A nagybányai festőiskolát a modern magyar festészet bölcsőjeként tartják számon, amely 1896-tól kezdve a nagybányai művésztelepen bontakozott ki, és csak a második világháború vetett véget működésének. Az iskolában az új magyar festőgeneráció sok jelentős alakja megfordult, hiszen olcsóbb volt Nagybányára elmenni, mint Párizsba, és az alkotók tudták, hogy a nagybányai tanárok maguk is a francia fővárosban tanultak. Az iskola alapítói Hollósy Simon, Réti István, Ferenczy Károly, Thorma János és Iványi-Grünwald Béla voltak, és az iskola falai között olyan festők termelődtek ki, akik aztán az európai festészet élvonalában álltak.

A művésztelep történetéről és hatásáról Strebeli Róbert, a Nagybányai Művészeti Központ Megyei Művészeti Múzeum vezetője mesélt. Mint a kezdetekről elmondta, a művészettörténet a várost az 1896-ban alakult művésztelepéről ismeri, amelynek előzményei Hollósy Simonhoz kapcsolódnak, aki 1886-ban alakította meg szabadiskoláját Münchenben, majd 1895-ben kapott egy megrendelést, hogy Fesse meg Huszt várát, így Nagybányára érkezett több tanítványával, és nemsokára meg is született az ötlet, hogy nyárra az iskolát költöztessék Nagybányára.

A város vezetősége nagy örömmel fogadta a festők csapatát, és a Jókai dombon Stoll Béla felajánlásával ideiglenes műtermet adtak át nekik. Az első tanítványok között volt Thorma János, Ferenczy Károly, Réti István és Iványi-Grünwald Béla, és a mesterrel együtt ők öten határozták meg az iskola vezetőségét és ők lettek a tanárai.

„Ezek a művészek Nagybányán keresték az ihletet. Az impresszionizmus ekkor már dübörgött Párizsban, és ők érezték, hogy a művészet átalakul. A természetet, az impressziót, a fényt keresték Nagybányán, és a nyugalmat, a nagyvárosokból el akartak szökni” – magyarázta Strebeli Róbert. Hozzátette, Nagybánya különleges város volt, nem volt tízezer lakosa 1896-ban, egy bányászváros volt, szép, színes házakkal, pompázó virágos kertekkel, muskátlikkal az ablakokban.

A város a művészeket szívesen fogadta, a polgármester ösztöndíjakat, vonatjegyeket adott nekik és próbálkoztak mindig a művészek jólétét biztosítani. Az alapítók közül Réti, Thorma, Ferenczy, Iványi Grünwald egyénisége alapvetően meghatározta a tanítványok további munkásságát is, Ferenczy és Réti a budapesti Képzőművészei Főiskolán, Thorma a művésztelepen igyekeztek a nagybányai szellemiséget elfogadtatni és követendő mércévé tenni.

Hollóssy távozása Nagybányáról új korszak kezdetét jelzi

1901-ben Hollósy véglegesen távozott Nagybányáról, és soha nem tért vissza. Egy konfliktus alakult ki közteés Thorma János között, így majdnem párbajra került sor, de végül elhatározták, hogy inkább az egyiküknek mennie kell, így Hollóssy Técsőre ment, és ott 1904 után alapította  meg a técsői iskolát, így a továbbiakban az élete Técső és München között zajlott.

Hollósy távozása után a művésztelep szabadiskolává alakult, az iskola Thorma János, Réti István, Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly vezetésére marad, majd később több művész is távozott, hogy megalapítsák a magyarországi művésztelepeket is Kecskeméten, Szentendrén, és egyéb városokban. Ezt követően a második generáció veszi át a festőiskola vezetését Krizsán János tanításával. A művészi iskola nem szűnik meg, csak átalakult, és 1902-ben hivatalos intézménnyé alakult, nem mint magániskola működött tovább.

A század elejétől több olyan fiatal került Nagybányára, akiket a Párizsben Henri Matisse körül csoportosuló művészek színes, harsány festésmódjához igazodtak. A francia fővárosban már 1905-ben is kiállító Czóbel Béla mellett Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Galimberti Sándor, Dénes Valéria tartoztak a korszakban neoimpresszionistának nevezett társaságba. „A művészek ekkor egy ilyen új kor, az avantgárd, a fuvizmus, és a modern művészet felé vették az irányt. Az idősebbeket hagyjták, és nem teljesen párhuzamosan működnek együtt a művészek, de nagyon sok ellentmondás van ebben az időszakban” – mondta.

A két világháború a művészek közül is követelt áldozatokat

Az első világháború kitörése után a művészek egy részének be kellett vonulniuk, és sok tehetséges festő, mint Erős Andor, Racskó István és Plány Ervin is áldozatul esett a háborúnak. Az iskola azonban tovább működött, és a háború befejeztével, 1919 májusában a megváltozott politikai helyzet ellenére is Thorma János megnyitotta a szabadiskolát. Ekkor Románia több településéről is mentek fel Nagybányára tanulni a művészek, megérkezett a bukaresti román főiskolások első csoportja, akiknek Thorma tolmács segítségével tanított.

A második világháború szörnyűségeinek, a deportálásoknak is több művész áldozatul esik, az első kiállítást azonban már 1945 januárjában megrendezték, kiállítva az elhunyt művészek, például Katz Márton és Klein József alkotásait. „Bár a művésztelepnek a második világháború egy ideig véget vetett, ma már ismét képzőművészek dolgoznak a telepen, hiszen a városháza egy pár műtermet kiad, amelyekre pályázni lehet. Voltak kihagyások a kommunista rendszerben, amikor nem azt csináltak a művészek, amit akartak, de azon kívül mindig megvolt a szabadságuk, és még a kommunista rendszerben is kortárs happeningeket, performanszoket voltak képesek csinálni Nagybányán” – emlékeztetett Strebeli Róbert.

A múzeum vezetője szerint bár Nagybányán a hajdani festőiskola megszűnt, de a munkálkodó művészek jelenléte kikerülhetetlen. A múzeumban a jelenlegi kiállításon 325 festmény tekinthető meg, amelyeket a nagybányai festőiskola tagjai készítettek, de raktáron van még további 4700 műkincs. Ebből ideiglenes kiállításokat vagy vándorkiállításokat szerveznek, hogy bemutassák a nagybányai művésztelepet a világnak. A művésztelpről elmondta, a helyszínének körülbelül tíz éve elkezdték a felújítását, és néhány éve vissza is adtak a művészeknek tíz műtermet. „Felújították az egész műemléképületet, és azt mondhatjuk, hogy a Nagybányai Művésztelep 127 év után is működik” – mondta.