a város gazdasági életét, mondja Pintér Zsolt közösségszervező, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, aki a nagybányai pénzverde történetéről és jelenéről mesélt stábunknak. Mint megtudtuk, a középkorban Nagybányán és környékén termelték ki az aranykészlet egyharmadát a Magyar Királyságban, a pénzverde pedig öt évszázadon keresztül működött, a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség számos pénzét verték ott, a helyén álló mai épületben pedig Máramaros megye Történelmi és Régészeti Múzeuma működik.

A nagybányai pénzverde az 1350-es évektől egészen 1851-ig üzemelt, az egyik leghosszabban működő és a budai és körmöcbányai után a Magyar Királyság legfontosabb pénzverdéje volt. A pénzverde egykori épületéről nincsenek adataink, ám a ma álló épület a 18. században épült, 1739-ben fejezték be, de később is építettek hozzá, ma pedig a Történelmi és Régészeti Múzeum különböző tárlatai tanúskodnak fontosságáról, és mutatják be Nagybánya múltját.

Pintér Zsolt elárulta, Mátyás király pénzeit 1468-tól kezdték a pénzverdében készíteni, és az ő uralkodása alatt kezdődött meg az úgynevezett Madonnás hátlapú dénárnak a veretése, ugyanakkor szintén az ő idejében jelent meg először a bányászjelvény a nagybányai verdejegyben. Mivel Nagybánya a Habsburg területek és Erdély határán volt, a hadi szerencsétől függött, hogy hová tartozott és hogy kinek vert pénzt, így a császári és fejedelmi pénzek mellett lengyel tallérokat is vertek ott.

„Volt több mélypont a nagybányai pénzverde történetében. Egyértelmű, hogy ezek összefüggésben vannak a magyar történelemmel. Mohács után kevesebb lett az érdeklődés a pénzverde iránt, és ismét hanyatlást láthatunk az Erdélyi Fejedelemség zavaros éveiben, a Rákóczi-féle szabadságharc után leesett a pénzverés mértéke. Ugyanakkor Mária Terézia idejében jelentősen fellendült a verde, de utána megint hanyatlásnak indult, míg 1851-ben teljesen bezárták” – ismertette Pintér Zsolt.

Hozzátette, a Rákóczi-szabadságharc idején II. Rákóczi Ferencnek vertek ott pénzt, ezt követően császári fennhatóság alá került a verde. Mária Terézia idején megkezdték az arany- és ezüstpénzek mellett a rézpénzek verését is, míg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején ott készültek a szabadságharc pénzérméinek kisebb címletei, a forradalom leverése után két évvel pedig, 1851-ben a pénzverdét véglegesen bezárták, gépeit a körmöcbányai pénzverdébe szállították át. Épületében 1979 óta működik a Történelmi és Régészeti Múzeum.

A múzeum alagsorában a bányászat és a pénzverés van bemutatva, különböző bányászati eszközöket, pénzérméket, és egyéb aranymosással kapcsolatos eszközöket tekinthet meg az arra járó. A bányászattal kapcsolatos múzeumi örökség mintegy 1500 darabot tartalmaz, a bányászattörténeti gyűjteményben pedig a különböző eszközökön kívül bemutatnak korabeli dokumentumokat és fényképeket is. 

Az alagsorban vannak kiállítva a bányapénzek is, amelyeket nem az uralkodó adott ki, hanem a helyi bányászati hatóság, és amelyeket a bányászok használtak belső kereskedelemre. A bányapénzeken bányászkalapács és a kidás évszáma szerepel, de vannak olyan zsetonok is, amelyek gomb formájúak, absztrakt díszítéssel. Sajnos jelenleg nem sok pénzérmét állítanak ki a múzeumban, holott a gyűjteményben sok van, mondja Pintér Zsolt, így ő szakkönyvből mutatta meg stábunknak az érdekesebb darabokat.

„A pénzverdében ma a Történelmi és Régészeti Múzeum működik. Itt látható Nagybánya történelmi hagyatékának egy jelentős része, főleg a középkorra, a céhek idejére visszatekintő tárgyi leletek, emlékek. A Szent Márton-templom egykori timpanonjából származó domborművek, sírkövek és 17. századbeli fegyverek is be vannak mutatva, és rengeteg lelet, amely Nagybányához és Máramaros megyéhez köthető” – mondta Pintér Zsolt. A múzeum adatai szerint több mint 75 ezer tárgyat tartalmaz gyűjteményük, a régészeti örökség több mint 35 ezer tárgyat számlál, a történeti részleghez több mint 24 ezer tárgy tartozik, míg van egy dokumentum-gyűjteményük is több mint 9 ezer darab 16-20. századi dokumentummal, és könyvgyűjteményük, amely több mint 10 ezer kötetből áll.